2012. február 29., szerda

Szeles napon

Tegnap szakadó eső, ma szárító, dübörgő szél. Mindent tisztító időnek érzem. Kívül, belül megtisztulok, legalábbis ez az érzésem van a mai napon.
Jövő héten egy kis diéta ( böjt?) is jön. Sajnos, leginkább csak hiúságból, mert amit felszedek, azt le is kell adnom. Hol van ez attól, hogy a böjt a test kiáltása Isten után...?
Kicsit szégyellem, hogy miért nem fokozatosan tartom, és miért csak abból a bizonyos, olykor-olykor jelentkező hiúságból. Miért mindig akkor, ha nagyon kell?! 
Azért valami abból is benne van, hogy egészségesebben akarok élni, talán ez a böjthöz még mindig kevés. Hol a magasabb szempont? 
Marvin írt arról, hogy reggel kívánja a napi jót, és este számot vet arról, mi teljesült belőle. Újra eszembe juttatta, amit már máskor is terveztem, de elmaradt!  
Vagyis a jót tervező, majd azt este felidéző, és azt számon is tartó napokat, mert ez is kell.



2012. február 28., kedd

Egy nap



Álomból ver fel a beállított mobiltelefonom.
Ébredés előtt álomként pergő képeimben a gyógyszertárban várakozom, nem szolgálnak ki, áll a sor, és én tudom, hogy majd elkésem a munkahelyemről... Álomnak itt vége, nem késem el a valóságban, a biztonsági okokból felhúzott vekker is megszólal.
Vannak vágyálmok, vannak rémálmok, amire egy sokat filozofáló kolléganőm egyszer azt mondta neki a kettő néha egy és ugyanaz. Ezen gondolkozom, mert amiről beszélt  bizonyára olyan megvalósulása, amitől vágyva félünk, és végül tesszük, mert tenni kell.
Aztán ügyintézek, halogatott telefonhívást bonyolítok, piacon elguruló 100 Ft-ost keresek a standok közé beszáradt pókhálós, átnedvesedett porban. Végül megtalálom akkor, mikor már lemondtam róla. Ez a már "lemondós-megtalálás" sem új számomra.

2012. február 27., hétfő

Esőcseppek



A vasárnap délelőtti kinti napsütés benti főzéssel telt el, majd mikor délután sétálni is indultunk, perceken belül a szélvédőt sűrűn pettyező eső kezdett esni változó intenzitással, de kitartóan
Nem így terveztük, mégsem bántam, mert van valami művészi, szinte meditatív állapotba vivő abban, ahogy csurog a szélvédőn az eső. Az ablaktörlő egy húzással újra tisztán átláthatóvá teszi az előttem lévő képet, hogy aztán alig várjam, hogy újra egyre sűrűsödve, kopogva megjelenjenek a  cseppek, mert nekem az a látvány  tetszik jobban: az esők fojtott ritmusú nesze.*
Egy nem is olyan régi emlék is előkúszott: egy bécsi Swarovski kristály bolt bejárata előtt tükörre ragasztott kristályok. Arra is vetettem persze pár pillantást akkor. 
Közben azon is gondolkoztam, hogy bizonyára nagyon  is jellemző is rám, hogy mit nézek vágyódva hosszabban:  Swarovski kristályt vagy esőcseppet...



*Somlyó Zoltán

2012. február 25., szombat

Csendben zörrenő emlékek


"...jó a csend most
s gondolataimban járok
s illanok éveket-évtizedeket
bejárom a messze végtelent..."

( Jószay Magdolna)






Van amikor az ember néhány emléke és ajándéka halkan megzörren a csuklóján, majd egy újabb mozdulattal a kávéskanál és a porcelán koccanásával vegyül el. 
A múlt hétvégi kinti farsangi forgatag, a dobok ütemes hangja után a kávéház egy hátsó, még  üres termében  ez a halk zajkeltés az összes történés.
Még beszélni sincs kedvünk akkor, mert így jó! 
Így volt jó!

2012. február 24., péntek

Egyensúlyban lenni!

"A kutatás törvénye nagyjából a következőt jelenti: ha elég bátor vagy ahhoz, hogy hátrahagyj mindent, ami biztonságot nyújtott, és lehet az bármi: az otthonod vagy a kedvenc éttermed; és elindulsz, hogy megtaláld önmagad. Legyen az egy belső utazás, vagy igazi út. Tekints mindenre az út során úgy, mint a kirakós egy darabjára és fogadj úgy mindenkit, mintha a tanárod volna. Ha készen állsz arra, hogy egyszer és mindenkorra elfogadj néhány kellemetlennek tűnő igazságot magaddal kapcsolatban, akkor biztosan megleled, amit keresel!"
( Elizabeth Gilbert)



Elolvastam  a könyvet, megnéztem a filmet!A könyv jobban tetszett, és ezen nem is lepődtem meg olyan nagyon.
Az Ízek, imák szerelmek c. regényben az ragadott meg, ami Liz Gilbert lényege is.
Hogy lehet élveznem a hétköznapi örömöket, miközben szeretnék elrugaszkodni is a mindennapok valóságától, és valami istenit átélni, közelebb kerülni a mindennapokban gyakran megfejthetetlen felsőbbrendűhöz, meditálni is, hogy megtaláljam önmagam ( ennek tanulása várat magára, de tudom, hogy eljön!), és legyőzni az egóm az énem által. Vagy legalább azt elérni, hogy jól megférjenek egymással.:-) Ugye nem lehetetlen, mert szent sem akarok, és nem is tudok lenni!
Ahogy ő Olaszországban felfedezte az élet örömeit, Indiában a szellemét és a lelkét ápolta, Bali szigetén megtalálta a belső egyensúlyát.
Igen, ez az utolsó érdekel nagyon, de nem megyek el érte Baliig!:-)


2012. február 21., kedd

Piacra...



... menni jó. 
Már gyerekkoromban is szerettem nagymamámmal elmerülni a hely izgató varázsában, a dinnye- és kolbászillatú alföldi poros forróságban. Csak egyszer szédültem bele szinte ájulásig az élménybe, hogy aztán körülöttem sürgölődve, vízzel locsolgatva ráfogják az állapotom a  már-már jelentkező serdülésemre.
Bécsben lévő piacokra is jó menni, és nincs is túl nagy különbség a hazaihoz képest. 
A barna kenyerek és a sajtok azonban egészen mások. Nagyobb a választék, illatfelhőbe burkolóznak a standok, és elhiszem - mert akarom-, hogy alpesi a bennük lévő tej.
M. tulipánt is akart venni ( úriember:-)!), de egész nap úton voltunk, mert farsangi felvonulást néztünk, és nem lett volna praktikus hurcolni órákon át. Gyönyörködtünk bennünk, én pedig a mimóza általam ritkán látott napsárgájában is.

A kenyér is izgatott, de azt sem akartam a táskában vinni egész nap. M. azonban lemaradt, és mégis vett egy jó nagy darabot egy nagyon nagyból, és képes volt a táskájában utaztatni. Aztán este vacsoráztunk belőle, és a máig is tartó maradékot hazahoztam.Vannak benne finom magvak, és mintha egy leheletnyi, alig-alig felsejlő ánizsízt is éreznék benne, ami ugyan furcsa egy kenyérben, de elnézem neki arra gondolva, hogy de régen is találkoztam vele. Karácsonyi süteményként valaha evett ánizsholdacskákra emlékeztetnek.
Megbeszéltük azt is, hogy a kenyér igazi ajándék, és máskor is élünk ezzel az ajándékozási lehetősséggel.
Nem is lesz senki, aki visszautasítaná majd, legalábbis ezt reméljük!:-)


2012. február 19., vasárnap

Aliznak!



Takáts Gyula: És benne, mint nagyító alatt

Oly sima és tiszta ez a csend,
mint ablakkeretben az üveg.
És benne, mint nagyító alatt
kitárja titkát a világ,
akár egy metszett óriási sejt.



 

Van az úgy, hogy ismeretlen ismerős helyen ismeretlen ismerősre gondolunk. Ezért gondoltam tegnap délután Bécsben Aliz-Julira.
Elég erre a házra ránéznem, és  máris látom őt a konyha ablakában állva a fekete-fehér képen mosolyogva, amint átjárja a napfény.Mennyire az én életem része is lett, amit valaha Aliz átélt! Köszönettel tartozom az élményért.
Talán a  Stephansdom harangja is éppen akkor úgy zúgott,  ahogy én hallottam tegnap délután? Vagy csend volt, csak egy nagyváros zaja kúszott fel a 4. emeletre? Ugye, azt írtad, hogy a 4.emeleten volt az a bizonyos lakás?
Benéztem a ház mögötti utcába egy pillantást vetve a zsinagógára is, majd elindultunk a dóm felé. Milyen közel van egymáshoz  a két épület, milyen jó megférnek és elférnek!:-)
Aliz-Juli hoztam neked pár képet, most már ez az utca és ez a ház  Bécsben számomra csak rólad szól! A te emléked az én emlékem ismeretlen ismerősként is.
Erre is való a blogvilág.



U.i.: Íme, az a bizonyos napsütötte, nyitott ablakú konyhában készült  kép Alizról és a másik, amely alapján még nyáron azonosítottam a házat Bécsben. Csak az volt a támpontom, hogy a Stephansdom látszik hátul az utca végén. Jó kis nyomozó munka volt, élveztem.:-)
Egyszer kaptam engedélyt tőle a régi képek feltöltésére, és most élek vele. Köszönöm.

2012. február 16., csütörtök

Vasárnap délután

Téli szobában
csöndesen cserélgetjük
lélegzetünket.

( Horváth Ödön)




Megraktam a tüzet vasárnap egy konyhában, ahol a dupla ajtón át rögtön az udvarra lehet kimenni, és ahol a 89 éves Mama botja kint állt a lépcső mellett, hiszen bent még anélkül is tud menni. Ahol a vasárnapi  ebéd maradékát félrehúzta egy  sokat használt lábasban a sparherd szélére, mert jó lesz az még vacsorára is az 56 éves "gyereknek". :-) 
Meglátogatjuk Berta nénit is majd, ugye? Új ápolója van már egy hete.
És nem lepődik meg azon  a Mama, hogy az unokája valami "szkájp" nevűn beszél valahonnan Spanyoloroszágból, mert ott tanul nyárig. Ott van a képernyőn, látni, hallani, de ő már látott ilyet máskor is, mert mindig a számítógépet babrálják a fiatalok. 
Thomas ott messzire, Mama itt a zöld cserépkályha mellett velünk az állandósuló halvány mosolyával az arcán egy téli vasárnap délután.

2012. február 14., kedd

Vasárnap délelőtt


Egyik fagyos kisvárosból jó egy másikba menni, nézni a mise után  a szülők elnéző tekintete által kísért gyerekek saját világukba visszatérő, felszabadult hógolyózását pár méterre a templomtól.
Régi könyveket lapozni úgy, hogy nincs is nyitva az antikvárium, de a tulajdonos mégis beenged minket, míg ő az adminisztrációs munkáját végzi
Jó kinézni a teaivás közben a bojtos függönyű ablakon át az utcára, ahol galambok tipegnek a jégbordás macskaköveken a sokat átélt kezek által kiszórt magok felé. 
Ropogós hóban sétálni a színes házak között, és körülnézni az Ibrahim kávézó ( és étterem) előtt, hogy a vasárnaponként ide járó barát vajon feltűnik-e. 
Élvezni a színeket, az apró részleteket, és hidegtől piros kézzel megörökíteni őket képeken is. Miért is maradt itthon Márta ujjatlan, kötött kesztyűje?
Vasárnap újra Kőszegen jártunk.


 

2012. február 13., hétfő

Tanítvánnyal...



...beszélgettem. 
Ő azt mondja tőlem tanul, én úgy érzem, hogy  néha tőle. Mindezt közöljük is egymással, és nevetünk örömünkben. Én ajánlok könyveket, filmeket, ő visszaajánl, aztán megbeszéljük életének élményeit, a könyvélményeket is. Figyelem fiatalkora tudásszomját, adni tudását, kitartását, intelligenciáját.
Az általánosítás szándéka nélkül elmondhatom, hogy sajnos nem túl gyakori a környezetemben az olyan fiatal, mint ő. Piszkálják is érte a többiek, lehúzzák a jót, ahelyett, hogy ők emelkednének fel. Ahhoz persze erő kellene és kitartó szorgalom, többre vágyás és tenni akarás is. 
Ő viszont  nem húzódik el sértve a negatív vélemények elől, hanem felülről nézve  a szövevényes lentet, megértve a feladatát korrepetál, és van olyan is, aki jár hozzá.

2012. február 11., szombat

Köny, film, zene


Nagyáruház DVD-s részére keveredtem, és megláttam az " Ízek, imák, szerelmek" c filmet. Könyvben megvan( Elizabeth Gilbert az író, önéletrajzi regény), hallottam, hogy a könyv jobb, de ki dönti el helyettem, ha nem látom. A könyv egyébként kedvcsináló: kedvcsináló ez élethez. Ha van futás, menés, séta és andalgás, akkor az élmény a séta és az andalgás között van.
Belenéztem  a filmbe, míg az ebéd utáni kávémat ittam, majd egyszer megnézem az egészet, ha végig tudom nézni. Most eljutottam az "olasz rész" végéig. A hősnő, Liz Itáliába, Indiába, Indonéziába utazik bizonyítva, hogy mind boldog pillanatokat keresünk, akármelyik szegletében is élünk a világnak.
Mikor felálltam a fotelból egy zenéért tettem, ez hangzik el az itáliai rész végén a Hálaadáson. Mert minden mindennel összefügg, egyik élmény emlék adja a másikat. 
Olyan régen hallottam Neil Young dalát, és olyan jól esett most. Gyorsan megkerestem a youtube-on is, és elhoztam ide is.Még párszor rákattintok én is.

2012. február 10., péntek

Kell a vers



Lárai Eszter: Nem szabad elfelejteni hogy

Nem szabad elfelejteni hogy 
nem vagyunk üvegből 
tehát kevésbé vagyunk áttetszőek 
mint a féligazságok 
Nem szabad elfelejteni hogy 
habár jólfésültek vagyunk 
jövőnk még mindig slampos 
Nem szabad elfelejteni hogy 
hiába zabáljuk két pofára a zaftos ideológiákat 
egy tál töltöttkáposztától lehet igazán jóllakni 
Nem szabad elfelejteni hogy 
ha túl sokat ácsorgunk egymás árnyékában 
szurtosabbak leszünk mint Fekete Péter 
Nem szabad elfelejteni hogy 
a történelem nem áll le megsimogatni önmagát 
úgy ráz le minket magáról 
mint kutya a vizet bundájáról 
Nem szabad elfelejteni hogy 
habár az isteneket lelkünk sufnijába zártuk 
egy ember soha sincs felhatalmazva 
hogy önmaga felé fordítsa 
életünk vektorát

2012. február 7., kedd

Hideg után cserépkályha mellett

Táncot lejt a tűz;
haldokló fahasábok
halk hangjaira.

( Horváth Ödön)



Hideg után jó a tóhoz közeli Halászcsárdába menni, abba, ahol a zöld cserépkályha van. Míg várjuk az ebédet, teát iszunk, gyorsan megkapjuk, közben pattog a kályhában a  tűz, időnként még raknak rá, neki lehet támaszkodni, simogatni ez egyik kézzel. Azért az egyikkel, mert a másikban tea van. :-)
Megkapjuk a forró levest, amit fújni is kell, olyan forró. Utána várunk, mert a rántott ponty frissen sül ( forró, ropogós panír!), és hogy jobban múljon az idő, a pincérnő beszélget velünk, ő is odajön a  közel kályhához. Most nincs más vendég csak mi. Ott vagyunk a kedvenc halevő helyünkön, miután jól átfagytunk és megéheztünk.
Mindennek meg kell tapasztalni az ellenkezőjét is, hogy értékeljük, élvezzük, vágyjuk a másikat.



Na, nem ennyire tudatosan mentünk ki a tóhoz, majd a csárdába az elmélet bizonyítására, de sűrűn emlegettük azt a cserépkályhát ott kinn a fagyos szélben, a szép mintájú jégen. Az éhség, a hideg hajtott minket tudatos átgondolás helyett is a melegre. Az is igaz, ha valaki a jégen császkál délelőtt, akkor nem főz.:-) A szükségszerűség is odavitt, meg az önjutalmazás puha igénye.

Szélben, hóban, hidegben

A hó meg a szél
találkozott a réten;
vad gyémántzene.

( Horváth Ödön)



Ide is jutott a hóból! 
Egy kicsit megkésve, egy kicsit kevesebb, mint máshol, de megvan a téli hangulat, csak kevesebb a gond vele. 
Azt a pár centi esti és éjjeli finom porhavat kavargatja, hordja a szél morgó kitartással, épülnek a lágy ívet formáló kis hófalak a házak, a fák tövében, alakulnak a minták, töltődnek ki a rések, tetőről, járdáról arcomba is kerül, és szúr, mint a sok apró tű, míg a sálat feljebb nem húzom...


2012. február 5., vasárnap

A befagyott Fertő-tavon


Reggeli után jön a nagy téli kérdés, hogy mennyire fagyott be  a Fertő-tó.  A válaszhoz meg kell nézni, tehát indulás... 
Hó itt semmi, minket kihagyott a hétvégén, van ahol sok is van belőle. 
Viszont van mínusz 10 fok, és ehhez társuló könnycsorgató, arcpirosító  szél. Jöhet az ajakír és a Nivea krém. Az a legzsírosabb most itthon, mert olvastam, hogy hidratáló ilyenkor nem jó, mert belefagy a bőrbe a víztartalma, és többet árt, mint használ.
Jön a látvány rögtön az érkezés után, amiért érdemes volt kimenni:
a korcsolyázók, főleg a gyerekek visongató bukdácsolása. 
A befagyott csónakok sora,  dupla gyöngysoros légbuborékok a jég alatt, a különböző formájú, kandiscukorszerű jégtörmelékek a parton, az ajándék kukoricaszemeket eszegető hattyúk a hajlított csőszerű nyakukkal. 
Én hol a kapucnim fogom a sapkámon ( dupla védelem), mikor a szél elkezdi újra és újra levinni a fejemről. Aztán megkötöm a kapucni zsinórjával, elég gyorsan eszembe jutott.:-)


2012. február 3., péntek

Hidegben

Úgyis az időjárás lesz a nagy téma ( és a MALÉV és a bérkompenzáció!?), most az időjárás témához csatlakozom. Repülőtéren nem voltam, és nem tudom még, hogy mennyi lesz végül a fizetésem, amit megkapok...Harmadika van!
Viszont:
Még 6 óra sem volt, mikor mínusz 14 fokban, feltámadó szélben, egyelőre hó nélkül elindultam ma reggel. Sálat szememig felhúztam, azt bánom, hogy nem lehetett tovább, de vakon nem kóricálhatok mégsem a sötétben. Szemüveg amúgy meg bepárásodva, tehát fölötte pislogtam bele a fagyos kora reggelbe.
Szeretem a telet, még az ilyen zordat is, sőt, minél zordabb, annál jobb. Tudom, könnyen beszélek, fűteni tudok, meleg ruhám is van. Fűteni nem tudókat, hajléktalanokat sajnálom, de ez olyan kevésnek hangzik, szégyellem is leírni a sajnálat szót.
Ide a nyugati határszélre csak módjával jön a hó, ez a "különös kegyelem" * ezen a hétvégén az ország többi részéhez képest, pedig nagyon kellene. Meglátjuk, mennyi lesz az előrejelzésekből igaz ( szerintem most jól jósoltak az egész országra, megkapjuk alaposan az ígéreteket!), és én állok elébe. 
Mai havas képem még nincs egyelőre hó hiányában, így egy kis teát teszek ide, mert hideg az van!
"Kinyílós" jázmintea, finom volt, olyan igazi lassító szereppel bír. Lehet nézni, ahogy kinyílik. Jól elmegy vele az idő, és illatosít is.
Elmegy vele az illatos idő!:-)



* Gál Sándor: Havas etüdök

2012. február 2., csütörtök

Vasárnap délelőtti kis hírek


Otthon is lehet az ember turista, akár úgyis, hogy hirtelen észrevesz egy kőbe vésett 1637-es évszámot, és tudatosodik benne, hol is él. Ott ahol a múlt állandóan jelen van, de észre sem veszi már, annyira természetes.
Már megint Fodor Ákos haikuja ugrik be a megszokásról:


Fodor Ákos: Mindennapi Teszt-kérdés

Látod-e még azt,
amit nézel, vagy már csak
tudod: „ott" „az" „van"?


 

Mindez volt vasárnap délelőtt, mikor a reggeli otthoni kávé után az utcán hidegtől sajgó kézzel, sapka ellenére is fázó homlokkal,  inkább a meleg kívánása miatt bementünk egy az ajtóban almával megrakott kosárral ( milyen egyszerű invitálás), valaha helyben készített képekkel díszített, régi fogassal is váró kávézóba, ahol krémest ettünk, mint valaha nagymamám konyhájában.
A porcukor most is rám hullott evés közben, és eredménytelenül söprögettem lefele a bolyhos pulóveremről. 
Odaragadt ragaszkodóan, mint a múltam.

2012. február 1., szerda

Lélekbúvár



Olykor magamon is meglepődöm, hogy milyen nehezen bocsájtok meg. Illetve a megbocsájtás bennem van, de nehezen mondom ki, tehát a bocsánat csak számomra szól, engem erősít, a másikat nem.
De!
Talán neki is kell az idő, hogy elgondolkozzon, és ne kapja meg olyan gyorsan a feloldást, mert akkor nem nevel rajta semmit.Igazán nem is rajta akarok nevelni önző módon, de a kettőnk kapcsolatának kezelésére is kell nevelés, a felismerés, mert különben omlik össze. Fordítva is igaz, elvárom tőle is a közlést- ha nem jönnék rá-, hogy miben kell alkalmazkodnom.
Lehet, hogy nem is tudta, hogy megbánt? 
Tudta, mégis megtette...Nevetett is rajta, ez bántott a legjobban, tulajdonképpen jót is akart ( a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve) de az is lehet, hogy kínjában és zavarában nevetett már. 
Aztán azt hitte mérges vagyok, pedig szomorú és csalódott. 
Milyen összetett dolgok ezek, mennyi idő, érzés kell a kibogozásához!
Szeretnék benne biztos lenni, hogy mégis ez visz előre, és a  rossz többször, mint a jó.Csak ki kell bogozni, fel kell dolgozni, át kell beszélni,  ki kell mondani, nem magunkban hordozni.
Tegnap megtettem az első lépést két nap után...

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu