Írtam már a Krisna-völgyben tett látogatásunkról, a hely a Balaton déli partjától 30-35 kilométerre van.
Most itt egy új bejegyzés az ott töltött időnkről, mert jó volt közöttük lenni.
Ott álltam Somogyvámoson a Krisna-völgy templomában a vallásuk iránti tiszteletből mezítláb, és ahogy a fény beáramlott, a színek körbevettek, a narancssárga és zöld uralta a helyet.
Puha és lágy volt minden, libbentek a szárik és a Gópi-kendős ruhák a nőkön. Az előttem álló szerzetes férfi narancssárga alsó öltözetet, és felette ingszerű ruhát viselt.
Mezítláb voltak a látogatóikkal együtt a krisnások is. Halkan suhantak végig a fénybarázdálta folyosón és a templomban, és ahogy jöttek, úgy el is tűntek, hiába néztem volna még tovább őket.
Egy kisgyereket az édesanyja terelgetett, majd együtt elmentek az oltárig, és csendben álltak ott. Egy szerzetes a látogatóknak mesélt, a hangjában nyugalom volt, a mondataiban pedig figyelemfelkeltő tudás.
Láttam egy táblán a fénylő betűkkel írt imájukat, a Haré Krisnát.
A 16 szavas hindu mantra egy kérés Istenhez, és szanszkrítul így hangzik:
„Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré / Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré”
Magyarra fordítva:
„Ó, Uram, ó, Isten energiája, kérlek, foglalj el engem a Te szerető szolgálatodban!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése