2009. december 6., vasárnap

Hogy néha megpihenjünk



Nem kell pénz, nagy-nagy ötlet, vakmerő elhatározás, hogy az embernek valami jóban, pihentető élményben legyen része. Csak le kell csapni, észrevenni egy kínálkozó alkalomra.
Tegnap elég volt ehhez annyi, hogy pár szem aszalt szőlő elrágcsálása utána bemenjünk még egy vinotékába is. Mit is vehetnénk ott, mint bort?! Egyet ajándékba, egyet hogy otthon is legyen. Szépek az üvegek, szépek a címkék. A névből, fajtából próbálok az ízre következtetni. Nehéz a választás. Borvidéken vagyunk,tulajdonképpen kihagyhatatlan, hogy ne gyönyörködjünk a borban, később pedig ne kóstoljuk meg.
Mit is ihatnánk még egy vinotékában?
Nem, nem bort, hanem kávét! Felfedeztünk mostanában egy jó kávét a Lucaffé-t. Nem hallottam róla korábban, de tetszik az íze. 

2 megjegyzés:

  1. Szeretem elképzelni az embereket, amint isszák a kávéjukat. Ettől otthonosan érzem magam a környezetükben. Amikor a kávés képeidet nézem, sokszor látlak is Benneteket. Csendesen ültök egymás mellett. Nézésetek már nem a szerelem tűzétől lobog, de a melegség még ott ragyog a tekintetetekben. Jó olvasni és látni ezt.

    VálaszTörlés
  2. Pontosan így van!Az összetartozás érzése, az élmények megteremtése a fontos,a másik kirángatása a lelki bajaiból.Nálunk ez a mérvadó. Talán a szerelem tüze nem is lobogott annyira soha.M és én más célból keveredtünk össze. Nálunk mindig is a fent említett dolgok voltak a lényeg.És hogy meg tudjuk beszélni azt, ami bennünk van.Legyen valaki, akiben bízunk. És ez mostanában elmélyül, ami örömmel tölt el. Beszélni nem beszéltünk erről, de úgy látom M. is így érzi.
    Én is szeretem a kávézás, a csendes össszetartozás külsőségeit figyelni másoknál.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu