2011. szeptember 20., kedd

Ajándék


Van, aki nem sokat szól, csak ad. Önmagáról sem beszél, csak másról akar tudni.
Van, akit nem ismerek, és mégis ismerek.Van, olyan összetartozás, ami szótlan, több a csend benne, és mégis jelen van a törődés. Kedvemre vannak az ilyen kapcsolatok.
Ma a levelesládámban egy borítékban egy könyv volt. Ajándékba kaptam lélekápolásra, és itt is megköszönöm újra küldőjének.
Úgy gondolom, hogy ha egy könyvet találomra valahol kinyitok, azon az oldalon lévő "üzenet" nekem szól. Most is megcsináltam ezt a  szertartást. Kinyílt egy bizonyos oldalon, és ott éppen ez a vers volt, amit majd le is írok. 

Csitáry-Hock Tamás: Van az ajándék...

A legszebb díszdoboz a szíved benne az 
ajándék a szeretet, amit az éjszaka csendjében
szépen leteszel a küszöbre.
Annak a küszöbére, akinek szánod.
És vársz. És reménykedsz.Reménykedsz, hogy
kinyílik az ajtó, egy gyengéd kéz felemeli, 
kibontja, és magához öleli. Mert titokban erre 
vágyott. Mert megkapta a legszebb ajándékot,
amiről valaha álmodott. A te szívedet, benne 
a szereteteddel. És ha ez megtörténik,
mindketten ajándékot kaptok. Egymást.

Létezik ilyen ajándék.

Olvasom tovább a könyvet...Még egyszer köszönöm!


2 megjegyzés:

  1. Gyönyörű verset kaptál ajándékba. Nem véletlen, hisz megérdemled.
    A Te mai ajándékod, amit nekünk adtál szívemnek kedves. Szeretem a moha puhaságát, színének vidámságát. Köszönet érte.

    VálaszTörlés
  2. Hogy az ember mit érdemel meg és mit nem, azon elgondolkodik.:-) De jól esik, az biztos.Csak meg kell tanulni elfogadni. Ez az életem egy bizonyos szakaszának tanulnivalója volt, és még mindig "döcög" a dolog. :-)
    A mohát én is szeretem. Puha és finom tapintású, szép zöld színű.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu