Sétánkon minden kis virágot, köveket fedő mohát megnéztem. Még nincs olyan sok, hogy számon ne tarthattam volna őket végig az úton. Apró kis megbúvó virágok, de minél kisebb egyszerűbb, nekem annál jobban tetszik.
Ami vonzott, az a végtelen nagy tér volt a hosszú, vonalzós precizitással kimért szántóföldekkel, még lombnélküli, de szép formájú, gyakran magányos, a teret uraló fákkal.
Katt a képre, és nagyobb lesz!
VálaszTörlésElolvastam a mai napi adagomat. :)
VálaszTörlésIgaza van Kószának! Ez a blog a napi nyugalunkat megadja.
VálaszTörlésKöszönjük Neked!