2011. január 10., hétfő

Ködben

"...Élénkség haldoklik,
a fény szürke, kopott,
elindulsz csendesen.
Lépted reményt lopott..."


(Gergely István: Beszélgessünk a ködről - részlet)



Úton. Elindulunk reggel, megyünk bele a sejtelmes homályba, a tejüveg mögötti erdőbe. Gyöngyházfénye van a tájnak, ki sem látszunk a ködből egész nap.

14 megjegyzés:

  1. Nagyon sejtelmes, ködös..csodaszépek, kedvem lenne belemenni.

    VálaszTörlés
  2. Nálunk meg szikrázó napsütés egész nap? Hogy van ez?

    VálaszTörlés
  3. Ezt a fajta "misztikus" ködöt szeretem, a gyöngyházfényűt...nehéz képeken visszaadni,de sikerült, nagyon szép.
    Egyszer szilveszterkor fent voltunk Dobogókőn és eltévedtünk az erdőben. Rózsaszín köd burkolta be a tájat, nagyon furcsa érzés volt.
    Dobogott a szívünk rendesen, mire kitaláltunk.

    Itt most Bergamoban másfajta köd van, szürke, nyomasztó és nedvesen szitál, brrrr.

    VálaszTörlés
  4. Tündérlátta! Kiszálltunk az autóból és belementünk a ködbe egy sétával is.Egy szántóföldet átszelő úton mentünk, tényleg úgy éreztük, hogy bele a nagy semmibe.

    VálaszTörlés
  5. Compot, tegnap két részre osztlott az orszég. Az északi, nyugati ködösre és a déli, keleti naposra. Én É-Ny-on vagyok, és a vattás ködben voltunk.

    VálaszTörlés
  6. Ciripbogár,én is a misztikusat, a gyöngyházfényűt, nem a lehangolót szeretem. Igaz, én általában szeretem a ködöt.Engem megnyugtat, befelé fordít. A színek a kinti világra hívják fel a figyelmem.A köd, rejt, beburkol, lehet gondolkozni vagy csak úgy lenni benne.
    Rózsaszín köd, szép lehetett, de a kitalálás sem lehetet semmi, ha megdobogtatta a szíveteket.Biztosan szorongást okozott az út keresése.

    VálaszTörlés
  7. Kérdés a ködhöz

    valahonnan fentről köd szitál.
    és furcsa nyirkos rettenet
    habár ez maga az otthonosság
    annak, kit a táj most eltemet;
    összetartozunk, a részetek vagyok
    Köd barátom, és anyád, a hisztis Meteo;
    minden rezdülésetek a bőrömön érzem
    nem kell hozzá se magnó, se video…
    a párából kiváló hűs vízcseppeket
    egyenként hallom csepegni mind
    és a nyárfák törzsének reccsenését
    messziről hallom és érzem mint a kínt,
    a vágymúlást, bánatot, beletörődést,
    hogy mindez csak múlandó csupán
    (persze csak az, amit én érzékelek
    míg hullámzik az érzés és a délután)
    hisz időjárás mindig is volt ---
    tébolyult hőség és jeges fuvallatok
    rajtam kívül itt minden örök,
    ezért az Értékük én vagyok
    engem fújt ide a szél és itatott
    gyengéd eső, vagy vert a zápor
    vad haraggal, s a villám ha lecsapott
    kénes illatát is én szagoltam…
    de mi lesz, ha mindez elmúlik?
    emlékeztek-é, hogy én itt voltam?

    VálaszTörlés
  8. Trendo, érzem én ezt, csak nem tudom így szavakba önteni.
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
  9. Ne bolondozz velem, ÉvaBlanka, dehogyisnem tudod! Az a maroknyi ember a szavaidért jár ide. Hisz látod, egy-egy mondatod, gondolatod elég ahhoz, hogy mindenkiben elindítson valamit.
    Bennem is pölö. :)

    VálaszTörlés
  10. Trendo, szeretek írni,és foglakoztat is, hogy lehet valamit írásban úgy átadni, hogy eljusson az érzés, az üzenet.
    Nem bolondozom veled!:-)))
    Csak a vers, az nem megy! Ha nem megy, nem is erőltetem. Erre születni kell!
    Na, jó! Marad valami próza-féle.
    A szavakat mondatokká még össze tudom rakni. :-)
    Örülök, hogy pölö benned is elindítok valamit vele valamit, és jössz!

    VálaszTörlés
  11. Ködből varrt köpenyben lépdelt a tavon
    fénysugárként iramlott kristálypor havon
    félénken érintett tenyerembe zártam
    olvadó szívemet sarkig ki is tártam
    porladó vízcseppek csillogó fátyolán
    átütött mosolya azon a délután
    és én csak bámultam révülten és kábán
    mint aki megállni se tud már a lábán
    miközben ő sugárként iramlott a havon
    aztán ködcsizmában átkelt a nagy tavon

    VálaszTörlés
  12. amikor már nagyon megtépázott szétzilált a lelkem, benézek ide,
    hidd el Évám, nálad annyira rácsodálkozok, "hogyan is lehet ennyire szépen megélni a dolgokat", hogy elfeljtik a gyűrődéseim a rakoncatlanságukat

    VálaszTörlés
  13. Katalin, magamnak is, másnak is itt ez a kuckó. Ha valaki szívesen jön, úgyis megtalál, és üldögélünk itt egy kicsit.
    Nem volt így mindig nálam sem, hogy szépen élem meg a dolgokat.
    Talán az évek hozta bölcseség, valami önvédelem, valami belső fogékonyság teszi? Mindegy is!Legyen így, és olvasom, látom, hogy sokan vagyunk még így ezzel.
    Várlak máskor is.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu