Andrássy Réka: Könnyebb
Tavasz lett végre, jó szagú,
megkönnyebbül most minden.
Könnyebben cipellek téged
és könnyebb magamat is vinnem.
Nézem ahogy nyújtózkodnak a fák,
zsibbadt karjaikkal a Napot keresik.
A tél még a kertek alatt lopózik erőtlen,
de a sárga nárciszokban folyton elesik.
Kitisztul a levegő, átlátszóbb lesz a tér,
áttetszővé válnak bennem is a falak.
Homlokomról ráncos gondok peregnek
és felcsipegetik pöttömnyi madarak.
Úgy döntöttem korábban, hogy már nem teszem fel ezt a verset ebben az évben. Azt hittem, hogy elkéstem vele, mert mikor megtaláltam, akkor már április volt.
Azért gondoltam, hogy már nem aktuális, mert benne van ez a sor is:
"A tél még a kertek alatt lopózik erőtlen".
Csak nem mutatom meg ezt a verset a blogomban, mikor már ebben a hónapban vagyunk?
Mégis itt van a mai posztom fő részeként, és van magyarázatom is, hogy miért.
Pár nappal ezelőtt M. elment egy hosszabb sétára a hozzá közeli Baden környékére, és ezeket a fotókat kaptam tőle.
A fehér virágokon fehér hó volt áprilisban, a másik kép alá pedig ezt írta: Nulla fok van most és köd.
Leírhatom, és még képekkel is bizonyíthatom, hogy a tél még mindig a kertek alatt lopózik, és ezért aktuális még a vers.
Every year winter is reluctant to let go, but sooner or later spring gains the upper hand. Yesterday I went for a walk and there was springtime activity everywhere; birds singing, flowers blooming, insects buzzing. I think that winter has been vanquished! Happy springtime in Hungary, too, I would imagine, especially with a new political future ahead. Best wishes - David
VálaszTörlés