Vasárnap

Régi ház, a belső szobában fanyar illat. Az udvarról bemenekített cserepes krizantémok illata, melyek talán a temetőbe vitelre is várnak. Kijövök a szobából, leülök a konyhaasztalhoz, egyedül vagyok ott, és jó így. Hallom a hangokat a másik szobából, Mamával hangosan kell beszélni, nagyothall. Német tudásom kevés, M. a Mama miatt áttért egyébként is burgenlandi tájszólásra. Hallom, hogy sejn = schön. Valami szépről mesélnek legalább, majd Spitoj= hospital, bár az egyébként Krankenhaus lenne németül, de mindegy is. Így is értem. Mama a kórházbeli élményeit meséli. Babrálok a félszárú, törött olvasószemüvegével, gondolkozom, aztán azt sem.Valami jó, csendes érzés van bennem. Nem gondolkodásra való.
Aztán hallom, hogy M. megkér főzzek kávét, és hogy Toni is kér. Összeszámolom hányan leszünk, és elkezdem elkészíteni a vasárnapi kávét.
A krizantém illatát elnyomja a kávé kesernyésen puha illata.Alig van különbség közöttük.