2009. december 29., kedd

Új-Kaledónia


Messzire van Új-Kaledónia. 10 órás az időeltolódás, és 5 napig tartott a kínzó "jetlag", mire valahogy alkalmazkodott Alekszej, és enyhült a kínzó fáradtsága.
3 hónapot volt ott. Karácsony másnapján képeket is mutogatva mesélt nekünk.
Mesélt tűzhányóról, ami 3 percenként " köp", és ha szerencséje van az ottlévőnek, nem asztalnyi méretű tüzes kő hullik rá.Tudom már, hogy ott nem ismerik a pénzt, hogy pontosan reggel 6-kor kel a nap, és este 6-kor nyugszik. Nem tér el az időpont, és ugyanolyan gyönyörű mindig.Vanuatuban négyszögletesek a kunyhók, Új-Kaledóniában kör alakúak. Vanuatu már egy másik ország( szigetcsoport). Ha Új-Kaledónia messzire van, Vanuatu még messzebb, és még idegenebb világ.
Azt is tudom, hogy a vőlegény disznót ad a menyasszonynak hozományul, és hogy a denevérnek csirke íze van. De meg kellett kóstolni.
Sok mindent mást is tudok már. Hogy a hibiszkusz szépít férfit, nőt, használják is erre a célre, hogy a kellemes hőmérséklet miatt nem kell fűteni, és a sok helyen feltörő forró víz miatt vízmelegítésre sincs gond. S ha egy hal eltéved, és a forró víz felé veszi az irányt, azt akaratlan öngyilkosságnak is hívhatjuk.
Munkahely nincs, pénz nincs, gyerek van bőven...:-) Alekszej hazajött, két egyetemével, 4 nyelven szinte anyanyelvi szintű tudásával nem kellett. Nem is ő nem kellett, hanem nem létező munkahelyekhez nem kell ember.
Mathilde még maradt. És sajnos, ha hazajön sem keresik már egymást. Ezt sajnáltam a legjobban.
Amúgy jó volt hallgatni, távoli világba ringattak el a szavai.

1 megjegyzés:

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu