2021. december 31., péntek

Boldog új évet


A szilvesztert mindig otthon töltöttem. Soha nem mentem el sehova társasággal, és soha nem jött hozzám senki. Nem vagyok az a bulizós fajta. A kép is anyunál készült egy régen elmúlt alkalommal, mikor kölyök pezsgőt ittam vele az új év tiszteletére.
Idén egyedül várom 2022-t. TV-t nézek, M-nal Skype-on tartom a kapcsolatot. Ha a karácsonyt egyedül kellett volna így töltenem rosszabb lett volna. Ezt a helyzetet most kibírom. A szilveszter  nem olyan, mint a karácsony. 
Megvárom az éjfélt a TV-vel és a számítógéppel, megnézem a tüzijátékot az ablakból, majd lefekszem aludni. Ennyit a szilveszteremről. 
Éppen egy éve kezdtem el újra írni a blogomat. Akkor is az éjfélt vártam.

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak! Már egyszer kívántam az előző bejegyzésemben, de jókívánságokból soha nem elég.:)

2021. december 29., szerda

Karácsony






Eltelt a karácsony, és én nem voltam egyedül. 23-án eljött M. és másnap a szentestét együtt töltöttük nálam. Előtte még M. meglátogatta az édesanyját az öccsével együtt. Neki még él az édesanyja, nem úgy, mint nekem. 
Halat csináltam vacsorára, és csendesen, békésen telt az este a karácsonyfa mellett.
Karácsony első napján reggel elmentünk M-hoz Ausztriába, nem volt problémás a határátkelés. Be kellett mutatni a 3 oltásról az igazolásokat, és már mehettünk is. 
Egy görög étteremben ebédeltünk karácsony első napján M. családjával, nem volt így gond a főzéssel. 
A kávézás és a süteményezés ( ez utóbbiból kimaradtam a cukorbetegségem miatt) már az ő lakásában volt. Sokat beszélgettünk, és csak apró ajándékokat adtunk egymásnak, nem csináltunk belőle nagy ügyet. 
Ott voltak M. fiai, az egyik fiú felesége, az ő testvére és az édesapjuk. Heten voltunk összesen. 
Anyu nagyon hiányzott. Visszaemlékeztem a vele együtt töltött karácsonyokra, és kicsordultak a könnyeim. A szentestét mindig együtt töltöttük, olyankor mindig nálam aludt. A következő napot már nála töltöttük, együtt ebédeltünk, és nagyon jó volt.
Karácsony másnapján és az azt követő napon még együtt voltam M-nal nála. Tegnap, kedden hazajöttünk hozzám, és ő még itt marad velem egy békében eltöltött napig.  
A következő  karácsony remélem már Covid nélkül telik, ez a egyik legnagyobb vágyam, hogy nyugodtan, kockázattól mentesen találkozhassunk  a családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel, a többiekkel.
Kívánok nektek egészségben gazdag, boldog új évet, és azt, hogy váljanak valóra a terveitek, vágyaitok.

2021. december 23., csütörtök

Kívánság


Kívánok szép és áldott karácsonyt mindenkinek. 
Legyen olyan, amilyennek elképzeltétek, és meg is tettetek érte mindent.
Advent útja vezetett idáig, remélem, hogy az is szép volt, nyugalomra, örömre, szeretetre hívogató. 
Megérkeztünk.

2021. december 17., péntek

A lélek ablakai


Mindegy hogy egy ablak kicsi vagy nagy,  falba vagy tetőbe épített, a lényeg, hogy átláthassunk rajta. Ez a funkciója. Az embereknek is van ablakuk, a lelkük ablaka.
Ha magamba tekintek az én ablakomon át, számomra az egyik legfontosabb dolog, hogy az emberek tudják elfogadni a másikat, és nem folyamatosan és mindenáron a maguk képére formálni őket, hogy nekik legyen könnyebb  élni, és ne legyenek megoldásra váró súrlódások. Ez már nehéz lehet, sokan menekülnek  is előle.
A másik ember elfogadása olyannak amilyen, megkönnyíti az életet. Az volt a vágyam sokszor, hogy elfogadjanak. Sok rossz tapasztalatom van ezen a téren. Sokszor formálni akartak mássá, mint amilyen alapból vagyok. Persze, kompromisszumkészségre is szükség van, anélkül nem megy, de elfogadás is kell. Így nem billen ki a mérleg nyelve.
Élni és élni hagyni! Különös kegy, ha ennek a tudása a birtokunkban, és másokban is megvan. Nekem nagy szükségem van és volt rá. 
Ezt is látom a saját  ablakomon át, ha magamba nézek.




2021. december 9., csütörtök

Tél






Ma reggelre megint hóba borultak az utcák. Mikor reggel felhúztam a redőnyt, szinte vakított a fehér szín. Nem számítottam rá. Ez már olyan hó, hogy lapátolni kell, nem csak porcukor hó, ami éppen csak  beborítja a földet egy kis dekorációként. 
Sokkal nagyobb, mint múltkor volt. Nagyon szép. Sajnálom, hogy nem mehetek ki, mert félek, hogy elcsúszom.
Hétfőn dietetikushoz megyek, remélem, addig rendeződik a helyzet, és nem lesz síkos minden, mert sok lépcsőn kell hozzá mennem.
Úgy látszik az idei télen többször esik, mint máskor, legalábbis itt.

2021. december 8., szerda

Érzem,

 


hogy valami van a szemem sarkában. Még nem tudom, mi, de van egy sejtésem, ismerős az érzés. 
Már biztos vagyok benne, hogy mi van a szememben. Egy könnycsepp. Elindul lefelé, majd egy másik is. Felállok, elmegyek egy zsebkendőért, hogy legyen mivel letörölni a bánat jeleit. Mert nem minden napunk jó. Van, amikor csak úgy elönt az egyedüllét, és a rossz egészségi állapoté is. Jönnek a könnycseppek, melyek aztán egyszer  abbamaradnak (sokáig kell várni rá), de megmutatják magukat, hogy tudatában legyek, hogy az élet nem mindig jó, nem lehet elvárni tőle.
Újra nagyon egyedül vagyok. Az Ausztriában bevezetett szigorítások miatt M. egy jó  darabig nem tudott jönni. Hétfőn azonban már tud.
A blogos társak jelentették nekem a társaságot, akik mind segítő szándékú, kedves emberek.
Előveszek egy sárga csészét a téliek helyett, hadd világítsa be a kissé szomorkás napomat. Hátha az ilyen apróságok is tudnak adni egy kicsit. 
Így legyen!

2021. december 2., csütörtök


December van, az egyik legszebb hónap számomra. A hónap vége felé bekövetkezik a csoda, a karácsony, a legszebb ünnep. Addig is várakozom rá, és próbálom szebbé tenni ezt az időszakot. Csak magamnak, magam miatt. Mert ennek így kell lennie.
Gyújtogatom a lángokat, élvezem a fényüket, csendben ülök, és nézem őket. Kint már egyre korábban sötét van, és a benti meleg érzése is  széppé teszi az estéket.
A mai napom az advent szépsége ellenére is rossz volt. Reggel voltam a háziorvosomnál, és kimondta, hogy cukorbeteg vagyok. 11,7 volt a terheléses vizsgálatom értéke. 15-én megyek a dietetikushoz, közben olvasgatom az interneten is az idevágó írásokat.
Délután elmentem a laborba a leletekért, mert kell vinnem magammal. Most nem nézhettem, hogy kiadom-e a pénzt a taxira, el kellett hoznom őket. 
Ami jó, hogy a hozzám legközelebbi boltban újabban lehet venni teljes kiőrlésű purpur kenyeret. Eddig nem lehetett mást csak fehéret és félbarnát. Ti mit tudtok róla? Ehetik a cukorbetegek a purpurt? Biztosan vannak tapasztalataitok, akik cukorbetegséggel küszködtök. Szívesen venném, ha írnátok róla.
Most befejezem a betegségről írt szöveget, és az adventra gondolok. Legyen valami jó is körülöttem.

2021. november 26., péntek

Az első hó







Íme, megjött! Igaz, hogy még csak mutatóban látható, de most is esik. Lehet, hogy több is lesz?


2021. november 23., kedd

Történéseim


Tegnap este esett az eső, ma már napsütéses idő volt, de jól felöltöztem mikor kimentem, nem hiányozhat már a sapka sem az utcán. Mindig változik az időjárás, soha nem nyugszik le hosszabb időre igazán, de ez így jó. Sok örömöt ad a változatosságával.
Tegnap reggel még 7 óra előtt odamentem az oltási pontra, és beadattam a 3. oltást. Már volt ott egy kis sor, de elég hamar bekerültem. Mikor kijöttem az épületből, már hosszú sor kígyózott az utcán. Pfizert kértem, lehetett választani. Nem tudok nagyon mást tenni magamért, mint hogy beoltatom magam. Ki kell mennem az otthon biztonságából néha, és ez mindig veszéllyel jár. Maszkot teszek, kezet mosok, rendszeresen fertőtlenítem a mankóm.
Ma is voltam orvosnál, a postán és egy bankban. Fárasztó napom volt, most itt ülök a gép előtt és pihenek.
7 volt az éhgyomri  vércukorszintem a legutóbbi laboratóriumi vizsgálaton, ami óvatosságra int. Vigyáztam az evéssel azóta ( semmi édesség, teljes kiőrlésű rozskenyér, barna rizs stb), ma már 6 volt az érték az orvosnál, és ez jó. Holnap kell mennem a laboratóriumba újra vérvételre. Remélem, nem leszek cukorbeteg, mert egyáltalán nem hiányozna az életemből ez a betegség. Azt mondta az orvos, hogy sokat mozogjak, de hogyan tegyem ezt meg? Sehogy sem tudom megvalósítani. 
Szinte hihetetlen, hogy hamarosan itt van advent első vasárnapja. Szép időszak vár ránk. Számomra kedves idő jön el, mint minden évben, és én ki akarom élvezni. Lassan vége az ősznek, közeledik a tél, ami szintén szép évszak, és én nagyon várom. Elővettem a téli bögréimet is már.:) Számomra ez évszakváltást jelent.
Ez történt velem mostanában, az utóbbi napokban. Volt bennük mindenféle, de megcsináltam, és ez jó érzéssel tölt el.

2021. november 20., szombat

Egy békés este




Egyik nap eljött az este, egy olyan igazi, csendes. M. itt volt, és olvasott, égett az olvasólámpa, és ő beletemetkezett a könyvekbe, mert egyszerre kettőt olvasott. Ugyanazt franciául és németül. A francia tudása kevés, így először elolvasta németül, utána franciául a mondatokat. 
Ültem, és csak néztem. Ő nem vette észre egy darabig. Én raktároztam a látványt, hogy itt van, hogy nem vagyok egyedül, lesz mire emlékezni később.  Békés este érkezett el hozzánk. Ilyenre vágyik az ember mindig. Nincs Híradó, hírek, internet. Először gondoltam arra, hogy tájékozódni kellene a külvilágról. De nem! Most nem. Maradjon a világ a lakásomon kívül ezen az estén.
Utána odamentem a könyvespolchoz, és találomra levettem egy könyvet. Petrik Adrien: Asszony és háza volt. Meggyújtottam az én olvasólámpámat, és én is elkezdtem olvasni. Ez a könyv ehhez a nyugodt estéhez nagyon illett. Vannak könyvek, melyeket ha előveszek kifejezetten megnyugtatnak. Maga az írás és a képek is. Ez a könyv éppen ilyen. Vannak ilyen blogok is. Képek és az írás, mely a lelkünk mélyére hatol.
M. utána felnézett a könyvből, és mesélt róla. Figyeltem, hallgattam, és arra gondoltam, hogy emlékezni fogok erre az estére, ha már nem lesz itt velem. Az este hangulata belém ivódott. Régen voltam ennyire nyugodt, és az életemmel megbékélt. Talán azóta sem. 

2021. november 15., hétfő

Mai siker



Ma végigmentem egy számomra hosszú utcán a mankómmal. Ritkán teszem meg, mert nagyon nehéz nekem a járás. Ezért is vagyok sokat a négy fal között. Megvettem a jövő évi naptáramat, el kellett mennem egy írószer boltba érte. Kockázatos volt a dolog, mert nem tudtam, hogy árulják-e már a jövő évi naptárakat, de bíztam benne, és bejött  a remény. Voltam gyógyszertárban is. 
Hazafelé már taxival jöttem, nem tudtam volna végiggyalogolni azt az utat újra, amit egyszer már megtettem. Hova jut az ember  idős korára? Ezen gondolkoztam közben, de örültem is, hogy megtettem, amit mára terveztem. Tegnap még féltem attól, hogy nem fog menni. 
Milyen apró dolgoktól félek. Pedig nem kellene. Miért a félelelem? Nem segít, csak ront a helyzeten.
Nagyon kedves volt a fiatal taxisofőr. Segített be-és kiszállni, és jó pihenést is kívánt búcsúzáskor. Szeretem az olyan embereket, akik szívesen végzik a munkájukat, és nem csak kötelességből teszik.  Ma találkoztam egy ilyennel. Ezért is jó volt a mai nap.
Jó lenne, ha tudnék buszt használni, de a lassúságom miatt nem tudok. Mióta egyszer rám csukták az ajtót, azóta nem merek. Így taxira költöm a pénzem, ha messzebbre megyek. Többet kellene mozogni pedig, de nem tudok.
Nem telt el hiába  a nap, és hálás vagyok a sorsnak érte. Kegyes volt hozzám. Milyen apró dolgokon múlik az öröm.

2021. november 11., csütörtök

A mai nap


Ma egész nap sötét borította a világot ezen a helyen, ahol élek, a Napnak még csak nyoma sem volt. Csak a fák sárga levelei világítottak reggeltől estig. Hányszor írtunk már arról, hogy világítanak a sárga levelek novemberben. Még vannak a fákon, a földön is egyre több. Valóságos szőnyeg borít mindent, és ez nagyon szép. Nekem nagyon tetszik, és sokan vagyunk így ezzel, ahogy olvasom a blogokban. Hasonló ízlésűek gyűltünk itt össze, és cserélgetjük a gondolatainkat az őszről.
Szösszenetek Márta blogját olvastam egy kicsit vissza vasalás után, és éppen arról írt valahol, hogy készített magának egy kávét. Nosza, én is csináltam egyet, és a  leveleitől lecsupaszított fákkal díszített csészémből iszogatom most éppen.
Délután fél 5 van, és már sötét. Eljött a mécses gyújtásának az ideje. Pislákol, és a környezetének megadja a fényt, melynek látványa mindig örömmel tölt el. Ez sem újdonság részemről.
Írtam most pár sort, mert kedvem volt néhány semmitmondó mondathoz a mai  időjárásról, a sárga színről, egy kis házimunkáról, kávézásról, blog olvasásáról és írásáról. Még gondolkozom, hogy kitegyem-e a blogomba, mert annyira kevésről szól. Azt hiszem mégis közlöm. Nem kell mindig fontos dolgokról írni, én legalábbis ritkán teszem. 
Ezzel be is fejezem. Csak ennyit akartam írni.:)

2021. november 8., hétfő

Levél


Magára maradt az ág hegyén, az eddigi otthonában. Mögötte a kék ég, és ő sárgán világít. Még tud világítani, még tud adni szépet és rácsodálkozni valót. Hányan tudják ezt tenni maguk és mások örömére, mikor elmúlt már az idő fölöttük akkor is. Milyen jó adni régen is, ma is. Ez adja az élet egyik értelmét. Erről olvasunk könyvekben, blogokban, megéljük a való életben, és ez annyira jó!
Egyedül maradt a levél, mint ahogy annyian érezzük ezt a saját őszünkön. Én legalábbis érzem és tudom. Ma valahogy jobban, mint máskor.

2021. október 27., szerda

Őszi csészék




Már hoztam egyszer a téli bögréimből bemutatót. Vannak itthon ősziek is, igaz, hogy ezek nem bögrék, hanem csészék, de jókat lehet kávézni belőlük, a falevelesből teázni is, megvan a mérete hozzá. 
A levelek a természetben a zöldből átváltottak barnára, vörösre és sárgára, és szépen ragyognak. A fák pedig egyre csak csupaszodnak, de addig is fénylő, világító színeikkel tarkítják a természetet, és alájuk csodás levélszőnyeget varázsolnak.
Kezemben tartom az őszt minden kávézáskor és teázáskor.

2021. október 20., szerda

Otthon







Ha ülök a számítógép mellett, és jobbra nézek, látom az ablakon át az évszakonként változó fákat, a szemközti sokablakos, erkélyes házat, figyelemmel tudom kísérni az időjárást, a kisütő, vagy éppen elbújó Napot. Hallom az ablakokon és a párkányokon kopogó esőt. Látom az esernyővel menő embereket, a buszmegállóban várakozókat, a  rossz időben és a jó időben álldogálókat is. 
Bentről láthatom és hallhatom a kinti világot, az elsuhanó autókat, a szél zúgását,  az általa kergetett zörgő faleveleket,  a Nap sütését, az emberek egymást üdvözlését az utcán, a madarak csiripelését, ahogy ülnek vagy repdesnek a nagy, az évek alatt előttem felnőtté váló fákon. Láttam, ahogy megnőnek, terebélyesednek az évek folyamán. Régóta élek itt.
Közel van egy útkereszteződés, néha hallom, az anyukák hangját, hogy "Vigyázz!" vagy "Állj meg!", mert a gyerek előre fut vagy biciklizik, és a törődő, gondoskodó mamáknak figyelmeztetni kell a kicsiket a lehetséges veszélyre. Mert az anyai  törődés állandóan jelen van, és én ennek  fültanúja lehetek. 
Hallhatom a folyosóról behallatszó szomszédok hangját is. Egyedül vagyok, és mégsem.
A lakásomba bejön a fény a faltól-falig ablakokon át, otthont teremt a kinti és a benti hangokkal, a látványokkal, melyek jelen vannak az életemben, a napjaimban, a reggeli, a napi és esti örömökben vagy akár a szomorú hangulataimban is. Mindazok, melyek megadják évek óta életem fontos és kevésbé fontos részeit azon a helyen, melyet a sors nekem adott lakóhelyül  egy lakótelep egyik utcájában lévő házban lévő lakásomban, az otthonomban.

2021. október 14., csütörtök

Egy


csokor virág a bögrémen felvidítónak. Benne már fogytán a kávé. Nem baj, tudok csinálni másikat, ha ez elfogy. 
Ha valami elmúlik, elfogy, lehet másikat csinálni, teremteni, és remélni, hogy az ugyanolyan jó lesz, mint volt már egyszer egy előző is. Nem lesz kötelezően rosszabb, mint  a másik volt. A siker is benne van az életben, ahogy a sikertelenség is. Ezért kell az utóbbi miatt néha papírzsebkendő is, mert olykor eltörik a mécses.
Csak nem feladni sohasem, erre mindig vigyázni kell. Ha valami bánt, vígasztaljuk meg magunkat valamivel, ha éppen nincs más, aki  megtegye helyettünk. Adjunk magunknak is jó szavakat a bennünket olykor körülvevő nagy csendben. 
Ha van valaki a jelenlétünkben, akkor szánjuk neki is ezeket a szavakat. 
Legyen készenlétben akár egy csoki, gyümölcs, egy kávé, egy könyv néhány lapja, egy kis sikeres házimunka, mégha egyre  nehezebb is megcsinálni már. Pár sor a blogba, vagy akár más blogját olvasva lenyugodni, és összeszedettebben folytatni a megkezdett napot. Bizakodva az általunk már máskor is létrehozott, annyira vágyott jó reményében. Ha ott, akkor éppen nem sikerül, majd sikerül máskor. Olyan sokszor rájöttem már, hogy feleslegesen aggódtam. Utólag mindig kiderül.
Ezeknek a gondolatoknak a jelenlétét kívánom nektek és magamnak is.

2021. október 9., szombat

Zene



A zene felüdít, de le is nyugtat, és gyönyörködtet is. Örömforrás.
Múlt szombaton, éppen ma egy hete újra koncerten voltunk. Van egy templom ott, ahol M. lakik, mely szívén viseli a zenerajongók igényeit. Volt egy három részből álló orgonakoncert sorozat, és mi kettőn ott voltunk. Most egy olasz (Angela Amodio) művésznő adott koncertet. A másikhoz képest, amit láttunk az volt a különbség, hogy most zenekar is játszott. Újabb élményben volt részem. 
(A reklám engem is zavar a zene elején, de ilyen világot élünk. Szerencsére a Skip Ad-ra kattintás sokat segít.)
A templom a You Tube-on, a St. Gabriel ahol játszik ugyanaz, ahol voltunk, rögtön ráismertem, igaz, hogy utána olvastam is a nevét alul.
Az a jó ott az orgona elhelyezkedésében, hogy nem mögöttünk van, mint ahogy sok más templomban, hanem előttünk, így látjuk az orgonistát is játszani. A közönség előtt meghajolva így meg tudja köszönni a megérdemelt tapsot is.
Sokkal többen voltak, mint az első koncerten, amin részt vettünk. Úgy látszik, hogy híre ment, hogy jó orgonakoncertek vannak, és érdemes elmenni. 
Mivel ősz van, és a templomok hidegek, jól felöltöztem, de felesleges volt. Nem volt egyáltalán hideg sem kint, sem bent.
Ősz, jó idő, zene, nem voltam egyedül, mind, mind jó dolog. Hálás vagyok érte.

2021. október 5., kedd

Reggeli fények







Szeretem a reggeli fényeket, ahogy az ablakon át besütnek az ablakon. Éltetik a virágjaimat, árnyékot vetnek a falra. Mikor felhúzom a redőnyöket vagy átmegyek a másik szobákba, látom, hogy a napfény már javában ott van a falakon. Október van, kint már egyre hidegebb lesz, de azért a beáramló napsütés kicsit még felmelegíti  a szobákat. Van egy kristálygolyóm az ablak előtt, szivárványszínű csillámokat szór a falakra, ha megpörgetem. Élvezem a látványát.
Néha leülök a fotelba a reggeli kávémmal, és rám süt a Nap. Nem igyekszem gondolkozni. Nem, még nem, sem terveket szövögetni arra napra, becsukom a szemeimet, arcomat a fény felé fordítom. Ad, amit ad, elfogadom azt, ami nekem jár arra a napra. 
Nem kell  annyit gondolkodni az életemről, elfáraszt. Olyan az életem, amilyen. Ilyenné tettem, ilyenné alakult. Hálás vagyok azért, hogy még élek. 
Hálás vagyok azokért a napokért is, melyekben ennek tudatában vagyok, és meg is becsülöm őket. Nagy érték az életünk. Ezt üzenem minden kedves olvasómnak.
Beengedem továbbra is a napfényt, és újra megpörgetem a kristálygolyómat, hadd szórja a szivárvány színeit a falaimra.

2021. szeptember 29., szerda

Eső


Esik az eső. Csepp cseppre hull, és a föld beissza. Sötét van. Itt az ősz, ez már nem nyári, hanem igazi őszi eső.  
Arra gondolok - mint ahogy sokszor teszem, mert már lerágott csont -, hogy mennyire vártam az eső látványát, mikor nyáron hőség volt. Mikor egyszer az időjárásjelentés megígérte az esőt estére, kiültem az erkélyre és vártam. Annyira akartam, hogy szinte elébe mentem, kémleltem az eget, vártam az első jeleket.
Vártam, mint egy kedves vendéget, hogy kellemesebbé tegye a forró napok utáni hőmérsékletet az átmelegedett lakásban. Mikor a távolban villámlani kezdett, és ideért a mennydörgés is, bennem feléledt a remény, hogy hamarosan elered, és milyen jó lesz érezni az illatát is. Mert a már szárazságtól poros utcák, a falevelek és az eső illatának keveredése mindig kellemes élményt ad. A természet gondosan kikevert, semmihez sem hasonlító parfümjének visszafogott, természetes illatát.
Most is esik, de ez már az ősz, ami egyre inkább közeledik, és én figyelemmel hallgatom a kopogást, ami betölti a benti csendet, és örülök, hogy reggel voltam a boltban, és akkor még nem áztam meg. Szerencsém volt, mert az időjáráshoz az is kell.

2021. szeptember 25., szombat

Reggeli


Szeretem a zabpelyhet valamilyen gyümölccsel. Egyszer a már nem író Sofia blogjából kaptam a kedvet hozzá.
Ha úgy kelek fel, hogy rászánok egy kicsivel több időt a reggelimre, akkor ez választom reggeli foglalatosságként. Leöntöm a 6-7 evőkanálnyi zabpelyhet annyi vízzel, hogy ellepje, 10 percig állni hagyom. Utána jöhet rá 1 dl tej, és elkezdem főzni kb. 1-2 percig. Mikor készen van csurgatok rá egy kis mézet, megszórom fahéjjal. Hamar készen van, megéri megcsinálni, teszek hozzá valamilyen gyümölcsöt. A fenti kép régen készült, mikor még eperszezon volt. Télen sokszor fagyasztott gyümölcsöt olvasztok fel hozzá (lenti kép például vegyes erdei gyümölccsel), megterítek magamnak, és jöhet a reggeli. 
Kitart ebédig.


2021. szeptember 21., kedd

Kihívások




Kihívásnak vagyok kitéve nap mint nap. Az eseménytelen napokból (kivéve, ha intézkedni kell, de erről már írtam) kell valamit összehozni, amit azért élvezek is, mert mindig szomorkodni sem lehet. Az rombol.
Blogot írni sem könnyű így. Unalmas szövegek a hétköznapokról, melyek nem adnak szinte semmit. Azért az a " szinte" ott van.
Próbálok a semmiből valamit kikerekíteni, mert egyelőre nem akarom abbahagyni a  blogot sem. Egyszer már megtettem évekre, az sem volt jó. Témahiány miatt tettem, most kezdek belemenni egy hasonlóba. Unalmas sem akarok lenni, de írni is akarok. Na, most akkor mi van? :)
Pár napja bejött egy lepke a lakásomba. Megfogtam óvatosan egy zsebkendővel, és kitettem az ablakon. Remélem túlélte. Esemény volt, mert nemkívánatos volt a lakásban, de ártani sem akartam neki. Megoldandó feladatot kaptam, még akkor is ha kicsi volt.
Emlékszem, hogy milyen jókat teáztunk, kávéztunk valaha a cukrászdákban. Mára már az is elmaradt. Csinálok itthon magamnak, mert nem akarom, hogy csak emlékekből álljanak a napok, hanem a jelent is éljem meg.
Azért vannak jó dolgok is mostanában a jelenben:
Szombaton Ausztriában orgonahangversenyen voltunk egy templomban. A bécsi Stephansdom orgonistája adott koncertet. Már nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára koncerten. Orgona koncerten pedig egyáltalán nem voltam még. Nagyon tetszett, nem hittem volna mikor odamentünk, hogy ennyire a szívemhez fog majd szólni ott az a zene.
Ha már Ausztriában voltam bécsi szeletet ettünk, egy jó nagy adagot. Ott nincs is kis adag a Wiener Schintzelből, mindig hatalmasakat kapunk. Ez volt a vasárnapi ebédünk.
Pár napra megint kizökkentem az itthoni hétköznapokból. Megéltem a jelent, és jólesett. Most jönnek az egyhangú hétköznapok.



2021. szeptember 15., szerda

Kezek




Az előző bejegyzésemben az egészen fiatal korról írtam, most jöjjön az időskor.
Nem csak a reklámokban látott finom krémmel kenegett kezek a szépek, hanem a dolgos, idős kezek is lehetnek azok. Talán soha nem láttak krémet, annál több mosogatóvizet, fakanalat, tűt, cérnát, gyúrni való tésztát, mosni, teregetni való ruhát,  ásót, kapát...
Jó megsimogtani őket, az érintés visszadja a hosszú évtizedek munkájának terhét, törődés, gondoskodás élményét. Valaha ezek a kezek is voltak fiatalok, megkíméltek, akkor még nem kapaszkodtak mankóba, a székek karfájába. Tettek-vettek akkor is, ma már inkább pihennek, de láttam még mindig tűzre rakni, dagasztani, főzni is őket. (Igaz, nem most volt.) Mert amelyik kéz hozzászokott a munkához, nehezen tud leszokni róla. Ameddig bírja, csinálja, életének értelmet adva.
A régi képen M. anyukájának akkor 90 éves keze van. Ma már 98 éves, és  inkább pihen, mint dolgozik. Egyszer eljön ennek is az ideje.
Nagyon sajnálom, hogy anyu kezéről nem készült kép.



u.i.: Borkának és Katalinnak köszönhetően,- akik megtalálták korábbi bejegyzéseimben- Anyu kezéről is vannak képek. Az övé már végleg megpihent a sok munka után. De sokszor láttam dolgozni.
Sajnálom, hogy megfelejtkeztem a képekről.

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu