"...Folyékony kristályok
körötted lebegve
lefogják látásod
egyre közelebbre... "
(Gergely István: Beszélgessünk a ködről- részlet)
Igen, így van, ahogy a versrészlet is mondja.
Bementünk a ködbe, elrejtettük magunkat benne, lefogta látásunkat, és a közeli részleteket figyeltük.
Cseppentek a cseppek, tompa hanggal értek szántóföldet vagy ázott bőrszerű avart, fenyőágat, kabátot, sapkát. Csöppent a csepp, megfagyott, jéggyöngyökként díszítette a szürke-fehér világot!
Aztán még közelebb, egyre közelebb mentünk a részletekhez, már bent voltunk magunkban is, gondolatainkban is. Egy befeléfordulós ködös napot is élveztünk.
A kimondott gondolatokat utána felváltotta a csend, a köd fanyar illata és a cseppek további kopogása.
Éva, tetszik "a köd fanyar illata"! Tényleg van ilyen, most gondolok csak bele. Nálunk 7ágra sütött a nap egész 7végén... Nagyon szépek a képek, különösen az első és az utolsó hangulata tetszik:)
VálaszTörlésSzia, most értem haza, tömény ködundorral...annnyiiiraaaaaa utáltam, gyorsan kiírtam, kifújtam magamból, aztán szétnéztem kedves emberek gondolatai között, és mit találok? a Te ködödet.
VálaszTörlésA Tied szebb:))))K
Megérintettél. Köszönöm.
VálaszTörlésLátod, erről is beszélek. Jó a másik által látott szépet magunknak is észrevenni.
VálaszTörlésEzt szeretném átadni, odaengedni, hogy legyen minden napnak fénye, öröme, hogy könnyebb legyen a mindennapok taposómalmában hajtani azt a mókuskereket.
Mindannyiónknak.
Úgy látom, hogy mi mindnyájan észrevesszük a szépet, és megmutatjuk. Mert jó megosztani. Rajtunk kívül még sokan. Így jó!
VálaszTörlés