2011. október 22., szombat

A rakott krumpliról jut eszembe

Anyu jelezte, hogy délelőtt ő jön el hozzám beszélgetni. Mikor megérkezett, egy piros lábas került elő a táskájából a már nála összeállított rakott krumplival.Így nem kellett megosztanom magam a konyhai munka és a teljes odafigyelős beszélgetés között.
" Csak a sütőbe kell betenni!" fűzte hozzá. 
Nemcsak a Madeleine süti visz vissza  múltba... 
Átvillant bennem, hogy  rakott krumpli íze is akár a fenti sütemény "a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta", ahogy Proust is megfogalmazta Az eltűnt idő nyomában c. művében. 
Átadtam magam a "bűvös örömnek",  mely ha meglátogat minket egy pillanatra is, hellyel kell kínálni.
Hátha pár perccel tovább marad nálunk talán éppen otthoni ízű rakott krumpli képében.



8 megjegyzés:

  1. Jaj ez nagyon jól néz ki:) Milyen régen csináltam már, köszönöm az ötletet.:)

    VálaszTörlés
  2. Igazából az étel milyensége mindegy, a beszélgetésen van a hangsúly - ha jól értem.
    Ma nálunk is így történt, csak fordítva. Hazajött a lányom, gulyásleves és aranygaluska volt, jót evett belőle. Le kellett ülni mellé míg evett, és mesélt, és mesélt, és mesélt....

    VálaszTörlés
  3. Még sokáig varázsoljon Édesanyád a kis szatyorkájából elő tele finomságokkal megtöltött edénykéket, mert nincs is annál jobb, mint amikor van "KIVEL" megbeszélni a hét történéseit egy finom rakott krumpli mellett.:)))

    VálaszTörlés
  4. "Átadtam magam a "bűvös örömnek", mely ha meglátogat minket egy pillanatra is, hellyel kell kínálni."

    én most tanulom ezt nagyon... minden nap csak a mai nap van, és minden napban meg kell találni ezeket a pillanatokat, és tudatosan bennük lenni, elmerülni... hogy mi lesz holnap... ki tudhatja...

    VálaszTörlés
  5. Kovtama, egy jó ötlet a főzésre mindig jól jön. Szívesen!
    Compot, igaz a beszélgetésen volt a hangsúly, de a múltba való kalandozást, az gyerekkori otthon visszatérő hangulatát az ízek adják.Ez jutott újra és újra eszembe az anyu által készített rakott krumpliról.Ezért fektettem erre a hangsúlyt a bejegyzésemben. Amúgy beszélgetésen volt a hangsúly, jól értetted.De nem kellett megosztanom magam a főzés és a teljes odafigyelés között.Mikróban pattogtattam kukoricát is délelőtt, mert Anyu szereti, és azt ropogtatva is beszélgettünk.:-)A pattogatott kukorica " lassítóként " is szerepel nálunk.
    A gulyásleves és az aranygaluska a lányod kedvence?
    Zsóka, naponta többször beszélünk vagy telefonon vagy személyesen, de egy hétvégi hosszabbra még inkább szükség van.Valahogy az nyugodtabb, ráérősebb.A hétköznapi leginkább ügyintézős információcsere, a hétvégi inkább lelkizős.
    Lillácska, tudatosítom magamban, hogy a jelen örömét kell megélni. Nem mindig jön ez automatikusan. Bekúszik a múlt és a jövő, és ha aggodalom képében, akkor elveszi a teret, az élményt a jelentől.Tanulni kell a jelen megélését is.Nekem legalábbis igen.Egyre jobb vagyok benne.:-)Rá kellett jönnöm, hogy elmúlt sokszor észrevétlenül a jelen öröme.Tennem kellett valamit érte.

    VálaszTörlés
  6. úgy érzem, már az is jó, hogy ha ez tudatosodik :)

    meg az is, hogy sokan, egyre többen így gondolják, és csinálják... jó, hogy én is köztük :)

    VálaszTörlés
  7. Hű, egy jó rakott krumpli!
    Off. A képeket némi szöveggel már megtalálod nálam.

    VálaszTörlés
  8. Lillácska, jó, hogy te is köztük!:-)
    Marvin, már megyek is hozzád képeket nézni!

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu