A tárgyaknak történetük van, ahogy az embereknek is. Mikor nem veszem, hanem hozzám kerülnek a tárgyak, akkor kutatom is ezt a történetet.
Zsóka mesélt a csatos üvegéről. Nos, ez a képen lévő csatos M-tól került hozzám. A konyhaszekrényében tologatta ide-oda, és féltem, hogy egyszer kidobja. Érdeklődtem is, hogy mi lesz a sorsa. Hümmögött.
Kérdeztem, hogy elvihetem-e. Örömmel adta nekem, örömmel hoztam el. Miután átrendezem a konyhaszekrényem, ecet vagy olaj lesz benne.
Állítólag régen egész napos síeléskor vitt benne egy kis snapszot akkor, de csak ha Paul barátjával mentek. Kb. 3 dl az üveg.
M. viszont régóta önszántából is zéró toleranciát vezetett be. Amúgy sem iszik egy pohár jó boron kívül. Azt is ebédkor vagy este néha. Síeléskor is inkább,csak egy kortyot ittak belőle akkor, ha már nagyon erősek voltak a mínuszok. Paul nincs már sajnos közel másfél éve, bár snapszoznának együtt ma is!
A kis kiöntő nagymamám zöld kredencében volt. Hozzám került. Használom is, mert a tárgyakat használni akarom. Örömet adnak. Megadják a módját, hangulatát az étkezésnek, ha éppen edényről van szó.
Ó, az a jó kis csatosüveg! Nálunk is lakik egy pár darab, mi kaptuk egy kedves barátunktól. Ő is ki akarta dobni, hát megőriztük.
VálaszTörlésPont a napokban gondolkodtam rajta, hogy a régi tárgyakat meg kellene örökíteni képeken, mert pakolásztam. Ezek után meg is teszem. Oly szépek így együtt.
Szabó magda Régimódi történetének bevezetésére emlékszel? A merengő hattyús kanna.... ?
VálaszTörlés"Ez a könyv azért íródott, mert hát esztendővel ezelőtt egy régiségkereskedésben megvettem egy arasznyi, széles szájú, kék porcelán kannát, amelyen lótuszok között két Hattyú tollászkodott.
VálaszTörlésNem volt szükségem semmiféle kannára, legkevésbé olyanra, amelye hattyúk merengenek. Rögtön megbántam, ahogy megvettem, már a csomagolóban. Otthon be se tettem a porcelánok közé, egy darabig azzal a gondolattal játszottam, elajándékozom, van olyan barátunk, aki gyűjti a szecesszió jellegzetes alkotásait. Végül nem adtam oda senkinek, de a konyhába degradáltam. Vidéki gyanakvásom több évtizedes a fővárosban való tartózkodás után sem enyhült, nálunk mindig megtöltött petróleumlámpa és gyertyák várják az esetleges áramzavart, s különböző célokra tárolt vízzel iparkodom kivédeni az olykor valóban bekövetkező vízhiányt. Van egy mindig megtöltött piros kancsóm a leanderek locsolására, egy műanyag vödrünk főzésre, mosdóvíznek, a hattyús porcelán kannát azzal a gondolattal csorgattam tele, ebből főzök majd teát, kávét. Időnként használtam is. Ritkán. Ritkán van baj a vízszolgáltatással. Nemigen törődtem a kannával, de mikor egyszer észrevettem, hogy valaki elmozdította onnan, ahová állívottam, és nem látom, indokolatlanul ingerült lettem, visszaraktam a helyére..."
Szabó Magda
A hattyúk hátán úsztak vissza a holtak. Így bizony.
VálaszTörlésEgy. Ez teljesen olyan, mint a bambis üveg volt. Olyan szerencsés vagy, hogy van ilyened. Nekem csak a fejemben, az emlékeim közt...
VálaszTörlésKettő. Múlt esztendőben volt szerencsém látni a darabot, majd utána a könyvet is elolvastam Szabó Magdától. Így ismerősek a mondatok.
Három. Kellemes kis fészked van itt neked Éva! :)
Mid, valóban "fészket" akartam létrehozni.Valahogy tudatalatt volt meg bennem, hogy kell egy fészek, egy pihenős, elvonulós blog. Aztán vagy sikerül vagy nem, és ki tudja meddig, de elkezdtem még novemberben azzal a gondolattal, hogy ki tudja mi lesz.
VálaszTörlésNincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy nem lehet lerombolni bármit, de még mindig bízom abban, hogy nyugalmat tudok itt adni magamnak, másnak.
Először csak magamnak akartam csinálni, kipróbálni hogy milyen lehetőségek vannak a blogspoton.
Aztán már nem csak egyedül voltam itt...
Legyetek üdvözölve nálam.:-)
Csatosüvegnek azóta is örülök!Még nincs benne semmi, de olívaolajat teszek bele egyelőre.Talán rozmaringot is csúsztatok be mellé.
Én olvastam a könyvet, és élmény volt.
Köszönöm, hogy jöttetek, minden jót nektek.