2010. május 17., hétfő

Almatea


Almateát iszom.
Várom, hogy a száraz almadarabok megszívják magukat forró vízzel, és kiadják az aromát.
Anyák napjára kaptam én, akinek saját gyereke nincs.
Láttam, ahogy a srácok jöttek fel a lépcsőn, míg én az ajtóban vártam őket.
T. kezében csomag volt. Mikor meglátott, már nyújtotta felém, és mondta, hogy Anyák napjára tőlük. Ebben volt a tea is.
Apjuk a szobaajtóban állt. Figyelt minket, mutattam hogy Anyák napjára kaptam a fiúktól. Pirosodott a szeme, pedig nem sírós fajta.
Iszom az almateát, és hálás vagyok a sorsnak.
Hogy mégis van, ami nincs.

8 megjegyzés:

  1. Én sírós fajta vagyok. Most nem csak párás a szemem. Nagyon szép történetet kaptam ma Tőled is. Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. No igen.
    De én mikor fogok kapni valamit anyák napjára?

    VálaszTörlés
  3. Natimama mindent leirt helyettem is. Köszönöm.

    VálaszTörlés
  4. Kósza! Jövőre. Tőlem. :o)))

    VálaszTörlés
  5. Kósza, megoldjuk! Türelem rózsát terem! Anyák napi rózsa lesz még a végén belőle.:-)

    VálaszTörlés
  6. Lányok, nem ríkatni akarok, de mindig érzem, ha valamit elvesz a sors, valahogy pótolja. Nem tudom, hogy törvényszerűség-e, de valami mindig ránktalál, ami hiányzik. Vevőknek kell rá lenni, és nyitottnak. Úgy viselkedni, hogy megtaláljon, és utána tartani is. Nem hull csak az ülünkbe, ezzel ezt akartam mondani még.

    VálaszTörlés
  7. Gondolom, úgyis tudjátok, csak most kibukott még belőlem.

    VálaszTörlés
  8. Úgy viselkedni, hogy megtaláljon, és utána tartani is.

    Alighanem megtaláltad, és szerencsésen meg is tudtad fogalmazni. A fogadni tudás is művészet.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu