A Mikulásban sokáig hittem.
Próbálok visszaemlékezni arra, hogy derült ki számomra a nagy igazság, de nem tudom. Egyszer csak tudtam már, és nem okozott bennem nagy törést, hogy átvertek.:-) Bizonyára az igazságok kiderülésének is megvannak a megfelelő pillanatai.
Pár napja beszéltem egy kollégámmal, aki azt mondta, hogy ő mindig is tudta, hogy nincs Mikulás. Rögtön az jutott eszembe, hogy sokat veszített, mert jó volt várni, és hinni abban -igaz, kicsit félve-, hogy jön, és én bizony készültem is a fogadására. Pl. kályha mellé toltam egy széket, hogy majd oda üljön, ha végül megjön.
Azonkívül megszerveztem a magam figyelőszolgálatát én is, mint sok más gyerek ( ablakokról, ajtókról szemem le nem vettem), de nem sikerült kilesnem az érkezését. Ügyesek voltak, akik trükköztek velem, és ezzel tovább megtartottak engem ebben a meseközeli, paradicsomi állapotomban.
mesebeli képek! Ilyen szép VOLT az én babám is.Eltűnt sajnos az élet forgatagában....:(
VálaszTörlésMártánál találtam Rád!
Én arra emlékszem, hogy a játékbolt kirakatában láttam egy sárga muanyag kacsát, amit nagyon szerettem volna. azt mondták, hogy majd szólni fognak a Mikulásnak, és hátha kapok olyat. Természetesen megkaptam és nagyon örültem neki. De, hogy mikor tudtam meg, nincs Mikulás, én sem emlékszem.
VálaszTörlésMammka, köszönöm, hogy jöttél. Nekem is volt ilyen babám, még megvan. A macim viszont eltűnt az "élet forgatagában", ahogy te is fogalmazod.
VálaszTörlésKöltözés és sajnos lopás is benne van az okban.
Tipitá, olyan jó volt megkapni, amire vágytunk. Legtöbbször valami apró dolog volt( pl. neked sárga kacsa), de az maga volt a csoda. Hittük is az elején, hogy a Mikulás hozta, mert üzenetet küldtünk neki!:-)))Valahogy csak elért hozzá az az üzenet.
2 évig Libourne-ban laktunk, Bordeaux mellett. Akkor volt fiunk 5 éves. Itt, Franciaországban köztudott, hogy a Télapó a libourne-i postán tart fenn egy fiókot, és oda fut be minden levél. Egy egész csapatot mozgósítanak, hogy minden gyerek választ kapjon a levelére...
VálaszTörlésPont az ilyen emlékek miatt volt olyan jó gyereknek lenni. Szerettem már akkor hinni a mesékben. Ezt a tulajdonságomat máig megőriztem. Ha új munkát választanék magamnak mese őrző lennék!
VálaszTörlésa gimiben, ahol, tanitottam, minden évben volt Mikulásünnepség, a gimi dolgozói gyerekeinek...persze volt Mikulás is... bölcsődéből mentünk lányommal az esetre, az udvaron összefutottunk a "Mikulással", (egy diákkal...)tán váltottunk is egy pár keresetlen szót, a piros köpenye alól kilátszott árulkodón a tornacipője, mire lányom megjegyezte: "beöltözött Mikulásba"...
VálaszTörlésde a legkedvesebb emlékem, amikor a sok-sok ajándékcsomagja közül kivett egyet s felém nyújtotta:"ezt neked adom, hogy neked is legyen Mikulásod!"
VálaszTörlésAliz,majdnem mindig így buknak le a Mikulások.A gyerek, amúgy is figyelmes, pláne, ha már van valami sejtése, és elkezd " nyomozni"!:-)
VálaszTörlésGondolom, az volt a legkedvesebb ajándékcsomagod, amiről írtál, mert Timi figyelmessége is benne volt ajándékként.
Györgyi!
VálaszTörlésEzért jó gyereknek lenni, mert hihetünk a mesékben, anélkül, hogy a realitástól elrugaszkodottként tartsanak számon.
Ez már a felnőttek " kiváltsága".
:-)
VálaszTörlés