Unokák találkoztak nagymamával, nagybácsi az unokaöccsel, testvér a testvérrel. Más rokon és barát, szomszéd is befutott a régi házba. Barát ( sárga ingben a 87 éves Berta néni kezét fogva) kb. 50 kg-t fogyott orvosi tanácsra. Tisztelem érte, és újra elhatároztam magam, hogy én még legalább pár kg-t leadok.:-)
Nagymama szemében ott az öröm, hogy végre itt vannak az unokák.Gyermektelen nagynéni szemében is a megkönnyebbülés, hogy sokan vagyunk, hiszen ő legtöbbször egyedül van. A nagynénit ápoló németül még rosszul, de szerencsére angolul jobban beszélő román hölgy szemében is mosoly, hogy egyszerre ennyi emberrel beszélhet családjától távol.
Örömmel beszélek a Romániából érkezettel ( kivételesen nem tud magyarul), és közben ott a jó érzés bennem, hogy jól kiszúrtunk a politikával, a történelemmel. Mást sulykolnak belénk, és lám-lám nekünk pedig mennyi közös, békés témánk van. Minden, csak nem az ellenségeskedés.
Az ünnep igazi jelentése múlóban. Bocsánatos bűnök elengedéséről, a tisztítótűzben szenvedés megrövidülésének elnyeréséről, a helyi templom védőszentjének emlékünnepéről nem szóltunk.
Minek is szépítsem, így volt.
Mi már csak a délutáni családi találkozóra, a kinti sátras sörözésre, fúvószenére érkeztünk.
Kicsit kinéztünk erre a programra is, inkább csak szemlegeltetés céljából. Én múltidézés miatt is. Az utcára, kapualjakba kivitt asztalok, székek megteltek. A falu ezen a napon az utcán élt. Mindenki mindenkivel beszélt. Számomra jó volt, hogy falun vagyok, és szemrevételeztem a körtefákat és a sok virágot is.
Ez az ünnep, ha a bocsánatos bűneinket nem is engedte el, de nem is növelte legalább.
Megtettük érte a tőlünk telhetőt.:-)
Mi meg az unokatestvéri találkozón voltunk, Erdélyben.
VálaszTörlésNagy élmény, ahogyan a családi összetartozást éljük meg, a béke ott van mindenhol. Nem egy sziget, hanem az egész falu, függetlenül a lakói anyanyelvétől (van néhány román is).
Talán a levegő teszi.
Ez is jó program volt. Én, ahogy visszaemlékszem, sosem voltam még búcsúban. Nem is tudom, hogy maradt ez ki.
VálaszTörlésÉn sem voltam még búcsúba valahogy nállam is kimaradt!
VálaszTörlésTipitá, Éva!
VálaszTörlésGyerekkoromban falu laktam, és ott rendszeresen volt búcsú.Engem, mint gyereket, persze a sátrak érdekeltek, és hogy kapok-e valamit. :-)
Azért mindig csurrant-cseppent. Leginkább üvegköves gyűrűre( amiből aztán gyorsan kiesett a kő), műanyag karkötőre,:-) hosszú, csíkos cukorra vagy vattacukorra vágytam. Ha nagyon nagy kívánságom volt, akkor babát is kaptam.
Ezek az emlékek is visszajöttek most.
Stali!
VálaszTörlésSajnálom, hogy nincs nagy családom.Mert az ilyen összejövetelek, nagyon is érdekelnének. Ha családi összejöveteleken vagyok, akkor mindig a másén, de hozzáállás kérdése hogy élem meg. A kapott családomét is élvezem, mint most ezt is.Tulajdonképpen M. családja jött össze, de ismerem őket, a barát az én barátom is már.
Az én szűk családom anyu és én. Testvér, nagyszülő, nagybácsi, nagynéni, de még unokatestvér sincs. Másodunokatestvér lenne, de a korai válások miatt megszakadt a kapcsolat.
Szép napot!
VálaszTörlés"jól kiszúrtunk a politikával, a történelemmel" ez jó.
"nekünk pedig mennyi közös, békés témánk van. Minden, csak nem az ellenségeskedés."
Tulajdonkép ez a legjobb.
Élni és megélni hagyni a másikat. Emberségben megmaradni.
Így van ahogy balkezes írja!
VálaszTörlésÉn még emlékszem a bocskor szíjra is.
Gyerekként egyszer ültem fel az akkor bolond hintának nevezett kőrhintára és elrontottam az egész napomat. Felkavarodott a gyomrom. Na! Szóval van jó és rossz élményem is a búcsúval kapcsolatban.
Nálunk még minden évben van búcsú de alig mennek az emberek.
Bizony régen a családokat még a búcsú is összetartotta. De jó volt!
Gyerekkorban sokszor voltam bucsuban.Egyszer lottem egy babat a cellovoldeben, azt a vekony palcat ellottem, ami azert nagy szo, mert lany ugye:)aztan volt egy fiu, akirol mar a blogomban is irtam, ott setaltam 2 baratnovel, amikor szembe jott velem es hintazni hivott, es vegul elso puszi lett belole :)szep szep emlekek ezek, a hintaban a magasban fogta a kezem, hogy egyutt fejunk:)
VálaszTörlésKoszi Eva, hogy elohoztad belolem!:)
Éva, jó, hogy itt vagy; örülök,
VálaszTörléshogy megláttam a friss bejegyzésed,
bár így is lekéstem az elsőt :)
Tetszenek a fotók, különösen a
fiúk, akik, látom, mindig vevők
a vidámságra.
Balkezes, tudod, az lenne az igazi, ha eszembe sem jutott volna mindez, miközben jót beszélgettem vele.
VálaszTörlésJól belénk sulykolták a sok negatívumot. Hogy a román hölgynek eszébe jutott-e? Nem tudom, erről tényleg nem beszéltünk.
Terike, én is emlékeszem a bocskorszíjra.Ánizsíze volt, és hogy amúgy mi mindenből készült, az lehet, hogy jobb nem is tudni. Mindenesetre szerettem.
VálaszTörlésKörhintára én alapból nem ültem fel, mert a gyomrom elintézte volna. Mondjuk, én ezt akkor nem tudtam, de figyelmeztettek, és szerencsére elhittem.
A találkozások lehetősége pedig fontos.
Ágnes nagyon jó lövő voltál, s milyen szépek az emlékeid is.:-)
VálaszTörlésKati, a fiúk vidámak, fiatalságuknak megfelelő vitalitással.Thomas( fiatalabbik, dúsabb hajú:-)), előző nap ért haza egy nyaralásból, és sokat mesélt. Jó, hogy úton voltunk mert autóban is mondta, és Kőszegen is, ahol még megálltunk. Jó volt hallgatni, nevettünk mi is!
VálaszTörlésKöszi a linket, szépek az anyagok tényleg.
Örülök, hogy visszatértél, és mindjárt emlékeket idéztél fel bennem Bertanénink nekünk is volt, nagyon szerettük, sokat mesélt, szeretettel gondolok vissza rá.
VálaszTörlésZsókám, remélem jobban vagy! Hagyjál légy szíves egy üzenetet nekem, mi van az egészségeddel.
VálaszTörlésMindenkinek van emléke, és úgy jó, ha valaki felvet egy témát, és jönnek-jönnek a személyes élmények, emlékek tapasztalatok.
Olyan jó így!