2021. szeptember 15., szerda

Kezek




Az előző bejegyzésemben az egészen fiatal korról írtam, most jöjjön az időskor.
Nem csak a reklámokban látott finom krémmel kenegett kezek a szépek, hanem a dolgos, idős kezek is lehetnek azok. Talán soha nem láttak krémet, annál több mosogatóvizet, fakanalat, tűt, cérnát, gyúrni való tésztát, mosni, teregetni való ruhát,  ásót, kapát...
Jó megsimogtani őket, az érintés visszadja a hosszú évtizedek munkájának terhét, törődés, gondoskodás élményét. Valaha ezek a kezek is voltak fiatalok, megkíméltek, akkor még nem kapaszkodtak mankóba, a székek karfájába. Tettek-vettek akkor is, ma már inkább pihennek, de láttam még mindig tűzre rakni, dagasztani, főzni is őket. (Igaz, nem most volt.) Mert amelyik kéz hozzászokott a munkához, nehezen tud leszokni róla. Ameddig bírja, csinálja, életének értelmet adva.
A régi képen M. anyukájának akkor 90 éves keze van. Ma már 98 éves, és  inkább pihen, mint dolgozik. Egyszer eljön ennek is az ideje.
Nagyon sajnálom, hogy anyu kezéről nem készült kép.



u.i.: Borkának és Katalinnak köszönhetően,- akik megtalálták korábbi bejegyzéseimben- Anyu kezéről is vannak képek. Az övé már végleg megpihent a sok munka után. De sokszor láttam dolgozni.
Sajnálom, hogy megfelejtkeztem a képekről.

19 megjegyzés:

  1. Éva, egyik bejegyzésedben van egy kép Édesanyád kezéről:
    https://1.bp.blogspot.com/-WqecjN_Rjmw/YEjJmD8JxmI/AAAAAAAAn-U/ZoAAG7N2Bx4xmS5UqNreDtu-O_4xcCBzwCLcBGAsYHQ/s640/feh%25C3%25A9rvir%25C3%25A1g%2B%25281%2529.jpg
    Szépek és beszédesek az idős kezek. Amikor nyugodtan pihennek, akkor is mesélnek.

    VálaszTörlés
  2. nekem is szöget ütött a fejembe, hogy nem tudom elképzelni, anyukád kezét ne fényképezted volna,lapozni kezdtem visszafelé a blog kezdetétől és lestem a fotókat (élmény volt) fiatalabb-kori kezéről is találtam, azt hiszem a 2010 május 2, (te picikorodból) és talán a gesztenyés képen 2012 okt 8. 2013 aug 28 is gyanús nekem (te tudnád) és nyilván van tovább is, nem pörgettem át mindet

    VálaszTörlés
  3. Borka, Katalin, szégyellem magam, hogy nem emlékeztem rájuk. :( Szégyellem azt is, hogy más jobban emlékszik az anyukám kezéről készült képekre, mint én.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sose szégyelld, te a szíveddel emlékszel, mi meg csak kíváncsiak vagyunk másokra

      Törlés
    2. Katalinnal értek egyet. :)

      Törlés
  4. Kislányok, jó volt olvasni ezt a beszélgetést. Szeretettel: Klári

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klári! Örülök, hogy jó volt olvasni ezt a beszélgetést. Én még mindig gondolkodom rajta, hogy hogyan felejthettem el a képeket. De túlteszem magam rajta előbb-utóbb.
      Most is látom magam előtt anyu kezét képek nélkül is.

      Törlés
    2. Talán éppen azért felejtetted el a fotókat, mert a szívedben sokkal erősebben és mindig jelen van anyukád keze.

      Törlés
    3. Igen, ott van, annyiszor láttam, hogy nem lehet elfelejteni.Látom mindenféle helyzetben: vasalni, mosogatni, kezet mosni, ajándékokat bontani karácsonykor, születésnapkor, gesztenyét, mogyorót pucolni, vagy csak egyszerűen esernyőt tartani...

      Törlés
  5. Éva, mennyire igaz, hogy mélyen megmarad emlékezetünkben a kezek képe, sokkal inkább, mint a hangok, melyek állítólag az elsők között tűnnek el...
    És vajon az érintések mennyire idézhetők fel?...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rózsa, valóban anyu hangja már nincs annyira a fülemben, mint a kezének a látványa. Nem tudtam, hogy a hangok tűnnek el az elsők között.
      Az érintések is csak a gondolatimban vannak meg, inkább látványként, mint érzésként.

      Törlés
  6. Éva, jó volt megint olvasni jönni. 😊
    Kicsit visszaléptem a múltba... Anyukám kezét, de Apáét, meg a két nagymamámét is egész könnyen felidézem én is. A hangjuk is még itt van a fülemben, talán az pár magnófelvétel is segítene, ha eltűnnének.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy nekem is van anyu hangjáról felvételem. Azt tudom, hogy arról van, mikor egyszer karácsonykor együtt énekeltünk a fa mellett.Mindig énekeltünk karácsonykor.Jó visszatekinteni a múltba, emlékezni a már nem lévő emberekre.

      Törlés
  7. Anyu, Apu kezét bármikor felidézem fotó nélkül is, de mióta öregszem, csak rá kell néznem a saját kezemre és Apuét látom kisebb változatban. Ugyanúgy mozdítom az ujjaimat, ugyanúgy fogok meg valamit és ugyanolyan a formája is, mint az övé volt.
    Ami engem illet, nem szeretném, ha lenne róluk hangfelvételem, nem bírná meghallgatni, de anélkül is itt van a fülemben, ahogy Rhumel is írta.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. No hát tudod Ági, én sem hallgatom. Valószínűleg nagyon sírnék.
      (De meg kellene valahogy azért őrizni, kazettás magnón leveleztek Algériából, kikerülve ismerős által a levél-cenzúrát, no meg a kisunokának is meséltek legalább.)
      rhumel

      Törlés
  8. Válaszok
    1. Az én kezem Apuéra hasonlít, mint ahogy én magam is.Én is fel tudom idézni Anyu kezét bármikor, nem kell hozzá kép sem. A hangjuk már a távolba vész.

      Törlés
  9. "Kezet csak megfogni szabad,
    elereszteni vétek,ellökni átok,
    egymásba simuló kezek tartják össze
    az eget és a világot!"

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu