Ezüst tetőkön csend-boróka
pára-bokor és füst-fenyők
kormosan könnycsepp hull a hóra
párkányok rínak mint a nők
piros fekete szürke házak
áznak a ködben kis szelek
szökött pihékkel hadonásznak
s mint őzikék veszekszenek
álmában peng a jég a járdán
olaj a hóban kék szivárvány
hideg tüzében lépkedek
koccan az idő meg-megállván
inog mint réges-régi bálvány
omladozik fejünk felett.
A tél nemcsak hópihés, puha mese érzés. Van benne szikár tartás is.Ez is tetszik benne.
VálaszTörlés