Ott is kezdődik a törődés, ha egy kolléga este 10-kor közös munka után hazahoz. Közben véletlenül a táskámból az előtte vásárolt almákból elgurul egy, és megbújik a hátsó ülés alatt.
Ő másnap azt az autójában megtalálva még hárommal kiegészítve visszaadja.
Ő másnap azt az autójában megtalálva még hárommal kiegészítve visszaadja.
Majd mesél, és tudom, hogy az én viszont ajándékom az, ha beszélgetek vele, mert nagyon rossz passzban van, és nagyon egyedül tele kérdésekkel, bánattal.
A választ úgyis ő fogalmazza majd meg egyszer magának. Kérdéseinkre a választ magunknak kell megadni, de segíthet benne valakinek a támogató, igény szerint beszélgetős, de olykor csendes jelenléte is.
Mások meghallgatása nem igen szokás manapság. Én is csak mondom a magamét. Mindenki csak beszél. Nagy a hangzavar.
VálaszTörlésAz élet arra való, hogy éljük, gyártsuk az emlékeket. Aztán, ha épp nem tudunk mit tenni, elő lehet venni egyiket-másikat és újraélni a régmúlt cselekvéseit.
Én is észrevettem, hogy nem hagyunk másokat beszélni. Nem hallgatjuk végig őket, hanem áttérünk azonnal a magunk gondjaira, jó esetben örömeire. Mintha a másik mondata mindig csak bevezető lenne a magunkéra.
VálaszTörlésTehát tudatosan figyelek már erre, nehogy ebbe a csapdába essem.Nem mindig sikerül, de célom.
Jó, hogy jöttél, kellenek a mondataid.
Nem tudok a blogodba menni. Mi a teendő?
VálaszTörlésMost ez a blogom a legaktívabb: http://koszablog.blog.hu/
VálaszTörlésHa nem tudsz belépni, akkor baj van.
Hogy megvan a link( köszönöm), olvasni már tudok.
VálaszTörlésKommentelni nem, bizonyára regisztrálnom kellene blog.hu-ba.
Megnéztem.
VálaszTörlésKét korlát lehet. Alapból a rendszer csak Belépett Felhasználót enged hozzászólni, illetve nekem is van lehetőségem előmoderálásra vagy a hozzászólások letiltására.
Jelenleg egyiket sem veszem igénybe.
Semmi gond!
VálaszTörlésJárok hozzád olvasni legfeljebb!:-)
Szeretettel látlak. :)
VálaszTörlésEgyszer írtam egy bejegyzést a blogomon ennek a témának a "visszájáról", vagyis arról, hogy a meghallgatásnak lehetőleg kölcsönösnek kell lennie...
VálaszTörlésHa csak egyoldalú, az embernek az az érzése támad, hogy az egyik fél monopolizálja a másik figyelmét, ahogy diákkorunkban kifejeztük: "lelki szemétládának" tekinti a másikat...
Abban igazad van, hogy sokan szenvednek meghallgattatás hiányában. Vajon ők képesek-e nyújtani valamit e téren?...
Szia Flora!Köszönöm a látogatásod!:-)
VálaszTörlésMindenkinek van olyan időszaka, amikor jobban vágyik arra, hogy kibeszélje a baját. Mikor túl van rajta, remélhetőleg a figyelme már másra is tud irányulni. Ha nem, ezt úgyis észreveszi a másik fél.
Igazad van, az egyoldalúság nem jó.Vagy változik a helyzet egy jelzésre, ha nem, akkor abból eltávolodás lesz.
Most én vagyok jobb passzban, én vagyok a hallgatója annak, aki rosszabb állapotban van. Ennek ellenére sem szélsőségesen egyoldalú most sem a helyzet.
Arra viszont tudatosan figyelek, hogy tudjak meghallgatni is.
Ferencnek igaza van. Sokan csak mondják a magukét.
Flora, majd visszaolvasok nálad, de érdekelne az a bejegyzésed.Ha leírnád, vagy hoznál egy linket, hogy hol találom a blogodban, megköszönöm.
VálaszTörlésEzév jún. 18-án tettem fel, "Kell-e egy kis adag egoizmus ?" címmel...
VálaszTörlésFlora, köszönöm.
VálaszTörlésÉn is a reagálást! Meg is válaszoltam!
VálaszTörlésJó ez így. az ember úgysem 'csak' emlékszik. Még ha egy fotelben ülök, és visszagondolok valamire, akkor is gondolkodom. A gondolkodás éppen úgy tevékenység, mint a főzés, mondjuk.
VálaszTörlésÉs valóban. Beszélni és hallgatni is kell. Összetartoznak. :)
Zé!
VálaszTörlésMert valami mindig emlékeztet valamire. A blogok témái is asszociációkat indítanak el bennünk.
A beszéd és hallgatás egyensúlyának megteremtése pedig valóságos művészet.
Elkezdtem hozzászólást írni, de bejegyzés lett belőle.
VálaszTörléshttp://koszablog.blog.hu/2011/10/21/hallgatni_360
Így van jól, hogy gondolatokat, emlékeket indítunk el egymásban!:-)
VálaszTörlés