A pillanatokért

Újra megcsinálnám, ahogy már meg is tettem, hogy csak a pillanatokért éljek ott és akkor, ahol éppen vagyok:

"Erdő, víz, virágok, majd egy nagy rét szalmabáláinak tövében leheveredés csak úgy, mert addigra elfáradtam, és nagyon kívántam. 
A föld abszolút közelségét is akartam, és fölszedni belőle az energiát is. 
Egyszerűen csak elnyúltam terv és szándék nélkül!
Nem akartam mást és többet utána sem, csak még erdőt, még vizet, virágot, és valahol újra megpihenni a napsütésben.
Ez volt a lényege annak a napnak, miért is szaporítsam tovább a szót."