Sok filmet rögzítettem, hogy újra nézhessem őket. Aztán nincs belőlük semmi, nem is tudom miért nem nézem meg újra kedvenceim. Időhiányra sem hivatkozhatom. Arra van, amire akarom. Fontossági sorrendet lehet felállítani mindig. Egy filmre egy este biztosan lenne.
Két filmet fogok kikészíteni megnézésre, ez esetben immár sokadszori újranézésre: A 'Zorba, a görög'-öt és a 'Shirley Valentine'-t.
Akik látták őket, tudják, mi a közös bennük. Akik nem, azoknak elmondom, az élet szeretete, átadni magunkat neki, befogadóvá lenni, elveszíteni görcsenket, lerázni a megszokott, monoton napok izommerevítő terheit... Akarni mindezt vagy csak hagyni, hogy hasson ránk a jó, hogy felszívódjon belénk. Van akinek ez a természetse, van aki tanulja, és van aki tanítja. Shirley tanulja, rég elveszített vágyait keresi újra, és tanítja majd a férjének, remélhetőleg.
Zorba? Zorba így született. Ő görög, a görögnél is görögebb. De talán nem is a nemzetiség a fontos( bár a görögök tudnak valamit), hanem a tudás az élet szeretetéről. Éli életét, és tanít, azzal, hogy van, hogy létezik. Tanítja Basilt, az angol írót, hogy a film végén együtt táncoljanak, miközben omlik össze az, amiért dolgoztak.
Újra lehet építeni... Valami mást is esetleg, közben pedig élni!
(Részeg Szamárnak köszönöm, hogy eszembe juttatta a két filmet.)
Reméltem, hogy az fogad Nálad, ami fogadott!:-) Ezt a zenét meg nem únnám, ha egész nap hallgatnám, se! A hozzátartozó, egyre élesebben, és biztatóbban rajzolódó emlék képekkel együtt.
VálaszTörlésDe jó zenéd van, Éva! Nyitva van a konyha ablakom, erre fogok gazolni:)
VálaszTörlésSzamárnak is meg Neked is köszönöm, hogy eszembe juttattátok Zorbát!! Nagy kincs. A Shirley filmet még nem láttam, talán egyszer arra is sort kerítek majd.
VálaszTörlés