2010. március 30., kedd

A falvédő



Mikor M. rokonainak lehetséges sírját kerestük a Vas megyei falvakban kb. 2 hete, akkor Szombathelyre mentünk ebédelni. Van ott egy étterem, amit szeretünk, és otthon érzem magam mindig, ha ott vagyunk.
Egyszerű hely, gyertyákkal, régi fogasokkal, bútorokkal, meszelt falakkal. Valami dejavu érzés is hatalmába kerített legutóbb is. Nem csak azért, mert ha ott vagyunk szinte mindig ugyanahhoz az asztalhoz ülünk.
A szemem valami múltkor is vonzotta a falra. Egy régi hímzett falvédő. Talán az adta az otthonosságot mindig is? Jöttek elő az emlékek? Ez adta a mintha már jártam volna itt, és a húsleves is másképp esett? Valahogy jobban, nem úgy, mintha étteremben lennénk.

11 megjegyzés:

  1. Gyerekkoromban még én is hímeztem egyet a nagyinak a sparhelt mögötti falra. Hol van már a tavalyi hó?

    VálaszTörlés
  2. Szia Kata! Én nem hímeztem falvédőt. Valahogy a kézimunka nem igazán izgatott már akkor sem.Voltak fellángolásaim, de hamar kihúnytak.
    Viszont nagymamád biztosan örölt a falvédődnek. Ha egy unoka ilyet csinál az ő örömére, az maga a csoda számukra.
    Hogy adtad át neki? Meglepetés volt, vagy a szemem láttára készült el? Emlékszel rá?

    VálaszTörlés
  3. Ha jól emlékszem, a nagyi előtt hímeztem, de a hivatalos verzió szerint másnak. Volt is nagy "meglepetés"!
    Hogy a rendszer mikor melyik nevemet ajánlja fel, az rejtély, de nem akarom megfejteni :-))

    VálaszTörlés
  4. Perenne! Most hogy tudom, te vagy Kata is, így rendben is van a dolog. Az ehhez hasonló rejtélyeket én sem tudom megfejteni. Én sem akarok a rendszer mélyébe látni.
    Az olyan kegyes hazugságokat pedig szeretem, amit a nagymamádnak is mondtak, hogy másnak csinálod a falvédőt. Persze, az is lehet, hogy ő mindent sejtett!:-)

    VálaszTörlés
  5. Kósza nagyon pártfogásba vette ezt a falvédő témát. Én itt nosztalgiázni akatam egy kicsit, ő meg olyan falvédőket tesz fel nekem is ajándékba az ő blogjában, hogy csak pirulok, hogy azt hihetik esetleg, hogy ilyen ízléssel bírok.:-)
    De van humorérzékem, és inkább jót nevetek rajtuk.:-)))Köszönöm, Kósza!

    VálaszTörlés
  6. Bocs! Nem voltam kellően előrelátó. Azóta levettem az ajánlást a bejegyzés címéből.
    Kérlek ne haragudj!

    VálaszTörlés
  7. Kósza, nem vettem én ezt annyira komolyan, sőt, inkább nevettem rajta.:-)
    Haragról pedig végképp szó sincs!
    Az sem lett volna baj, ha nem írod át a címet!

    VálaszTörlés
  8. Szia, Éva!
    Szóval Te kezdted a falvédőzést? Azért a neten se marad titok a titok... :)))

    Ha legközelebb Szombathelyfelé visz utad a Dabróka csárda ki ne maradjon! Isteni a konyhájuk! :)

    VálaszTörlés
  9. Szia Mid!
    Igen, tőlem indult a falvédős sztori.:-)
    Nem hagyjuk ki a Dabróka csárdát Szombathelyen.Köszönöm az ajánlást. Honnan tudod, hogy nagyon jó? Mikor voltál ott? Mi ettél?

    VálaszTörlés
  10. Nem-nem! Nem Szombathelyen van, csak a felé vezető úton. Pontosabban a Csárda körül nincs is település, kifejezetten az út mellé épült, (8469 Kamond, 8-as főút)a vendéglő nem mindennapi belső térrel is rendelkezik. A XIX. századi tárgyak, néhol igaz másolatokkal vegyítve, ami a betyárok körözéséről szólnak.
    Ha arra visz az utam mindig betérek. Idén még nem voltam. A marhapörköltjük valami fenséges, de merem ajánlani bármelyik ételük!

    VálaszTörlés
  11. Mid, köszönöm a kiegészítést. Jól is jött, mert Szombathelyen kerestük volna a csárdát.Igaz, előtte biztosan utána nézek, hol is van pontosan, és akkor kiderült volna, hogy nem Szombathelyen.
    Kamond neve segített most. Szeretem az ilyen csárdákat és a berendezéseit is. Kondoroson is voltunk.Szintén kapcsolatos a betyárokkal. Sőt, Nem is akárkivel: Rózsa Sándorral!:-)

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu