Szombaton M. szülőfaluja után (szőlő+körte lelőhely) átjöttünk újra Magyarországra, és Szombathelyre mentünk.
A cél egy ottani csárda volt. M. nagyon szereti az ottani krumplistésztát, mert jól lepirítják, és már máskor is kipróbálta a tojásos nokedlijükön kívül ezt is.
Az odavezető félórás útról hoztam képeket, mindet az autóból készítettem.
Az elsőn egy valaha szép májusfa látható még az osztrák faluban. Tavasszal palackok és szalagok voltak rajta, most csak a csupasz ágak, de nekem így is tetszett.
A másodikon M. öccsének a cseresznyefái láthatók az útról, a harmadikat pedig azért tettem fel, mert a jobb oldalán ott van a fű jelenlegi állapota.
Ezek a facsemeték nem bírták ki az idei nyarat, a motoros kép bal oldalán már némi őszi szín is látható, de egy kicsit elkeserednék, ha ez is csak a szárazság barnája lenne. A motoros kép már Magyarországon készült, és utána az összes többi is.
A napraforgók lehajtott fejjel álltak hosszan az út mellett, és a kukoricák színe sem éppen zöld volt. Zörögtek volna, ha bementem volna közéjük, és talán a levelek szélei vágtak is volna.
A felhők viszont egyre szebbek lettek és fodrózódtak.
Az utolsó előtti képen egy nyírfa van, mert szeretem őket. Németül: "Birke" a neve, és erről eszünkbe jutott Birkenau, és addig beszélgettünk az autóban, de mikor kimondtuk ezt a szót, elhallgattunk.
Az utolsó képen a célállomásunk Szombathelyen, és mindössze egy percnyire voltunk akkor már csak tőle.
Meg is éheztünk addigra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése