Szemlér Ferenc: Minden vagyok
Minden vagyok és mindennek
az ellenkezője is,
az égi derű vagy ború
a béke vagy a háború,
az igaz és bizonnyal a hamis.
Vagyok a jó és mellette a rossz,
a vigyázó s aki oroz,
a vegyület vagyok és az elem.
Az energia vagyok s az anyag,
a bátorság s a félelem,
szorgos vagyok s hanyag.
Vagyok a kedves s az utálatos,
a gyűlölet vagyok s a szeretet,
kire rálépnek és aki tapos,
ki torkig telt s ki nem kap eleget.
Vagyok a sötét és vagyok a fény,
az elavult s a friss.
Én te vagyok és én vagyok csak én...
minden vagyok és mindennek
az ellenkezője is.
A mai ebéd után erdei séta napsütésben a közelben minden részletre figyelve, a nagy egészben is elmerülve. Felmentünk egy kilátóba, majd egy padon ültünk, feküdtünk, napoztunk, beszélgettünk, hallgattunk...M. olvasott is a padon, én ilyen helyen nem tudok. Más köti le a figyelmem.
Majd nem is olyan sokkal később hazafelé...
Kajuk Gyula (Trendo): Autózás esőben
Cseppek csapódnak
a szélvédőre
ebből már nem lesz
szép tavaszi nap
a megnyitott keskeny
ablakrésen át
a huzat a füstbe belekap
aztán eljátszik
a selymes füstkarikával
bár mint nyűgös gyermek
elunja oly hamar
karcsú ujjaid
a rádión babrálnak
erősödik a hangzavar
aztán beúszik valami dallam
lassú ütemű nyugodt szívverés
apránként elfogy a hazafele-út
köztünk a szó most oly kevés