Boross László: Eső után ( részlet)
Eső esett.
Először dühösen verte a földet,
Később szelíd cseppekben jött le
Bocsánatkérni.
És valahogy megszűnt...
Eső esett.
Először dühösen verte a földet,
Később szelíd cseppekben jött le
Bocsánatkérni.
És valahogy megszűnt...
Sétáltunk ma délután, és szinte ránk ültek a felhők. A hirtelen feltámadó szélben, mennydörgéssel tavaszi zápor pattogott ütemesen rajtunk, a földeken, a szántó traktoron, útkereszteződésben a nehéz felhőkben tűrő megfeszített Jézuson.
Hirtelen kesernyésen üde illata lett a friss rögöknek, harsányabbak, súlyosabbak lettek a színek, ég és föld összeért.
Nem siettünk, élveztük. Ebben a záporban tényleg összemosódtam a természettel, és lassan letisztuló nyugalmamban is néha háborgó lelkem tükörképe volt a zivatarnak ezen a márciusi délutánon.
Sajnos hozzánk nem érkezett meg a tavaszi zápor. Pedig nagyon vártam!
VálaszTörlésGyönyörűek a képek, ahogy tőled ez lenni szokott!
Nagyon szép képek, Éva!
VálaszTörlésKöszönöm.
VálaszTörlésÖröm volt tegnap fotózni, főleg a felhők miatt.Tulajdonképpen nehéz is lett volna rossz képet csinálni, annyira erős színű, egészen alacsonyan úszó felhők voltak felettünk.
Szeretem az esőt.Főleg a hangulatát. Mélázós, gondolkodós, nyugodt hangulatot ad számomra. Bentről is, kintről is nézem, szinte egészen mélyen érzem, ha esik. Megnyugtat. Akik jobban ismernek már tudják ezt rólam.
Akik nem, most elmondtam!:-)
Tudom, hogy nem mindenki érez így, én igen.