Az első közös vacsoránk

 

             

        

1. Visszajöttünk  a vásárlásból, és Yano elkezdett ismerkedni egy partvissal. Tavaly mikor a Balaton mellett voltunk ugyanígy együtt, akkor egyfolytában tologatta őket a folyosón. Akkor még egy évvel fiatalabb volt, és a lapát, seprű vagy a partvis voltak a kedvencei. Most már nagyobb, inkább a játékait választotta.

2. A nappali kedvenc sarka, főleg M-é.  Én már rögtön télen láttam égő tűzzel a kis zugot. A kép jobb szélén látszik egy kicsit a házigazdák által odatett pléd is.

3. A terasz asztala egyelőre még üres.

4. Lassan kipakolva az alapanyagok, először a husi, aztán szépen sorban minden egyéb. M. fiatalabbik fia (Yano apukája) vállalta a grillezést, de néha más is odament hozzá csak nézni, vagy akár segíteni is. 

6. Yano anyukája rendezgette a hozzávalókat,  ő a segítők közé tartozott.

7-8. Folyik a vacsora készítése. Én a nappaliban ültem, és az ajtón át néztem ki rájuk és fényképeztem is, azért lóg bele  a képbe az ajtófélfa és az ajtó is.

9-10-11. Az asztal lassan megtelt, és elkezdtünk enni.

12. Yano az anyukájához bújt, mert ő olyan kis odabújós.

13. Az asztalra támaszkodott, de a kanálhoz is ragaszkodott. Jó étvágya van, mindent megeszik, soha nem válogat vagy finnyáskodik.

14. Este még a fiúk tüzet gyújtottak. Kicsit kimentem én is hozzájuk, de nem maradtam csak pár percig. A nappali 30 fok fölötti hőmérsékletből este 14 fok lett. Több mint 500 méter felett voltunk tengerszint felett. M. dzsekit vett fel, és abban  nézte a csillagokat.

15. Végül már csak ezt fényképeztem le a nap utolsó képeként, aztán irány a fürdőszoba, majd elmentünk aludni.