A nagy folyó mint egy kifakult gobelin
századok óta függve egyazon falon,
nyers színét lazúrosra szítta már a nap;
besütve reggelente a gót ablakon.
Bár az ezüstszálak sokasága őrzi még
a hajdani víz csillámló felszínét;
a sötétlő olív már szürkészöldre váltott,
s ki tudja, milyen volt régen ez a kék...
Vagy csak káprázó képzeletem
villantja fel az ősi palotát?
Nincs is fal, melyen szálakból szőtt
puha gobelin őrizné a hullámzó Dunát?
Akkor honnan tűnnek elő e gyönyörű színek;
míly mélységből törnek fel sóvárgó dallamok?
Tűnődő arcom az őszi fénybe tárva
itt ülök-e még, vagy már odaát vagyok?
Az illsztrációt a Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita Kolostor egy kiállításán fényképeztem.
VálaszTörlésPéreli Zsuzsa gyapjú, selyem, aranyszálból készült gobelinje. 2000-2001-ben készült AEQUILIBRIUM címmel.
Ien, ilyesmi gobelint képzeltem el magamban, mikor a ködös, párás reggelen a Duna mentén, Visegráddal szemben megfogalmazódott bennem ez a vers. A lazúros árnyalat legalábbis stimmel. Pérelit meg amúgy is kedvelem.
VálaszTörlésKöszönöm a méltó illusztrálást :)
hm..micsoda találkozása a művészeti ágaknak (és a blognak - ill. itt már-már az is egy új(s komplex) művészeti ág lett)!!!!
VálaszTörlésTudod, Trendo vagy ilyet képzeltél vagy nem,nekem ez a képem jutott eszembe, illetve ez a gobelin.:-)
VálaszTörlésMindenesetre most láthattad, hogy az olvasóban mit indít el a versed. Erre talán nincs mindig módja a költőnek.Ha ez a fotóm nem lenne, valószínű más képet látnék most magamban a vers olvasásakor, ami talán szintén nem egyezik a költőével.Még visszafogottabb színeket is látok magamban, ami jobban megfelel egy ködös reggelnek.
Alíz, ha ez nem is játék Trendóval, de valami olyasféle bennem legalábbis.
VálaszTörlésMindenesetre jó összehozni a művészeti ágakat egy blogban.
Tőlem se idegen:) Jó nézni, mikor, szerencsés esetben két dologból, műből létrejön egy harmadik, önálló minőség.
VálaszTörlés