Szenteste

24-én párás, alig világosodó reggel volt, nem utalt semmi az ünnepre. Mikor a szemetet vittem le a szomszéd szép ünnepet kívánt,  egy másik szomszéd is ugyanezt tette, miközben elegánsan álldogált a lépcsőházban a lányát várva.
A boltban már csak kenyérrel, tejjel, itt-ott hússal álltak sorban. Gyakrabban pittyegett az sms jelző, gyakrabban szólt a telefon, olyannal is beszéltem, akinek a hangját most hallottam először.Nem csalódtam!:-)
Anyutól délelőtt áthoztam az ajándékokat egy táskában, "szigorúan tilos belenézni" figyelmeztetéssel, de enélkül  sem kukkantottam volna bele. 
Kora délutántól kivilágítva a fa, égett pár gyertya és mécses.
Fürdés, és anyut vártam 3 órára. Nálam aludt, ünnepeltünk, csendben is voltunk, énekeltünk is, észrevétlenül figyeltünk az ünnep törékeny méltóságára, de úgy, hogy az otthon laza érzete is velünk legyen. Sok minden úgy zajlott le mint máskor, és mégis ott volt az ünnep közöttünk.


Számomra ott a névnap is. Családom,  barátaim és ismerőseim javára legyen írva soha nem vonták össze  a kettőt, pedig akár meg is tehették volna. Ha megteszik sem bánom, mert a  karácsony úgyis átfényesít mindent. 
Hogy miért lettem Éva? Korán meghalt nagyapám Ádám volt, és Anyu mindig nagyon hiányolta. Ha fiú lettem volna, egyértelműen az ő nevét kaptam volna. Mivel lány lettem, a nevem így is eleve eldőlt.
Most már tudja mindenki, hogy zajlott le szenteste. Én is tudom, jó volt.Anyunál ebédelek, a délután egy részét nála töltöm. 
Holnap jönnek M-ék. Szentestét ő is az édesanyjáéknál töltötte.Hosszú ideje megosztjuk magunkat, számunkra ez is az ünnep része, bevállaljuk, mert csak így nem marad egyedül senki.