Elkövetem azt a hibát, hogy figyelem még mindig a politika eseményeit.
A kampányidőszak elmúlt, a választás megvolt, most már a munkára, a vesztes és a győztes párt támogatóinak megbékésére kellene törekedni.
A kommenteket olvasva erre még csak esélyt sem látok, durva, gyalázkodó és trágár szavakkal találkozom, és végeláthatatlan szópárbajokkal.
Megbékélésről, elfogadásról, belenyugvásról szó sincs.
Ahol nyugalmat leltem, azok nem magyar Facebook oldalak voltak, és mondanom sem kell, hogy mindegyiknek nő volt a gazdája.
Senki nem úgy értékelte Magyar Pétert, mint politikust, hanem a külsejét dicsérték. Végre egyetlen negatív jelzővel sem találkoztam. Végre!
Csupa elismerő szót kapott, és elindult a képei csereberéje is, linkeket láttam, hogy hol lehet róla képeket találni.
A legnépszerűbb fotót róla lent megláthatjátok, legalábbis ezalatt volt 21.000 szívecske és like és kommentek sokasága.
Radnai Márkot is felfedezték már a hölgyek és Pálinkás Szilvesztert is, egyre népszerűbbek a magyar események a szereplőikkel együtt.
Meghallgattam még egy dalt is Magyar Péterről, mert az is van már.
Itt tartunk most, erről is tudok beszámolni, mert ilyen is van. Hogy ez jó vagy rossz nekünk? Egy biztos, hogy egészen más miatt kapta a sok szavazatot a támogatóitól.
Lehet, hogy felfedezik az én blogomat is rajongók, és elmentik maguknak ezt a képet. Persze, hogy adom, legyenek vele boldogok!
Remélem, gyalázkodók nem jutnak el hozzám, mert akkor vége lesz a blogom kommentjei eddigi békés nyugalmának. Miért van annyira jelen a mocskolódás?
Természetesen nem akarok általánosítani, mert azt nem szeretem, inkább a szomorú tapasztalat beszél belőlem, mert láttam, amit láttam, és főleg olvastam, amit olvastam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése