Kaulics Gellért: Az idő tükrében-részlet
Az évek súlya vállaimra simul,
nem nyom le, inkább emel csendesen.
Minden nap új réteget von lelkemre,
és egyre tisztábban látom önmagam.
Ha az utolsó sorban leírtak is megvalósulnak, akkor én még azt sem bánom, hogy öregszem, sőt már meg is öregedtem.
Közlemény: Egy kis blogszünet következik, de amíg visszatérek, addig is örömmel látlak itt benneteket.
Ezt a képem is bizonyítja!:)
Éva, tudtam, hogy gyönyörű kék a szemed, de így "közelről" még szebb!
VálaszTörlésAmi a versrészletet illeti, hát, néha emel, néha viszont nagyon is lenyom!...
Kellemes "blogszünetet"!