Ez a tulipánom már nem úgy tündökölt, mint amikor megkaptam, de egyre szebbé vált még így is.
Olyan, mint amikor az idősödő hölgyek felett úgy telnek az évek, hogy csak használ nekik az idő múlása.
Soha nem veszítik el a szépségüket, hanem csak érnek és érnek, majd végül megérnek.
"Megesik velem, hogy úgy látom: a legszebb és legcsodálatosabb minden létező közül mégiscsak az a szép madár, amely fönt lebeg szabadon a magasban. Máskor meg nincs elbűvölőbb a fehér pillangónál, szárnyán piros szemekkel vagy a felhők között áttörő esti napsugárnál, amikor csillog, de a fény nem vakít, és az egész világ boldognak és ártatlannak látszik. (...) Minden nagyon szép, ha a megfelelő pillanatban tekintünk rá."
"Jaj, minden oly szép, még a csúnya is"(Kosztolany Dezső: Szeptemberi áhitat)
VálaszTörlésJuli, már megint megleptél valamivel, ami bizonyítja számomra, hogy egy bejegyzés csak a kommentekkel teljes!
TörlésKöszönöm.