2009. december 31., csütörtök

Himmelsthrone és Rust emlékképei


Hozzád is...


Hozzád is megyünk hamarosan.
Nem ismertelek, nem is ismerhettelek. Most már sokat tudok rólad, és mégsem eleget. Magas sziklákra vezetett az utolsó utad, pedig korábban volt más út is. És még lehetett is volna...Amit úgy hívnak: kiút. Válaszutat találtál, és az utolsó útra léptél. Lassan 18 éve.

Meglátogatunk


Meglátogatunk újra újév után.Hamarosan egy éve lesz, hogy távoztál. Mikor először mentünk hozzád halálod után metróval a temetőbe, elkezdtem sírni. Néztem kifelé, mintha a sötét alagút valami látnivalót is adott volna. Nem volt mit nézni rajta, de nem akartam, hogy annyi ember előtt guruljanak le a könnyeim. Magam tükörképét láttam csak, és valami suhanó feketét itt-ott villódzó fényekkel.
Az a sötét alagút éppen illett is hozzád. Belekeveredtél, és nem tudtál kijönni.

Mécsest viszek, ahelyett, hogy salátát csinálnék neked jó sok almaecettel, ahogy szeretted...Szinte hallom, ahogy sajátos akcentussal beszélt magyaroddal, hunyorgó szemekkel, rám kacsintva, nevetve megköszönnéd.

Az újévet Bécsben kezdem...




Plamen Dojnov:
Kávéköltemények

Mozart kávéház
Kávék és kávékoktélok

BÉCSI ERDŐ

Eltévedni vágyol a sötétben, mely mosolygós démonok
hangjától, szerelmi önfeledés suttogásától csöndül.
És iszod ezt az óhajtott félelmet ma, lám.
Aromás kávé - éjjeli füvek közt csábösvény csobog,
csokoládészirup árad megfejthetetlen kakaóközökből,
tejszínhab - égi cukra váratlanul hullott alá.


2009. december 30., szerda

Kuckósodás



Ha elmúlik ez a korai sötétedős, benti fényes, gyertyás, illatos időszak, hiányolni fogom. Így jó.
Kuckósodós hetek mögöttem, előttem. Könyvlapozgatás,számítógépezés, illatokat szimatolás, meleg zokniban csoszogás, örömmel hazaérés, kockás plédbe burkolózás, a jó meleg fürdőszobában finom szappanokat kipróbálós időszaka az évnek. A puha törölközők is finomabbak. 

2009. december 29., kedd

Doktor Zsivágó

Sokadszor talál meg Doktor Zsivágó. Vagy én őt? Soha nem tudom meg. A film régi változatát többször láttam a nárciszmezővel, havas-jeges tájaival, a szerelmek között hányódó emberrel, a sors beteljesülésével. Karácsonykor megtalált az új feldolgozás is. Egy a közös bennük. Mindig M-nal együtt néztem.
Ő a régi filmváltozatot gimis korában látta. Kollégista volt, és együtt mentek a kisváros szürke, kockaépületű mozijába az osztállyal. Őt sem ereszti Jurij, Tonya és Lara..

Tervek


Ismét meg tudom magam osztani. Remélem!
Most két napot szilveszterig magamra szánok. Olvasgatok, takarítgatok, számítógép előtt ülök. Itt is rendezni kell egy -két dolgot az áttekinthetőség kedvéért.
Jött volna ma a barátnőm utókarácsonyozni, de megbetegedett. Váratlan szabadidő nekem, neki pedig gyógyulást kívánok.
Anyuval szilveszterezem. Martinnal így döntöttünk, illetve én javasoltam. Ő pedig azt mondta, legyen ahogy én akarom.
Anyu szárnyakat kapott a hírre, tervezget, én pedig 31-én délután átmegyek hozzá. TV előtt vagy éppen beszélgetve kettesben megvárjuk az éjfélt. Lesz kölyökpezsgő Anyunak, de én viszek magamnak igazit is.:-) Erre vágyom.
Nála ebédelek elsején. Aznap délután 4-re eljön M. értem, és elvisz hozzá úgy, hogy csak 3-án jövök haza.
Utazni akartunk valahova a két napban, de mégsem tesszük. Illetve igen, de nem úgy.
Ki akartunk menni Halottak Napja után Eva sírjához. Az én műtétem közbeszólt. Most elmegyünk Kremsbe Eva sírjához. Gyújtunk mécsest, és abban a szépséges városkában is körülnézünk immár sokadszor. Lehet ezt egyben kirándulásnak is nevezni? Lehet! Egy csendes séta egy szép kis városban Wachauban az osztrák Duna-kanyarban annak nevezhető.
Másik nap is temetőbe megyünk. Oda is terveztük, de az is elmaradt. Paulhoz megyünk, barátunkhoz, aki hamarosan egy éve, hogy eldobta az életét. Eva is ezt tette, csak 17 éve már.
Paul a bécsi Zentral Friedhofban nyugszik.A képen Paul keze, amikor tavaly karácsonykor még nekünk gitározott.
Egy csendes séta a bécsi Zentral Friedhofban is nagyon kívánatos.Szeretek oda menni. Mozart, Beethoven, Schubert, Brahms... nyughelye vár ránk. Illetve mi várjuk, hogy elmehessünk hozzájuk is.
Hogy az új évet másképp is lehetne ünnepelni? Mi így döntöttünk. Azokkal leszünk, akiket szeretünk, szerettünk. Csendes elmélkedősen kezdjük az új évet a magunk módján.


Új-Kaledónia


Messzire van Új-Kaledónia. 10 órás az időeltolódás, és 5 napig tartott a kínzó "jetlag", mire valahogy alkalmazkodott Alekszej, és enyhült a kínzó fáradtsága.
3 hónapot volt ott. Karácsony másnapján képeket is mutogatva mesélt nekünk.
Mesélt tűzhányóról, ami 3 percenként " köp", és ha szerencséje van az ottlévőnek, nem asztalnyi méretű tüzes kő hullik rá.Tudom már, hogy ott nem ismerik a pénzt, hogy pontosan reggel 6-kor kel a nap, és este 6-kor nyugszik. Nem tér el az időpont, és ugyanolyan gyönyörű mindig.Vanuatuban négyszögletesek a kunyhók, Új-Kaledóniában kör alakúak. Vanuatu már egy másik ország( szigetcsoport). Ha Új-Kaledónia messzire van, Vanuatu még messzebb, és még idegenebb világ.
Azt is tudom, hogy a vőlegény disznót ad a menyasszonynak hozományul, és hogy a denevérnek csirke íze van. De meg kellett kóstolni.
Sok mindent mást is tudok már. Hogy a hibiszkusz szépít férfit, nőt, használják is erre a célre, hogy a kellemes hőmérséklet miatt nem kell fűteni, és a sok helyen feltörő forró víz miatt vízmelegítésre sincs gond. S ha egy hal eltéved, és a forró víz felé veszi az irányt, azt akaratlan öngyilkosságnak is hívhatjuk.
Munkahely nincs, pénz nincs, gyerek van bőven...:-) Alekszej hazajött, két egyetemével, 4 nyelven szinte anyanyelvi szintű tudásával nem kellett. Nem is ő nem kellett, hanem nem létező munkahelyekhez nem kell ember.
Mathilde még maradt. És sajnos, ha hazajön sem keresik már egymást. Ezt sajnáltam a legjobban.
Amúgy jó volt hallgatni, távoli világba ringattak el a szavai.

2009. december 28., hétfő

Bor


Van, hogy az ember bort iszik. Mert az étkezés élvezet, és ahhoz hozzá tartozhat a bor is. Karácsony másnapján egy bizonyos bort ittunk. Semmi más nem számított csak a kora és talán a története. 1986-os évjáratú bor. Akkor érett a szőlő a tőkén, amiből készült, amikor Thomas született.
M. most 85 éves nagynénje egy papnál volt házvezetőnő. Szőlő is tartozott a parókiához, és Berta néni a pincészetet is felügyelte. A jelesebb évek boraiból eltett néhány üveggel.
Karácsonyi ajándékként M. kapta meg a 23 éves bort( nem a fiú, hanem az apa), és úgy döntött, hogy együtt isszuk meg karácsony másnapján.
Érett fehér bor. Thomas még fiatalember, de a bor már érettnek számít ebben az évben. Ittunk belőle a karácsonyra, a jövő évre és Thomasra.

Ítélet


Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!"

Székely János

Az úton menni kell


Tudod, mostanában sokszor gondolok arra,
hogy az úton menni kell,
akár csukott szemmel, csukott füllel is,
de nem körülnézni,
nem figyelni a szemeket, ki mit szól hozzá.
Oda kell lépni, ahova az ember úgy érzi,
lépnie kell.
Mert a taps is, a füttyögés is megzavarja az embert,
és akkor zavarában, vagy hiuságában eltéveszti a célt.
A saját célját.
Mert a taps is, a füttyögés is tereli az embert oda,
ahol a megfelelni akarás van.
De az életnek nem szabad megengedni,
hogy produkcióvá silányuljon.
Nem szabad, hogy mások mondják meg,
az merre induljon, kit válasszon,
ki való hozzá, kit illik szeretnie.
Mi lesz jó neki.
Nem szabad hallani se a füttyöt, se a tapsot,
ha az ember el akarja érni a célt,
ami neki van kijelölve.
És megmagyarázni se kell azt, hogy miért úgy,
miért arra.
Mert aki magyarázkodás nélkül nem érti,
az soha nem fogja megérteni.
Az csak azt hallja, amit hallani szeretne.

Kaktusz

2009. december 27., vasárnap

Részletek


Még mindig a részletek ragadnak meg. Jobban, mint az egész. Ruston ha mászkálunk( közel van ez az osztrák kis település szerencsére), akkor benézek a kapualjakba, megnézek minden kis ablakot, bekukucskálok az udvarokra, és a kis részleteket keresem, fotózom. Rust kiválóan alkalmas erre.

2009. december 25., péntek

Karácsony második napja



Az ember főz, terít, eszik mosogat. Aztán megint főz, terít, eszik, mosogat.Közben ünnepel. Jönnek a vendégek, akik nem is igazán vendégek. Hol meghitt kettesben van valakivel, hol többen jönnek. Anyuval voltam eddig, holnap 6-an leszünk. Utána M-nal leszek vasárnap újra. Más nem lesz. Hullámzás. Hol többen, hol kevesebben, és így jó.
Már megterítettem holnapra. M. 11 körül ér majd ide, a fiatalság ( M. két fia, Leni, Alekszej) délre.
Eljön karácsony második napja.

2009. december 23., szerda

Becsomagolt karácsony




előveszem a díszeket...

majd azokat először,
amik törékenyek,
hogy el ne ejtsem őket,
...vigyázok
szerényen csillannak a fények
az üveggömbök vékony falán
- megállok -
a fenyő is óvatosan illatozik
és a gyertya lángja csak,
mi egyre ugrál örömében,
hogy viszontlátja az eldugottakat,
a dobozokban évnyi hosszat szendergő
néma ünnepvárókat...

(Ismeretlen szerző)


Menetrend


Megtörtént az, amit szeretek karácsony előtt. Minden készen van, a szenteste vacsoráját kell megcsinálnom, de azt majd holnap, vagyis 24-én.
Anyuval leszek szentestén, és grillcsirke krumplipürével az óhajtott, könnyen elkészíthető vacsora. Halászlé pedig a szomszéd ajándéka. Ebből nem enged, 2 tányérral a mienk. Sütik készen vannak.
24-25-én tehát anyuval leszek, 26-ra M-ék jönnek hozzám ebédre. A két srác biztosan eljön M-nal, de lehet, hogy Leni is. Leni Thomasnak, a kisebbik fiúnak a barátnője. A képen ők ketten vannak.
Ami nagyon nem biztos, de mégis benne van a pakliban, hogy Alekszej, a fiúk barátja és M. "pótfia" is jön. Mivel Franciaországban dolgozik, és amúgy meg orosz, máshol is lehet, mint itt karácsonykor. Talán hazamegy Moszkvába. Viszont volt már rá példa, hogy M.-ékkal karácsonyozott. Meglátjuk. Ha velük lesz, hozzám is jön. Régen láttam úgyis, valamikor nyáron.
27-én M-éknál lesz utókarácsony miattam.
Találkozni kellene a két ünnep között egy barátnőmmel is, aki ugyan ebben a városban lakik, mégis elég nehezen szoktuk összehozi a találkozót.

2009. december 22., kedd

Az ünnepről


Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ... mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.

Márai Sándor



2009. december 21., hétfő

Hideg

Szeretem a hideget, és nem örülök, hogy enyhülés jön. Locs-pocs, a csikoró, ropogó havat felváltva. Pedig, ma kijutott a hidegből. Vártunk anyuval a buszra, és késve állapítottam meg, hogy zokni is kellett volna a harisnyanadrágra a nadrág alá. A busz latyakos volt, ülve élére állítottam a lábfejem, hogy ne találkozzon sokat a talpam a vizes latyakkal végig az úton.
Temető! Hóban nagyobb a csend, csak a varjak károgtak. Kőkereszteken havas gallér, a sírokon domborodó hótakaró.
Fagyöngyöket letettük a hóba, szinte belesüllyedtek azonnal.Még mindig puha a hó a fagy ellenére. Mécseseknek kicsit megkotortuk a havat. Több gyufát törtünk el fagytól béna kezünkkel. Végre égtek. Más lábnyomába taposva értünk el oda, ahol valamennyire már tisztítva volt az út. Idulás vissza a buszmegállóhoz.
Még mindig nem melegedtem fel.

2009. december 20., vasárnap

Mesevalóság


Tegnap megvalósult az, amit akartam karácsony előtt. Porcukorral vonta be a tél a várost. Puhán esett egész nap. Dolgoztam 4-ig, még hazamentem gyorsan, M. is megérkezett hamarosan, és este elmentünk egyet sétálni, átfagyni, kolbászt enni, puncsot inni, és nézni a karácsonyi fényeket. Mínusz 9 fok volt, és úgy ropogott a hó a talpunk alatt, mint ahogy régen hallottam már.

2009. december 19., szombat

Az emberek


Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyva vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen, ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmoniájával. Ne vond tehát meg önmagadtól egyetlen esetben sem ezt a visszavonulást, s újhodj meg lélekben.

Marcus Aurelius

Boldog vagyok


„Boldog vagyok, hogy ez történt velem, továbbra is derűs az életem: a jelen nem tört meg, a jövőtől nem félek…
Mindenben, ami bánatot okoz neked, jusson eszedbe a következő alapelv: Nemcsak hogy nem szerencsétlenség, ami történt, hanem olyasmi, amit derekasan elviselni egyenesen szerencse.”

Marcus Aurelius

2009. december 18., péntek

Márai Sándor: Arról, hogy részt kell venned az emberek dolgaiban


Akárhová menekülsz, munkába, szerepbe vagy magatartásba, az emberek nem engednek el, utánad nyúlnak, megkövetelik, hogy részt vegyél mozgalmaikban, megosszad gondjaikat, terveiket és reménységeiket, kabátod szárnyát rángatják, s megtámadnak és kitagadnak, ha elvonulsz a közös feladatok elől.
Bele kell nyugodnod - s ha művész vagy, gondolkozó, szemlélődő ember, nem könnyű ez! -, hogy az emberekkel kell tartanod. Velük kell sírnod és nevetned, s boldog és elégedett is úgy lehetsz csak, ha ők megengedik.
De az emberek - mondod te - csak egyenként felelősségteljes, érző és résztvevő emberek; tömegben olyanok, mint a csorda; a legolcsóbb jelszavak tüzelik őket, a legaljasabb vágyak feszítik a tömeg mellkasát. Hogyan vehetek részt dolgaikban, ha nem akarom, hogy lelkem kárát vallja?
Csak azt felelhetem: őrizd meg lelked szabadságát úgy, hogy igazságos maradsz. Mikor olyasmit kíván tőled a tömeg, amit lelkiismereted megtagad, tagadd meg te is kívánságukat. Mindegy, mi az ára és következménye e magatartásnak. Szolidaritásodnak határa az igazságosság. Neked is van törvényed és hatalmad, nemcsak nekik. Ez a törvény és hatalom az igazság: fejed betörhetik, de ezt a hatalmat el nem vehetik tőled.

Kérdés



Mi történt? Próbálok összerakni egy képet, ami harakirit indokol. Nem szereted a függőséget, vagy valami történt ma délután, ami ezt a lépésed indolkolja?
Egyszer biztosan meglesz rá a válasz...

2009. december 17., csütörtök

Fagyöngy



Örömmel tölt el még mindig a sárga fagyöngy. Kinn hó, és az ablak előtt apró kis sárga golyócskák a Hortobágyon vett köcsögömben. Mint miniatűr Napok, kínálják magukat melegítésre, hogy megérintsd őket.

Kundera: Lassúság


"Miért tűnt el a lassúság öröme? Hol vannak a hajdani ődöngők? Hol vannak a népdalok semmittevő hősei, a vándorlegények, akik malomról malomra járnak és a csillagos ég alatt alszanak? Eltűntek volna a mezei ösvényekkel, a rétekkel, a tisztásokkal, a természettel együtt?
Egy cseh mondás szép hasonlattal határozza meg édes semmittevésüket: nézegetik a Jóisten ablakait. Aki a Jóisten ablakait nézegeti, az nem unatkozik; az boldog. Világunkban a semmittevés tétlenséggé változott, ami egészen más: a tétlen ember frusztrálva van, unatkozik, s egyfolytában a hiányzó mozgást keresi."

2009. december 15., kedd

Te nagyon messze vagy


Te nagyon messze vagy, és én mégis azt hiszem, tudok mindent rólad. Hogy mi az, amit tudok? Amit feltételezek, hogy ezt a lépést másképp nem, csak így léphetted. Mint a sakkjátékos, aki a saját logikája szerint várja partnerétől a lépést.
Én rólad csak a saját fejemmel tudok gondolkodni, hogy azt teszed, amit én tennék, ha a helyedben lennék. Ha ott lennék, ahol Te vagy, ha azt érezném, amit Te érzel, ha azt gondolnám, amit Te gondolsz, ha én lennék a Te.
Amikor én úgy írok neked, mint ki ismeri a lépéseidet, a gondolataidat, akkor a saját képzelt lépésemet írom, ha valamiről azt gondolom neked fáj valami, az az, ami nekem fájna, ha azt hiszem, örülsz valaminek, az az, aminek én is örülnék.
Csak Te tudhatod, hol vagyok az igazságtól, csak Te tudhatod, hogy egy-e az érzésünk…

/ismeretlen szerző/


Jószay Magdolna: Szíved a szívemben


Szíved a lelkemben,
szívem a szívedben.
Nézzük a párás ablakon
az esti környéket…
Különös ez a béke,
mely itt jár és betemet.

Arra mintha várrom lenne,
holott csupán egy játszótér,
ködös félhomályon át az úton
mennyi villódzó autófény…
Mennyi ember, s tennivalója
épp most van mindnek…
csendben merengünk, majd
hirtelen mindkettőnknek
támad közlendője, mely
roppant fontos lesz egyszerre,
ami aztán az egészből lényegül,
attól kedvünk harsányra derül,
elhalkulni csak lassan sikerül.

Majd újra csend, csak a
decemberi ólmos eső
halk, álomba szenderítő
csepergése hallik,
szíved a lelkembe,
szívem a szívedbe
újra beköltözik.

2009. december 14., hétfő

Már érzem...


Ma délelőtt elkezdtem!
Anyu áthozott egy könyvet, hogy csomagoljam be, és én utána folytattam. Mármint az összes eddig meglévő ajándék csomagolását karácsonyra, ami a szekrényem mélyén lapult. Íme, itt a képen pár meglévő végeredmény a képen.
Betettem egy karácsonyi CD-t, közben az szólt.
Igaz is CD! CD-ket is írtam ajándékként. Barátnőm örülni fog, remélem. Azt is remélem, hogy eltaláltam, hogy milyen zenének örül. Anyunak ezután állítom össze a zenét az ajándék CD-jére. Könyvei már becsomagolva.
Utána, mivel tartott a lendület, képeslapokat írtam. Már nem sokaknak küldök már, de még mindig vannak páran. Sőt, van akiknek levelet írok karácsonyra. Hagyományos borítékosat. Majdnem mind kész, még kettőt kell.
Szépen szivárog be a karácsonyi hangulat. Tudtam, hogy nem kell ezt erőltetni, majd jön. Túl korán sem lehet kezdeni. Szerintem a hideg és a várható hóesés is hozzájárult az érzéshez. Már tervezgetem a vacsorát, a sütést, a fa díszítését. Konkrét dolgok várnak rám, és ez még inkább a karácsony felé visz.


Áprily Lajos: Csend





Nem húz az égen több vadlúdcsapat,
a szél sem rezzenti künn a bús határt.
Halkan feszül a néma pillanat,
s nézd: száll a hó. Az első. Csendre várt.

2009. december 13., vasárnap

És elkezdett szállingózni a hó


Kőszegen már késő délután voltunk. Átfagytunk, WC-re is kellett menni, a séta utáni üldögélés is vonzott.
Irány egy kávézó vagy teázó. Találtunk egyet. Két ajtaja van. Egyik mögötti helyiségben teát lehet inni, másik mögött kávézó van. A kettő között van egy átjáró.
A kávézóba mentünk. Régi bútorokkal berendezve, mindegyik asztalon egy mécses pislákolt.Más fény szinte nem is volt.
M. választott egy kávét, én is olyat kértem. Jó volt, erős volt. Beszélgettünk, bambultam a mécsest, az asztal márványerezetét, a mintáját, az utcára is kinéztem. Ablakban egy régi, tekerős kávédaráló, bordó rojtos függöny lazán a közepén megkötve.
És kinn lassan újra elkezdett szállingózni a hó...

2009. december 11., péntek

Éljenek a Juditok!


Tegnap névnapoztunk. Juditok ünneplik december 10-én a névnapjukat. Délelőtt tudtam csak anyuhoz menni, mert délután és este a munkahelyen voltam.Vittem az ajándékom ( olyan könyvet, aminek tudtam hogy örül) és édesség. Nem szoktunk nagyon belemenni az ajándékozásba, inkább az élmény a fontos. Ott voltam, beszélgettünk, csinált egy kis vendégvárást, kávéztam nála. Jobb a beszélgetés is kávézás közben, és a kávézás is jobb, ha beszélgetünk.Szertartása van.
Vasárnap folytatjuk a kis ünnepségünket. Edédet főzök, szépen megterítek, ünnepelt pedig érkezik. Sütit nem sütök, mert krémesre a "rendelés" anyu részéről már leadva. Azt pedig megveszem, és edéd utáni desszertnek tálalom. Összekötjük az együttlétet a 3. adventi gyertya meggyújtásával.
Legközelebbi ünnepünk az én névnapom és karácsony. Nincs is olyan messze már egyik sem.
Nem mosta össze a névnapomat a család a karácsony estével. Lehet pechnek is nevezni, hogy éppen szenteste napján van a névnapom.A fa alatt volt/van mindig a névnapi ajándékom is csak az virágmintás papírban.:-)
Nem pechként élem meg a dátumot. Ennél szebb napon napon kevesen ünneplik a névnapjukat. Inkább kivételes ajándékként élem meg ezt az időpontot.

Karácsony felé


A kollégiumban áll már a karácsonyfa. Ilyen nem szép külsejűt régen láttam. Nem is tudom hogy fogalmazzam meg, hogy ne legyen sértő rá nézve. Olyan kis nem figyelemreméltó.:-)Rám és néhány csoportombéli lányra várt a feladat, hogy felöltöztessük. Megtettük a tőlünk tehetőt. "Ő" lesz a karácsonyfánk, és olyan amilyen, szeretni fogjuk.
Egyébként, nincs is csúnya karácsonyfa.
A fa díszítésére még fiú is vállalkozott. Azt hiszem, tudom is miért. Nagy igyekezettel adogatta a díszeket egy bizonyos lánynak, ahol az ifjú hölgy is tevékenykedett. Mindig van a nagy igyekezeteknek valami rejtett háttere...
Míg én pár lánnyal és az egy szem lovaggal fát öltöztettem, kolléganőm mézeskalácsot díszített porcukros tojásfehérjével nem messzire tőlünk.
Le kell hogy írjam, hogy koedukált kollégiumban a másik nem mindig vonzerő a közös munkára. Azt is kijelenthetem, hogy néha az érdeklődés nem a programnak szól, hanem a várható ellenkező neműeknek.

De a végeredmény szempontjából ez nem is lényeges, ahol ilyen mézeskalácsok születnek...

2009. december 9., szerda

Jeles napok


Három hónapba sűrítve jönnek sorba a számomra jelentős ünnepek.Ha ünnepnek nevezhetjük őket. Mindenesetre a hozzám két közel álló személy és én ezen hónapok valamelyik napjához kapcsolódunk bizonyos módon, és jön még karácsony, szilveszter, újév is.
November elején M. születés- és névnapja.Decemberben anyu névnapja, az én névnapom, karácsony, szilveszter, újév, januárban az én születésnapom.Sőt, Leni születésnapja is novemberben van.
Nem szoktunk nagy ünnepléseket tartani.Tartjuk magunkat ehhez, de megemlékezünk minden napról, ami valamilyen módon kötődik hozzánk.
Holnap például megyek anyuhoz névnapot ünnepelni. Könyv lesz az ajándék, mert tudom, hogy most ennek örül, és krémes, mert mostanában újra felfedeztük ezt a süteményt.
Mikor M. név- és születésnapja volt novemberben, kórházban voltam, onnan hívtam, hogy megemlítsem, gondolok rá.Utána pótoltuk az szerény ünneplést, mikor már hazajöttem. Elmentünk egy étterembe "szülinapi evést" tartani. Libát viszont nem ettünk, pótolni kellene, nehogy már kimaradjon a Márton napi libaevészet!:-)

Minden évben megejtettük eddig ugyanis.
Van egy szomorú dátum is januárban.
Apu éppen a születésnapom előtti napon halt meg egy fagyos januári napon 10 évvel ezelőtt.

2009. december 8., kedd

50.


Azt mondják, hogy minden hetedik év után valami új kezdődik az ember életében. Na, nem hirtelen, de akkorra beérik látható, érezhető módon is. A nyolcadik évben más vagyok már egy kicsit, mint korábban, és megyek bele fokozatosan az újabba.
7x7 = 49. Utána már az újabb hetes első éve jön, de úgyis fogalmazhatok, lezárult egy előző hét éves periódus.Mikor betöltöttem az 50. évem testi változásokat éreztem. Jöttek elő az 50. év jelei. Lelkemben volt valami fásultság az azt követő évben, de azt is mondhatom lenyugodtam. Szebben hangzik.:-)
Mást tartottam/ tartok fontosnak, mint korábban. A letisztulás felé indultam el.Gyűjtögetés, újak beszerzése után a selejtezés, a megmaradt meglévők élvezete a fontosabb számomra.
Már nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos egyre inkább emberekben, érzelmekben, tárgyakban, tettekben. Ez a változás már korábban elkezdődött.
El tudok engedni az életemből megszokott dolgokat. Még nem tökéletes, de képes vagyok nem "felvenni kesztyűt", ha harcról van szó. Iszonyat nehéz!
Nagyobb szerepet kap az otthon, a kuckósodás és a biztonság.
Utazásokban a kényelmes nézelődés ( mert ugye fáj a lábam),és az apró élmények gyűjtése.
Rendezgetem gondolataimat, meg tudom fogalmazni akár egy mondatban a tapasztalataimat, ami addig információk gyűjteménye volt csupán bennem.
Jobban tudok várni, nem elhamarkodottan cselekszem, ha nem bírom a döntéskényszert és a várakozásssal járó feszültséget.
Nem hirtelen történtek ezek a változások, és még alakulóban van minden. Hiszen elindult egy újabb hetes.

2009. december 7., hétfő

Te is mosolyogtál


Autóban lehet a legjobban beszélgetni, vagy hallgatni és érezni. Vasárnap francia dalok szóltak közben( én csináltam a CD-t neked , mert tudom, hogy szereted a francia nyelvet, az országot, a mindent...), és közben hihetetlen jó érzés volt bennem. Mikor érzem, hogy élni jó, és jó, hogy vagy. Egy pillanat talán ilyen mélyen érezni ezt, de átsuhant rajtam.

Oldalt sandítottam rád . Ismerlek. Ha valami hasonlót érzel, mosolyogsz szótlanul. Mosolyogtál...

2009. december 6., vasárnap

Karácsony ígérete


Hogyan válik az ember keze csillogóvá? Vettem egy karácsonyfadíszt. Egy olyat, aminek fényét már az adventi sátorban is elképzeltem a karácsonyfán. Utána tenyeremet véletlenül a nap felé fordítottam, és figyeltem, ahogy apró, fénylő, kezemre tapadt aranyló pontok karácsony ígéretét hozzák el a bőrömön.

Hogy néha megpihenjünk



Nem kell pénz, nagy-nagy ötlet, vakmerő elhatározás, hogy az embernek valami jóban, pihentető élményben legyen része. Csak le kell csapni, észrevenni egy kínálkozó alkalomra.
Tegnap elég volt ehhez annyi, hogy pár szem aszalt szőlő elrágcsálása utána bemenjünk még egy vinotékába is. Mit is vehetnénk ott, mint bort?! Egyet ajándékba, egyet hogy otthon is legyen. Szépek az üvegek, szépek a címkék. A névből, fajtából próbálok az ízre következtetni. Nehéz a választás. Borvidéken vagyunk,tulajdonképpen kihagyhatatlan, hogy ne gyönyörködjünk a borban, később pedig ne kóstoljuk meg.
Mit is ihatnánk még egy vinotékában?
Nem, nem bort, hanem kávét! Felfedeztünk mostanában egy jó kávét a Lucaffé-t. Nem hallottam róla korábban, de tetszik az íze. 

December ajándéka


Haladunk a fáradt decemberi napsütésben a szőlősorok között.

Leparkolunk. Nem lehetett nem megtenni. A tőkéken aszalódó szőlőfürtök mazsolára hasonlító állapotban, némelyik azonban még mindig kövéren duzzad. Szemezgetjük, eszünk belőle egy kicsit. Remélem, megbocsájtható ez. Jut még a madaraknak, a fagynak és a gazdának is.
De arra a pár szemre szükségünk van.
Elégedetten dörzsöljük utána cukortól ragacsos kezünket.

2009. december 4., péntek

Érzelem és tett

Megint eszembe jutott, hogy az érzelmeink nehezen irányíthatók, de a tetteink igen. Szerethetünk olyan személyt, akit nem lenne szabad, a szerelem érzése is körbelenghet akkor is, ha nem lenne szabad. Mert ez nem tiltás és nem engedélyadás vagy engedélymegvonás kérdése.
Az érzés jön. A tetteinket viszont felügyelhetjük. Azokat a tetteket, amelyeket az a "bizonyos érzelem" váltott ki.

A pillanat megállítása


Baj van a fényképezőgépemmel. Illetve csak sejtem, hogy baj van vele, de hogy mi, azt még nem tudom. Nem lehet betölteni a képeket a számítógépembe. A hiba bármiben lehet. USB kábel, memóriakártya, valamelyik programjában a számítógépnek, a fényképezőgépben... Végigmegyek a lehetőségeken, kizárok egyet-kettőt, lassan talán haladok a cél felé. Megtudom mi is a baj. Talán. Mindenesetre hiányzik.
Szeretem a pillanatot megörökíteni, a soha vissza nem térőt, a folyamatból kiragadottat. Van előnye is, hátránya is. Szeretem látni később is, ami elmúlt. Azt, amit az agyamban is lefényképeztem, de mindezt kézbe venni, vagy képernyőn nézni megint egy más élvezet, és ráadásul nem süllyed el a felejtés homályában.Igaz, hogy megsemmisülhet, de ha nem, akkor dokumentum a jövő számára.

2009. december 2., szerda

Mindenáron győzelem


Az egyik legrosszabb az érzelmekben, mikor valamit jószándékkal teszünk, és fordítva sül el. Magyarázni kellene, hogy mit és hogyan akartam valójában, de a magyarázkodás nem nagyon segít. Valahogy továbbromlik a helyzet. Az a varrás már feslik..., ha megvarrom is látszik.
Ha valaki meg akarja érteni, megérti. Ha nem akarja, soha nem is fogja.
Mégha igen, akkor sem mutatja ki.
Mert győzni akar, nem megérteni!
Kihül a kapcsolat, de legalább én tudom, hogy akartam. Ez vajon vígasz?

Tanulság


Vajon milyen kapcsolatok vannak a tárgyak között? Ha egy elromlik, folytatja a többi is. Most éppen benne vagyok.
Titokzatos energia köti össze őket? Szolidaritás, vagy átadják egymásnak a "betegséget"?
Persze, hogy tréfa mindez részemről( vagy csak annak tűnik), de ki tudja milyen erők mozognak a háttérben.
A javíttatásuk és a javításuk kihívás számomra. Ha magam csinálom tudás és bátorság kell hozzá. Ha nincs meg bennem, akkor elkap a szorongás. Aztán nekiállok mégis a javításnak, és az első sikerélmény után oldódik a feszültség.
Mi van, ha emberi kapcsolatok romlanak el? Az emberek közötti kapcsolat egyértelmű. A pozitív és a negatív hatások szövevénye.
Bennem is elromlik valami, ha a környezetemben, és marad a szorongás, ami nehezen oldódik. Tenni kell érte.

Más is észreveszi rajtam, és ha nem tudja a hátteret, akkor csodálkozik. Ezért aggódni? Aki miatt szorongom már nehezen old fel( tanulság), valaki mástól kapom meg általában a feloldást.Csak el kell mondani neki a hátteret. Az mindig segít, az elindít valamit...
Vajon lehet-e az ember olyan erős, hogy a negatív hatások alól kivonja magát? Miféle erő, belső egyensúly kell hozzá? Úgy érzem, lassan megtanulom. Nem érzéketlen akarok lenni, csak magam védeni, és tudom, hogy így segíthetek másoknak is.
Ha ráomlok arra, aki összeomlott, abból mi sül ki?
Ez az elmélet. Gyakorlati megvalósításán dolgozni kell. Nem könnyű, de ajánlatos. Az évek múlásának nagy tanulsága.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu