Hullanak a puha szirmok, rózsaszín a járda.
Vágyam volt, hogy rám is hulljon belőlük, de mikor a fák alatt mentem el, éppen nem volt olyan szél, ami többet lesodort volna rám.
Nem akartam, hogy enélkül az élmény nélkül múljon el ez a szezon. Az ilyen kicsi vágyak teljesítésére is szükségem van. Kár, hogy nem mindig fordítottam eddig erre figyelmet. Csak tudomásul vettem, hogy lehullottak a szép szirmok, és a földön taposok rajtuk.
Vasárnap este mentem haza munkából, és kinyújtózva jól megráztam egy ágat, utána még egyet, majd még egyet. Mintha hóesésben álltam volna. Örültem, tényleg átfutott rajtam egyfajta boldogság ott állva.
Mikor elhagytam a fákat, lesöpörtem magamról a szirmokat, hogy a buszra ne velük szálljak fel. Nem is tudom mitől féltem. Biztosan megértették volna az utasok, ha így szállok fel, ha egyáltalán törődnek volna velem.Ez utóbbi a valószínűbb.
Otthon még kifésültem pár szirmot a hajamból.
Mégis hazajöttek velem...
A szirmok hullása egy szépséges elmúlást idéz. Azonban most nem az elmúlás idejét éljük hanem a születését.
VálaszTörlésA kép amit leírtál megejtően gyönyörű.
Ma rossz és elhasznált dolgok kerülnek kidobásra .Lehetővé téve ezzel, az egészséges élet létrejöttét.
A selejtezés, a rossz, elhasznált dolgok kidobása fontos.Egyre inkább érzem.
VálaszTörlésÉn szeretem a szirmok hullását.Egészen puhán, vastagon fedi a járdát, és keveredik a fűvel a járda mellett.
Van benne valami nagyon melankolikus és lírai.
Megejtő ez a csoda ami a képeiden keresztül eljut hozzánk.Gyönyörű.
VálaszTörlés