2009. december 15., kedd
Te nagyon messze vagy
Te nagyon messze vagy, és én mégis azt hiszem, tudok mindent rólad. Hogy mi az, amit tudok? Amit feltételezek, hogy ezt a lépést másképp nem, csak így léphetted. Mint a sakkjátékos, aki a saját logikája szerint várja partnerétől a lépést.
Én rólad csak a saját fejemmel tudok gondolkodni, hogy azt teszed, amit én tennék, ha a helyedben lennék. Ha ott lennék, ahol Te vagy, ha azt érezném, amit Te érzel, ha azt gondolnám, amit Te gondolsz, ha én lennék a Te.
Amikor én úgy írok neked, mint ki ismeri a lépéseidet, a gondolataidat, akkor a saját képzelt lépésemet írom, ha valamiről azt gondolom neked fáj valami, az az, ami nekem fájna, ha azt hiszem, örülsz valaminek, az az, aminek én is örülnék.
Csak Te tudhatod, hol vagyok az igazságtól, csak Te tudhatod, hogy egy-e az érzésünk…
/ismeretlen szerző/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mostanában nagyon megérintenek a gondolataid.
VálaszTörlésIsmeretlenként volt feltüntetve a szerője, mikor megtaláltam.De nekem is megtetszett, megérintett.Van több mappám is a gépben, ahová más gondolatait gyűjtöm.
VálaszTörlésVerseket is. Olyanokat, melyeket akár én is írhattam volna, ha valaki jobban ezt nem tette volna meg korábban! És tehetségesebben is.Mert verset azt nem tudnék írni pl.Csak azonosulni vele.
Éva! A mézeskalácsokat Te készítetted?
VálaszTörlésNagyon jó ez a kép is!!! :o))))
Csak a díszítésben segítettem. A gyerekek csinálták a vendéglátó suliban a tésztát, és a kolléganőm tanította a díszítést egy szakkörön a kollégiumban( munkahelyem). Én is díszítettem néhányat, mert bekukkantottam hozzájuk.
VálaszTörlés