2009. december 8., kedd

50.


Azt mondják, hogy minden hetedik év után valami új kezdődik az ember életében. Na, nem hirtelen, de akkorra beérik látható, érezhető módon is. A nyolcadik évben más vagyok már egy kicsit, mint korábban, és megyek bele fokozatosan az újabba.
7x7 = 49. Utána már az újabb hetes első éve jön, de úgyis fogalmazhatok, lezárult egy előző hét éves periódus.Mikor betöltöttem az 50. évem testi változásokat éreztem. Jöttek elő az 50. év jelei. Lelkemben volt valami fásultság az azt követő évben, de azt is mondhatom lenyugodtam. Szebben hangzik.:-)
Mást tartottam/ tartok fontosnak, mint korábban. A letisztulás felé indultam el.Gyűjtögetés, újak beszerzése után a selejtezés, a megmaradt meglévők élvezete a fontosabb számomra.
Már nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos egyre inkább emberekben, érzelmekben, tárgyakban, tettekben. Ez a változás már korábban elkezdődött.
El tudok engedni az életemből megszokott dolgokat. Még nem tökéletes, de képes vagyok nem "felvenni kesztyűt", ha harcról van szó. Iszonyat nehéz!
Nagyobb szerepet kap az otthon, a kuckósodás és a biztonság.
Utazásokban a kényelmes nézelődés ( mert ugye fáj a lábam),és az apró élmények gyűjtése.
Rendezgetem gondolataimat, meg tudom fogalmazni akár egy mondatban a tapasztalataimat, ami addig információk gyűjteménye volt csupán bennem.
Jobban tudok várni, nem elhamarkodottan cselekszem, ha nem bírom a döntéskényszert és a várakozásssal járó feszültséget.
Nem hirtelen történtek ezek a változások, és még alakulóban van minden. Hiszen elindult egy újabb hetes.

2 megjegyzés:

  1. Valahogy én is így érzem. Csak még kicsit berzenkedem a változás ellen. Szerettem a nyüzsgést a rohanást, a gyors döntések viharát. Azt hiszem ha tudnék autót vezetni a száguldás szerelmese lennék. Most lassulni próbálok. Egyelőre csikorognak a fékek és minden szikrázik körülöttem. Viszont már érzem a nyugalomban rejlő szépséget a magány csöndjének simogatását. Talán megtanulok végre nyugton megülni a popsimon. Azt hiszem nagy mesemondó leszek majd. Én nem képekkel mesélek, bár az jobban vonzana, hanem szavakkal, mert ennek a kórnak a mese a szépsége.
    Szépen haladunk a csend tisztaságának, megértése felé. Sokat tanulok Tőled. Köszönöm.

    VálaszTörlés
  2. Én szeretem a novembert!
    Nem azért írom ezeket le, hogy tanulj tőlem, csak eszembe jutott, és idepötyögtem.:-) Mindenki másképp éli meg ezt az időszakot. Sokan nem képesek tudomásul venni főleg a külső változásokat, és mindenféle trükkökkel fiatalítják magukat.
    Én annyival, amennyivel nagyon muszáj. Bohócot nem csinálok magamból.:-)
    Mesél az ember ebben az időszakban bizony, mert élménye, tapasztalata, " bölcsesége" van, de nehezebben mozog már.Hát, inkább elül.
    Várom a meséidet!:-)

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu