Munkahelyem ablakából délelőtt láttam, hogy nehéz, sötét felhők gyülekeznek. Mikor elindultam haza egy rövid időre mai munkaidőm felét letudva, hangos kopogással, hópelyhekkel vegyítve el is eredt az eső.Verte sapkám, kabátom, de esernyőm nem volt. Gyógyszertárba mentem volna , de helyette betértem egy buszmegálló felé úgyis útbaeső virágboltba földet venni. Fel kell frissíteni a cserepeimben a földet, talán átültetés is lesz.
Egy sárga primulát is vettem. Gyógyszertár maradhat, még van itthon a gyógyszerekből.
Nem tudom, hogy én törtem-e le, vagy már így vettem, de egy kis virága letört. Nincs rá gyógyszer, sajnos ez így végezte, de így is szép. A letört is szép.
Tudatosítani szoktam magamban, ha valami jóban van részem. Nehogy már úgy múljon el az életem, hogy ne vegyem észre.:-)
VálaszTörlésRitkán történnek nagy dolgok velünk, de életünk tele van a boldog pillanatok sorozatával. Ezeket kell tudatosan megélni, elfelejtvén a rossz pillanatokat, és máris boldog az életünk.
VálaszTörlésA jó dolgokért külön köszönetet szoktam mondani az égieknek. Igazából annyi jó dolog történik , hogy azért foglalkozunk a rosszal ,mert az a nem természetes történés az életünkben. A pillanatok varázsát aki nem becsüli, amellett elszalad az élet és csak a boldogtalan dolgokra fog emlékezni.
VálaszTörlésSzeretném ha a mi életünk nem ilyen lenne! Ebből a blogból sokat tanulhatok, mert Te nagy mestere vagy az apró dolgok élvezetének, és látásának.
Mi, emberek, már csak ilyenek vagyunk! "boroka" szépen leírta a lényeget. Nem kell, hogy így legyen, ne hagyjuk, hogy így legyen! De, tudunk e parancsolni évmilliókban gyökeredző természetünknek?
VálaszTörlésA lelki sebnyalogatás jobban bennünk van, pedig ugyannannyi 'út'vezetne a jó meglátásához és tudatosításához is.Csak éppen a másik irányba kellene indulni.Nehezen megy.
VálaszTörlésHa a sajnálat felé indulunk, akkor kevesebbet kell tenni, jobban indokolja a kudarcot, ami várhat ránk? "Hja, kérem, mit lehetne ilyen helyzetben tenni?" stb.és a felelősséget le is rázzuk. Mert önigazolás az legtöbbször van.
Nem mondom, hogy át kell esni a másik oldalra, és szemet hunyni a rossz fölött. Nem a struccpolitikára gondolok,hiszen látunk, érzünk, tapasztalunk, hanem egy egészséges arányra.
Beleestem én is a sebnyalogatásba, dünnyögésbe sokszor. Viszont egyre kevesebbszer, még dolgozom az ügyön:-).Teszem a dolgom, elindultam a másik úton, mert elmegy az élet nyafogással, és kár érte