2011. április 8., péntek

Bertók László: Egyenesek




Szeretem az egyeneseket:
a bordázott vasúti sínpárt,
ahogy az égnek nekiered
legyűrve a görbeség kínját,
a sorba tűzdelt villanyoszlopok
hetykeségét a falun végig,
ahogy a kusza ágakhoz szokott
szemek összhangját kicserélik,
a messzi nyárfákat, a táj
szélbontó fésű-fogait,
a csillagokig nyújtózó sugárt,
ha szemembe támaszkodik,
és az egyenes tekintetet,
a finom huzalt két szem között,
ahogy feszül, ragyog vagy megremeg,
de mindig összeköt,
s a szép egyenes szavakat,
pántjait minden közösségnek,
ahogy erejük ránk tapad,
s nagy útjaink is összeérnek,
és a merészen egyenesre
csavarodott gerinceket,
ahogy csupaszon égig érve
igent vagy nemet intenek.



5 megjegyzés:

  1. Éva, hihetetlen jó ez a vers! Nagyon tetszik!
    A második fotódon lévő tájhoz nagyon húzódik a szívem... szeretem az ilyen utakat nagyon!

    VálaszTörlés
  2. Út a messzeségbe, út a nyári kalandokba: nyaralás, kikapcsolódás, felhőtlen, gondtalan napok - nekem ez jut eszembe képeidről. Kedves képek, jó érzések:)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szép vers! Én is nagyon szeretem az egyenes utakat.
    Szeretek indulni az egyenes úton és menni,menni,néha visszanézni.

    VálaszTörlés
  4. M., Dorka, Terike!Szeretem én is az ilyen verseket. Sokat összegyűjtöttem vagy egy házi verses kötetem a számítógépemben is.
    Visszavisz az emlékekbe, a múltba, a előre a várható jövőbe.Otthonos gondolatok, olyanok melyeket biztos, hogy megéltünk már.Egyfajta összekötő kapocs a veset olvasók között.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu