2009. december 6., vasárnap

Karácsony ígérete


Hogyan válik az ember keze csillogóvá? Vettem egy karácsonyfadíszt. Egy olyat, aminek fényét már az adventi sátorban is elképzeltem a karácsonyfán. Utána tenyeremet véletlenül a nap felé fordítottam, és figyeltem, ahogy apró, fénylő, kezemre tapadt aranyló pontok karácsony ígéretét hozzák el a bőrömön.

8 megjegyzés:

  1. Valahogy bármennyire igyekszem, most nem teremtődik meg bennem a karácsony hangulata. Olyan mintha elvesztettem volna és nem találnám. Pedig én is vettem egy aranyporral díszített csodát. Játszott a fény az ujjamon és nekem most az jutott róla eszembe, hogy a ragyogás is mennyire múlandó.
    Olyan érzés mintha minden energiámat felemésztette volna az elmúlás.

    VálaszTörlés
  2. Régebben nekem sem kellett erőltetni, hogy karácsonyi hangulatba kerüljek.Most már igen. Tulajdonképpen arra vágyom, hogy egyszer csak elborítson valami régi érzés.De az már nem jön vissza.Ezért vagyunk csalódottak?
    Az új megváltozottban kell örömünket leljünk, különben elveszett az érzés örökre.
    Most már csak kérdés az,hogy hogyan ringassuk bele magunkat az az új szerepbe, a más ünnepi érzésbe. Mert túl nagy veszteség lenne nem megélni, ha másképpen is, mint korábban.
    De igazad van a varázslat múlik, csak néha jön vissza egy-egy percre.Nem találom a régi hangulatát.
    Kiégtünk? Elfáradtunk? Belefáradtunk?
    Már nem a ragyogás a fontos. A külcsín háttérbe szorul, mélységre vágyom. A csendes elmélkedésekre, beszélgetésekre, és hogy megtaláljam, hogy az adó szerepében hogy lehetek jó úgy, hogy ezzel kapjak.Ez csak a napi gyakorlatban valósul meg, és karácsony táján még több a lehetőségünk rá.

    VálaszTörlés
  3. Bennem már hetek óta mosolyog a karácsony... vagy nem is tudom...
    Lehet, hogy nem is ez megfelelő kifejezés arra, amit érzek!
    Élvezem az előkészületeit.
    A sütést, a mézes-fahéjas illattal, a gyümölcs-aszalást, a narancs illatát. Pici a lakásunk, és ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy olyan, mint egy mézeskalács házikó.
    Düböröghetnek odakinn a kamionok, bennem csend van. A várakozás csendje...

    VálaszTörlés
  4. Nati! Érzem én is, hogy így jó , így szép, így érdemes, ahogy Te érzel. De valami hiányzik belőlem mindehez. Blanka hangulata az most ismerősebb a számomra. Karácsonyi hangulat jelenleg valami távolságtartással vesz körül. Fogalmam sincs, hogy miért nem tudom élvezni, de most nem megy!
    Illetve a fenét nem tudom.Inkább nem akarom tudni.
    Majd jövőre!

    VálaszTörlés
  5. Fogy az idő karácsonyig, pedig én a várakozást szeretem, az Adventet. Mikor eljön szeneteste, akkor gyorsan elmúlik.Hosszítanám, mert a két napban már nehéz megtalálni a hangulatot.Azok inkább jövő-menősek. Illetve az esték még visszahozzák a kellemes perceket.De csak a csend és gyertyafény.Nem hiányzik sem TV, sem rádió.
    A január az kegyetlen, üres, hosszú.A december meleg, sárga, de a január hideg és fekete. Nincs mire várni.

    VálaszTörlés
  6. Régebben karácsony egyik estéjén számvetést csináltam. Leírtam az akkori helyzetem, és hogy mire vágyom. Volt( van is valahol) egy Matrjoska babám, és abba tettem bele.Következő karácsonykor vettem elő újra.
    Már nem csinálom. Nem tudom miért maradt abba? Kb. 4-5 éve.

    VálaszTörlés
  7. A január a mesélések hava. A megbékélésé a nyugalommé. Ilyenkor nagyon jó egy kényelmes fotelban ülni és szerettünkkel lenni, vagy a barátainkkal. Végre van idő játszani, álmodozni, terveket szövögetni.Nagyon finomságos tud lenni ez a hónap. Számomra ez a barátkozás az elmélyülés a tervezgetés, a játék hónapja ez. A sötétség hava nekem a november.
    Ha van hó akkor a január a legvilágosabb hónap és a legtisztább is.
    Kívánok neked egy ilyen januárt! Majd a mese részébe besegítek.

    VálaszTörlés
  8. Ami a martjoska baba kívánságokat illeti. Az nagyon jó ötlet. Talán érdemes lenne folytatni és évek múlva visszanézni!

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu