Nyári budapesti napjaink egyikén M. vett egy Márai könyvet német fordításban, hogy ő is olvashassa.
Néztük a polcon sorakozó szép borítójú könyveket, és adódott a vásárlásra az alkalom. Korábban munkahelye könyvtárában már keresett Márai könyveket, de nem talált.
Szerdán ünnep volt Ausztriában, munkaszüneti nap, egész nap esett a szomorú eső, és ő olvasott, olvasott. Délelőtt kezdte el, és talán akkor még nem is tudta, hogy aznapra megvan a fő programja.
Kétszer tudósított msn-en arról, hogy hol tart.
Egysoros üzenetben várt a hír, hogy Konrád 41 év és 43 nap után megérkezett a tábornokhoz...
Utána csend, szinte hallottam, hogy a lapok lassan peregnek éjfél előttig. Akkor fejezte be ugyanis, ahogy másnap megtudtam.
Milyen lehetett számára az első találkozás Máraival? Mivel aznap a végére is ért a könyvnek, van egy sejtésem.
Hétvégén ezt is megbeszéljük.
jé, asztem eltévedtem
VálaszTörléscsak a fotóid, és a stílusod emlékeztetett,
szia:))
:-)
VálaszTörlésAzt írta Isabel az előző bejegyzésem alá, hogy a fekete alapon fehér betűk rontják a szemet. Nem akarom, hogy ez történjen bárkivel a blogom olvasásakor. Biztosan van benne valami. Ha egy jelzés is érkezik, hogy nem jó a szemének, akkor fontolóra kell vennem.
Inkább variáltam a színekkel.:-) Remélem megszokjátok!
Amúgy meg lehet véleményt írni, hogy jobb-e így a szemeteknek.:-)
VálaszTörlésNagyon kellemes lett!
VálaszTörlésNekem is tetszik így!
VálaszTörlésValóban kellemesebb de az előzőt már megszoktuk.Néha kell változtatni!
A változások mindig hoznak valami szépet!
nekem igy is tetszik nálad:)
VálaszTörléskíváncsi vagyok nagyon, mi lesz M. véleménye... és egyben irigylem is őt nagyon... először olvasni "A gyertyák csonkig égnek"-et, az jó dolog, még emlékszem:) és ha tetszett... hát, mennyi Márai vár még rá:)))
Szia Évi!
VálaszTörlésHatározottan jobb, bár nem tudom milyen volt ez előtt. Köszönöm, hogy az Eszteren keresztül megadtad az elérhetőséged. Az az igazság, hiányoztak az új fotóid. Majd szétnézek egy kicsit a házad táján:)) Ja! A lehető legjobbb fotót választottad logónak.
Szia, Laci
Gyönyörű az új ruha! Mostanában a világos színeket szeretem jobban. :-)
VálaszTörlésMárai az egyik legkedvesebb író számomra. Képtelen vagyok gyorsan olvasni a könyveit. Szinte minden mondatát egyenként rágom meg magamban. Thomas Mann: Varázshegyét négyszer olvastam el. Azt hiszem kevesen szeretik ezt a művét. Nekem mégis minden olvasáskor vannak benne újabb felfedezni valók.
Drága Éva,
VálaszTörlésmeglepően érdekes, hogy két ennyire ellentétes szín, hogyan képes ugyanazt a lélekérzést visszaadni? A fekete blogod megnyugtató "esteérzet" volt számomra mindig, mint amikor az ember biztonságban és meghittségben elmerül magában, átgondol, újraél, számot vet...ez a szín ugyanezen érzetet adja, de másfajta harmóniát árasztva...
Méltó otthonául a Szépeidnek.
Szép álmokat, léleknyugalmas napokat kívánok!
Ahogy olvasom,az új blogruhát meg fogjátok szokni.:-)
VálaszTörlésKözben gondolkoztam, hogy miért is szánjuk rá magunkat nehezen a változtatásra blogunkban. Lehet, hogy csak egyes számban kellene írni, de bevállalom a többes számot is, mert nem sűrűn látok változtatásokat.:-)
Egy színcsere után olyan, mintha nem "hazaérnénk".Ott vannak a megszokott képek, a már korábban is olvasott ismerős gondolatok, és mégis mintha máshol lennénk. Aztán pár látogatás után elmúlik. Szokni kell!Ez utóbbi " bölcsességgel" nem mondtam újat!:-)
Stali, :-)
VálaszTörlésTerike, lehet, hogy gyakrabban kellene? Jobban alkalmazkodni az évszakhoz, a hangulatunkhoz?
Lillácska, hasonló érzések futnak át bennem is, ha egy általam nagyon szeretett könyvet valaki először olvassa. Van bennem valami jó értelemben vett irigység, hogy ő most éli át azt, ami egykor én.Kicsit tartok is tőle( ha én ajánlottam pl.), hogy csalódást látok rajta. Máraival nem hiszem, hogy ez előfordul.
Kedves Laci, de jó, hogy itt vagy!:-) Tegnap este mikor Eszterrel beszéltem, és emlegettünk, erősen bennem volt, hogy hiányzol, és jó lenne újra kapcsolatban lenni veled. Ahol korábban találkoztunk már nem járok, de fontolóra veszem, hogy fel kellene éleszteni.
Györgyi, én is nagy Thomas Mann rajongó vagyok.Németh László nagyregényeit olvasom sokadszor újra. Irgalom, Iszony, Gyász!Mindegyiket olvastam legalább 5x!
Drága Moha!Az emberben több szín is lakozik, mindegyik ő.Ha egy alaptulajdonságra vagy igényre épül( nagyon kell nekem a harmónia), akkor képesek a változtatásokkal is otthont teremteni.
De jól megfogalmaztad! Valóban a fekete az este meghitt biztonságát adja. Nekem soha nem jutott eszembe róla a gyász és valami depresszió-féle. Inkább az esti gondolkodós, nyugodt gyetyafényes biztonság.
Mivel régi tárgyaimhoz ragaszkodom, akárcsak Te, egy kicsit meglepett a blogod arculat változása. A régi már úgy a szivemhez nőtt, most azt érzem, hogy másik lakásba költöztél. Őszintén! Sajnálom a másikat.
VálaszTörlésBüszkeséggel tölt el, hogy ilyen remek írónk van. Kellemes az új színe a blogodnak. Másképpen, de így is érvényesülnek a színek. Nagyon szép az a kép ott fent :-)
VálaszTörlésKíváncsi vagyok, hogy M.-re milyen hatással volt Márai, írjad meg kérlek, ha lehet.
Zsókám, a megszokás nagy úr, tudom.Már nem is tudom, hogy a ragaszkodás a régihez a fontosabb vagy nyitottabbnak kell lennünk a változásra is. Nemcsak a blogról beszélek. Egyéniségtől függ. Én is a régiekhez ragaszkodom inkább, és közben gyakran gondolkozom azon, hogy a változtatások is mennyire fontosak.
VálaszTörlésAztán jön az elhatározás...:-)Érezd magad otthon nálam az új-régi helyemen is!
Alterego, majd megírom, hogy tetszett neki. Hamarosan szülinapja lesz, ha tetszett, akkor kap tőlem egy másik Márai regényt.
VálaszTörlésJó, hogy jöttél!!!
Képzeld, Márait először franciául olvastam... Annak idején Anyától hallottam, hogy lánykorában szerette, de szinte titokban beszélt róla... Aztán meg ugye félfüllel azt hallottuk, hogy dekadens polgári író, akit ugyebár ezért el kellett tüntetni mindenhonnan... Most már magyarul is meg tudtam venni jónéhány könyvét, különösen naplóféléi tetszenek!
VálaszTörlésSzerencsére, most mát nem gond magyarul olvasni Márai könyveket.
VálaszTörlésM. azért vett német fordítású példányt, mert nem tud magyarul.
Beszélgettünk Gyertyák csonkig égnek c.regényről ma. Tetszett neki, átbeszéltük, hogy számunkra mit taníthat a mű.
Alterego, mint az előbb írtam, tetszett M-nak a könyv.Ma voltunk az édesanyjánál, és neki is odaadta olvasni.
VálaszTörlés"A gyertyák csonkig égnek" színpadi adaptációját sokáig és nagy sikerrel játszották Párizsban pár éve "Les braises" (parázs) címmel.
VálaszTörlésFlora, köszönöm az információt.
VálaszTörlésM. is mesélte, hogy Bécsben is ment egy színházban a színpadi adaptáció.Az általa most olvasott könyv címének német fordítása is " Die Glut" vagyis parázs volt.
Megbeszéltük azt is, hogy mennyiben el a magyar címtől ez, és vajon mennyivel többet az eredeti az olvasó számára.
Látta már a Gyertyák csonkig égnek címet más német fordításban is, mely jobban tükrözi az eredetit: "Die Kerzen brennen ab".
Örömmel olvasom, hogy M. nem csalódott Máraiban,
VálaszTörlésVajon melyik könyvet szántad ajándéknak?.
Nem tudom a Gyertyák.....-on kívül melyeket fordították még németre.
Szinte mindet lefordították, ahogy láttam. Még gondolkozom, melyik legyen az, amit adok neki.Majd beszámolok.
VálaszTörlés