Közölni, egyszerűen kiszállni, megmagyarázni...?
Megmagyarázni másoknak egyébként nehéz, hiszen minden olyan összetett.:-)
Aztán Márait olvasva ezt találtam:
"Aki elhallgat, ne jelentse be kürtökkel, hogy elhallgat. Úgy kell elhallgatni a világban, hogy nesze se legyen."
Kedves Látogatóim!
VálaszTörlésNem tudom, hogy végleg vagy egy ideig lesz itt csend.
Minden jót kívánok, köszönöm a figyelmeteket és mindazt, amit kaptam Tőletek.
Éva
Ohh hat nagyon remelem csak ideig:(nekem maris hianyzol Eva!
VálaszTörlésa csended is beszedes, szeretem:)
Csupa szepet es jot kivanok, es en, mint orok opotimista, visszavarlak:)
puszillak, szia!:)
Hmmm. Csendben is kell lenni néha, ez igaz.
VálaszTörlésA harsogó csend segélykérés. Annak is van oka, létjogosultsága. Mindenki máshogyan éli meg önmagát, a környezetét.
VálaszTörlésAz írásaidat egyben hallom is (azt mondták, nincs baj a hallásommal, csak a nagyon magas hangok esetében - rövidesen nem fogom hallani a madarakat? A jajszót? Hm. -, és mert szivesen figyelek Rád, hiányozni fogsz.
De legalább megértelek. Pihenj és töltődj!
Éva, ne legyen túl hosszú az a csend.
VálaszTörlésAmúgy én nem értek egyet Máraival.
Mert a mondata csak annak a szempontjából érdekes,vagy mérvadó, vagy hogyismondjam, aki elhallgat. Azok szempontjából, akik szerették az elhallgató hangját, mondanivalóját, egészen másképp hangzana ez a mondat.
Én mindenképpen köszönöm, hogy nem szó nélkül tűnsz el, és remélem, csak egy kis időre.
Jaj, még csak most lettem olvasód, és máris ezt kell olvasni? Remélem nincs semmi baj, és hamarosan visszajössz.
VálaszTörlésKedves Éva, visszavárlak! Hiányozni fogsz:( Szeretem az írásaidat, fotóidat.
VálaszTörlésMinden jót kívánok Neked, és nagyon remélem, hogy visszatérsz!
És KÖSZÖNÖK mindent!!!!!!!!
Szeretettel gondolok Rád,
Dóri
Kedves Éva, érdekes és tetszik, hogy egy külön megjegyzésben köszönsz el tőlünk.
VálaszTörlésNagyon szeretném, ha csak rövid időre történne ez. Én is, és gondolom, mindannyian megértjük, mert időnként megszáll ez a gondolat, ez az érzés engem is, másokat is - elhallgatni, csak a szűk környezetünknek élni, mutatni, ... aztán megtelünk, változik valami, és újra kitárulkozunk. Ha csak olyan szerény módon is, mint te, az is jó azoknak, akik várnak, mint mi :) Ugye érted????
Igen, várunk!!!!
Kár.......soha már?????
VálaszTörlésSziasztok, köszönöm, hogy írtatok. Mégis csak kell némi magyarázat, bár nagyon egyszerű az, amit bonyolultnak látszik.
VálaszTörlésCsak a fő okát írom le a döntésemnek, apróbbakkal nem foglalkozom.
Én úgy gondolom, többünknek- nemcsak nekem- jut eszébe milyen lenne újra blog nélkül az élet.
Kb. 4 éve írok itt-ott blogot. Volt nekem egy blog előtti világom, és a mostani.
Kíváncsi vagyok visszatalálok-e a régihez, vagy ez már bizonyos függőség. Képekben, történetekben, leírandó mondatokban látok bizonyos eseményeket, hangulatokat. Ha abbahagyom,csak akkor tudok választ adni arra, hogy mennyire része életemnek a blogírás.
Úgy is dönthetnék, hogy ritkábban írok, de most egy blogmentes időszakkal kezdenék. Ha nagyon hiányzik, úgyis visszatérek, és eldöntöm, mennyit fogok írni.( Amennyi jólesik.:-))
Nem azokat akarom elhagyni, akikkel kölcsönösen megkedveltük egymást, semmiféle segélykérésről, "trükkökről" szó sincs.De ki kell próbálnom, amiről írtam.Ezért nézem a magam szempontjait.
Akkor most valamit még leírok!:-)
Van azért egy lezárt blogom, amit csak magamnak nyitottam, amit csak én látogathatok. Ez pótolja a régi kockás füzetem, ami sok éve volt. Mert gondolatok megtalálnak, és ha nagyon vágyom rá, akkor leírom.Így volt ez a blogvilág előtti időszakban is. Ez tényleg azt a bizonyos füzetet, naplót, idézetgyűjteményt pótolja, amit valaha szekrényben rejtegettem, és csak nekem szólt.:-)
Minden jót, vigyázzatok magatokra! Üdvözlettel: Éva
U.i.: Néha olvasgatok majd nálatok!
És akkor most olvasni sem fogsz másokat? Semmi kapcsolat sehol, senkivel? Mert én már régóta olvaslak csendben, és megörültem nagyon, amikor nemrég Te találtál rám.
VálaszTörlésSajnálom, ha tényleg abbahagynád. És csak halkan megjegyzem, hogy az még nem függőség és semmiképpen nem ártalmas, ha valamit kedvvel (és mellesleg mások örömére is) végzünk. Én igenis remélem, hogy hiányozni fog és visszatérsz.
Nem akarom.:( Én mindennap benéztem ide, volt hogy többször is egy nap! Remélem még hallom a hangod.
VálaszTörlésÉva nem ír!
VálaszTörlésIgaz,nem is angol,
nedves réteken
már nem csatangol
nem iszik velünk
jó sört, sopronit...
Nem örül nekünk:
- Nicsak, ki van itt!
Nem gondoltam, hogy magyarázkodni fogok itt. A segélykiáltás nem erről a bejegyzésről szólt, általános tartalmú - és állítom, helytálló! - megállapításnak szántam.
VálaszTörlésÉpp ezért mertem azzal folytatni, hogy megértelek, hiszen hallak.
És mertem kívánni, amit kívántam és kívánok továbbra is Neked.
Én is várlak vissza!!:)
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésÁgi, olvasok másnál, de ezt a hosszú kommentben le is írtam.
Mindenkit értek, igazatok van nektek is és nekem is, majd csak kisül belőle valami, ha újra érzem a blogírási kényszert!:-)
Néha azt is érzem, hogy hűtlen vagyok, de elhessegetem a gondolatot.
Nem hűtlenség, csak követem az érzéseim.
Néha úgy gondolom, nem teszem eleget.Most töltődöm, mert kiürültem(?), és nincs rá határidőm meddig!
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
VálaszTörlésAz elmúlt vasárnap írtam neked levelet a blogon található címedre.
Attól tartok, nem kaptad meg.
Érezd jól magad! Én is - mint a
többiek - visszavárlak.
Kati, tényleg nem kaptam meg.
VálaszTörlésIgen, bocsánat, utóbb vettem észre, hogy másokat olvasni fogsz, de annyira elkapott a hév, hogy csak írtam, amit gondoltam. :) Örülni fogok, ha majd meggondolod magad.
VálaszTörlésSzeretet Évike, nagyon sajnálom, hogy ezután ,nem gyögyörködhetem felvételeiben,és okos gondolatai felett nem tudok elmélkedni.Szeretném még egyszer megköszöni, hogy soproni felvételei személyemben sok szép emlékképet idézett fel,és megérintette a lelkem.Ugy búcsúzom szeretet Évike, a viszontlátásra.Ili néni Pécsröl
VálaszTörlésÉn írom neked a hozzászólásokat, s most olvaslak, "bezártál". Sajnálom, de megértelek, próbáltam én is, többször is, újat nyitottam, visszatértem, szóval voltak variációk. Sajnálom, szerettelek nézni, olvasni. Visszavárunk!
VálaszTörlésViszlát :)))) . . . . . . .
VálaszTörlésKevesebb lesz az ősz , a tél a hangulataid nélkül. Mindennapi békés pillanataim is megfogyatkoznak az általad közvetített szép írások nélkül. Megértem a döntésed. Jó volt itt nálad. Köszönöm.
VálaszTörlésKedves Éva!
VálaszTörlésMegértem a döntésedet, bár nagyon fogsz hiányozni. Az elmúlt két hónapban én is ritkán jutottam a blogomhoz, és azt vettem észre, mennyire nyugtalanít ez , mint egy el nem végzett kötelesség. Pedig ez elsősorban saját kedvemre szolgált, de aztán valahogy túlnőtt ezen, felelősséget érzek az olvasóim iránt, és az is nagyon ismerős, amit te írtál:
Képekben, történetekben, leírandó mondatokban látok bizonyos eseményeket, hangulatokat.
Amikor ez már zavaró, akkor kell egy kis szünet, én is úgy gondolom.
De biztos vagyok benne, hogy visszatérsz, nagyon örülni fogok majd neki!
Sok szeretettel, Cirip
Kedves Ili néni! Kívánok minden jót! Ha édesanyja háza felé megyek, mindig eszembe jut.
VálaszTörlésHoldgyöngy, nekem is volt több blogom. A felsorolt variációk mind elérik az embert.Talán kell valami megújulás is, és az ember ezt keresi mindig.
VálaszTörlésMost éppen a csend, amire szükségem van.
Gabi! Viszlát! Ki tudja!Most éppen én sem tudom!:-)
VálaszTörlésGyörgyi, köszönöm a megértést.
VálaszTörlésA te hangulatteremtő képességed is a helyén van!:-)
Cirip, de jól megfogalmaztad te is!
VálaszTörlés:-)Valahogy így látom én is.
Mindnyájan átmegyünk ezeken,ha blogírásba fogtunk, ezért is kapunk megértést zárás esetén is.
A felelősség is dolgozik bennünk a többiek iránt, ez olyan "kisherceges".:-)
Én nem egy kitárulkozós vagyok, és egyszer csak rádöbbenek, hogy vissza kell mennem a csigaházba, a saját világomba, a blog nélküli világba.
Lenne egy megoldás, vagyis hogy magunknak írunk( zárt, saját blog), ahol nem kell megfelelni, ahol tényleg önmagam lehetek én. Nem mintha itt szerepet játszottam volna, de mindenről nem írhat az ember. Mert van magánügy, és ez van mindig a legmélyebben bennünk! Vagyis amiről igazán írna, arról nem ír. Egyéniség kérdése ez is, én nem írok! Mindig meg kell szűrni a dolgokat, így meg hamis a kép.
A magánblog egyfajta napló. Magamnak azt sem igazán írom, mert pár mondatban nem írom le, amit sokkal bővebben, mélyen tudok önmagamban.
Naplót fiatal korban ír az ember, hogy később mint dokumentumot vehessen elő.Én már nagyon ezt sem akarom. Egyelőre marad a csend, és majd meglátom. Követem az érzéseim. Vagy vissza jövök, vagy nem.
és tessék, milyen érdekes, ha a nagy rohanásban betérek ide hozzád: mint egy árnyas fa, mint csendes zug
VálaszTörlésTalán félreérthető, amit most mondok, mert úgy érzem, kicsit jó is, hogy megálltál, nem kell lohegve utolérni az újabb újabb bejegyzéseket, megpihenhetek gyönyörködve a régebbi bejegyzéseken, mint valami élő múzeum
Katalin! Akkor üdvözöllek a múzeumban!:-)
VálaszTörlésX
VálaszTörlés