Esőben

Simára koptatott köveken eső kopog

Fűszálak hegyéről könnycsepp csorog

Fák dőlnek előre, majd hátra

Ha rátalálnak a szél ritmusára

Sötét, szürke vattacukor felhők

bodrozódnak, dagadnak tovább.

Pedig már elárasztott mindent

hideg árral ez a délután.

Csapzott hajam arcomra tapad,

mint testemre ingem.

Állok az esőben,

míg megtisztul a szívem.

(Koma)