Mikor eldől valami, és csökken a bizonytalanság ( még ha nem is teljesen) , akkor már képes az ember kilazítani. Koncentrál a tennivalókra, végzi a soron következőt. Nincs döntéskényszer, várakozás. Munka van és feladatok. Kevésbé fáraszt, mint a sok bizonytalan kimenetelű találgatás, a napok számlálása.
Nincs vége semminek, sőt, csak most kezdődött, de tudom a dolgom, és ez jó.
Nem a munka fáraszt, hanem az az időszak, mikor nem tudom, hogy mi vár rám, mi vár ránk.
Nincs vége semminek, sőt, csak most kezdődött, de tudom a dolgom, és ez jó.
Nem a munka fáraszt, hanem az az időszak, mikor nem tudom, hogy mi vár rám, mi vár ránk.
Olyanok a napról-napra elvégzendő, manapság egyre sűrűsödő tennivalóim, mintha gyöngyöt fűznék gyöngysorrá. Úgy érzem, a lánc nem lesz egyre hosszabb, mert - bár az elém guruló gyöngyöt felfűzöm, még egy darabig rendezgetem-, de egy-egy szem a sor elejéről valahogy mindig legurul, és eltűnik.
Teljesítve! Jöhet a következő...:-)
Szép a hasonlatod, a gyöngysorral. :o)))
VálaszTörlésJó dolog a tennivalók sora, még, ha néha fárasztó is. Az ember hasznosnak érzi magát, ha feladatai vannak!
Igazad van! A bizonytalanság nekem is sokkal fárasztóbb!
Lépésről lépésre haladva lehet meghódítani a világot és elérni a céljainkat.
VálaszTörlésCsak hát a türelem, mi ehez szükségeltetik az hibádzik néha. Azt gondolom Neked rengeteg türelmed van, így biztosan eléred a céljaid megvalósulását.
Sok sikeert hozzá!
Remélem, jó sokáig lesz feladatod.
VálaszTörlésA bizonyossághoz mindkettőtöknek a legjobbakat!
Köszönöm, 'lányok'!
VálaszTörlésTeszem a dolgom, és jó érzés.Nekem erre szükségem van. Minél több a dolgom, annál több az erőm hozzá.
Mikor már nem kell, akkor fáradok csak el.
Nagyon ismerős.
VálaszTörlés