Ma elmentünk Fertőszéplakra, az ottani skanzenba.
Mikor legutóbb voltunk ott hó volt, és az öt fehér ház a még sugárzóbb fehérségben a máig is emlékezetes tisztaságot adta számomra. Írtam is itt róla.
A skanzen zárva volt akkor, de elhatároztuk, hogy tavasszal visszajövünk.Ma volt a napja ennek a visszatérésnek, és nagyon jól, hogy eszünkbe jutott éppen ma odamenni.
Az idő gyönyörű volt, igazi tavaszi, a hely maga gondozott és nemesen egyszerű, a múltat idéző. A falumúzem gondviselője mosolyogva felajánlotta nekem is,más látogatónak is, hogy festhetek tojást, és kaptam is egyet.
Örömmel hoztam haza. Valahogy az ilyen kis ajándékok olyan jól esnek.
Ünnepi asztalunk dísze lesz.
Áldott ünnepet kívánok mindnyájatoknak!
Én is hagymahéjjal szoktam festeni :-)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy megosztottad velem ezt a kedves kis élményedet.
VálaszTörlésKivánok nagyon szép ünnepet sok szeretettel: Zsóka
Nagyon szép helyen voltatok. Mi holnap festünk tojást, hagymahéjjal.
VálaszTörlésÁldott békés húsvéti ünnepeket kívánok!
VálaszTörlésSok szép pillanattal, mi örökre emlékképpé ég agyad filvetítőjén.
Köszönöm a jókívánságokat, viszont kívánom Nektek.
VálaszTörlésÉn most nem festek tojást, csak egyszerűen megfőzöm a húsvéti reggelihez.
Nálunk is holnap festődnek a tojások. Unokáim már föl vannak ajjzva a pingálásra. A hagymahéj már nem annyira használatos, pedig környezetbarát! :-) Boldog Húsvétot mindnyájótoknak: Laci
VálaszTörlésA kalácssütő
VálaszTörlésMegjáratta szemét a hozzávalókon.
A liszten, cukron, tojáson és vajon.
(Vajon elég lesz-e ennyi?- kérdezte
tűnődve - no mindegy, ha híja van,
az az én bajom...)
Mérgelődött egy sort a házilégyen,
mely pimaszul sétált a megdarált dión,
de végül leütötte; két darázst kihajtott,
s addig tekergetett az ócska rádión,
míg be nem fogott egy ősrégi twistet,
melynek ritmusára átszitált
kilónyi réteslisztet.
Aztán tejet langyított, élesztőt morzsolt
(fohászt mormolt, elég friss legyen...
mert nem fut fel majd jól és az utánpótlás nehézkezkes bizony a hegyen)
Pici liszttel híg tésztát kevert vidáman,
örült, hogy ma nem levert, mint általában;
mert akkor van áldás a munkán,
ha szívünket is beletesszük, mint a kovászt
a lisztbe nemsokára, majd ha megkelt
a jó meleg helyen, az ágybéli vacokban,
mely őrizte teste melegét, mióta felkelt.
Letelt a terminus hamar, nem jött közbe
semmi nemn kívánt zavar, de nem várt ő sem
mannát az égből, vagy malasztot...
tennivalójából semmit sem mulasztott
és minden belevalót bekavart rendesen,
várt, míg a vaj elolvadt a tűzhelyen csendesen.
Ekkorra már elfáradt, hát visszabújt az ágyba,
pihenésre és a melegségre vágyva;
a tiszta ruhával gondosan letakart tálat
karjával ölelte szelíden, mint egy kisbabát
teste melegével viszonozta a kelő tészta illatát.
(A tészta hálásan duzzadt, mint az anyatestben dédelgetett magzat, kiből csak később lesz
hálátlan gyerek, ki meg se érdemelné
a testmeleggel kelesztett házikenyeret)
Az életszagú, mocorgó massza s a tapasztalat
véget vetett a röpke szendergésnek, hisz dolga
támadt a gyúródeszkának, no és a késnek,
mellyel a tésztát felnégyelte sebesen
(mint szent királyunk nagyurakkal tette mérgesen,
mert nem fogadták meg a "rokoni tanácsot");
aztán egyformára sodort minden darabot,
hogy megfonhassa belőlük az ősi fonatot,
az összetartozás és feltámadás szimbólumát,
a húsvéti kalácsot.
A kis kemence duruzsolt csendesen, míg végül
a tojássa felkent kalács előkerült piroslón,
pogány pásztorok arcszínétől ékesen;
s a konyha megtelt keresztény ünnep illatával;
melybe beleszippantott utoljára még, mielőtt
kiszellőztetett, s a hűlő tésztára keresztet vetett,
majd foszló, illatos darabjait tűnődő mosollyal
kiszórta a szélbe a kerti madaraknak,
szent áldozataként a magányos vasárnapnak.
Trendo, nagyon köszönöm!
VálaszTörlésIdén a munkahelyemről kaptunk házisütésű kalácsot. Van saját konyhája a helynek, és ott sütötték meg.
VálaszTörlésTojásfestés hagymahéjával és céklával volt idén. Olyan jó 5 esztendeje fejlődtem "vissza". :)
VálaszTörlésMid, ebben jó "visszafejlődni"!
VálaszTörlés