Morzsák a címkéje a blogombaan azoknak az örömöknek, melyek engem értek, és szeretném, ha ti is tudnátok róluk. Kerül közéjük most egy új:
Kapolcson eljött az ebédidő, és mi legalább egyetlen helyen még meglévő két szabad helyet kerestünk magunknak. Egy padon volt is, de ott egy táskát is láttunk. Gondoltuk, hogy ez annak a jele, hogy valaki lefoglalta magának addig, míg végig állja a sort, és megveszi az ebédjét.
A helyzet nehéz volt, mert egyik kézzel a rollátorom irányítgattam a tömegben (nem könnyű), másik kezemben egy papírtálcában a kolbász és a kenyér.
Indultunk volna tovább kutatni, de közben megérkeztek a táska tulajdonosai. Megkérdeztük, hogy tényleg foglalt-e az a hely.
Rám néztek, majd a rollátoromra, és azt mondták üljünk le, majd ők keresnek máshol helyet.
Köszönetet mondva, és kicsit szégyellve is magam azért, hogy másnak okozunk kellemetlenséget, elfogadtuk az ajánlatukat.
Azért néha eszembe jutott, hogy vajon nekik sikerült-e végül helyet szerezniük.
Pásztáztam a terepet, és megláttam őket. Egy közeli padon ülve ebédeltek.
Mit mondjak? Jót tett a kissé kínlódó lelkiismeretemnek a látvány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése