Arról, hogy sokat kell sétálni
A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal.
Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez.
(Márai Sándor: Füves könyv)
Még mindig ott tartok, és nem is változom már, hogy nem kell nekem túl sok, hogy boldoggá tegyen.
Elindultunk vasárnap délután sétálni, mikor a nagy eső elállt, és olyan dolgokat láttunk, ami nagyon is megfelelt ahhoz, hogy az otthoni rendetlenséget, ideiglenességet pár órára feledni tudjam.
Írtam már, hogy lecke, önismereti tréning a felújítási munkák közepén a dzsuvában ülni, közben szervezni, elfogadó lenni, pedig még mindig azt mondhatom, elég normális mederben megy minden. Mégis feszültséget okoz.
Az aggodalom is jelen van gyakran. Múltkor olvastam egy interjút Popper Péterrel. Mit is javasol erre az esetre Popper? Írjuk le minden este, hogy minek nem örültem aznap, mi aggasztott? Aztán egy hét, egy hónap múlva húzzuk ki azokat, melyek érzelmileg már közömbösek azóta. Mit látunk?
Feleslegesen aggódtunk.
Lehet, hogy még visszanézek,
VálaszTörlésde most mennem kell. :)
jól tetted,hogy lefotoztad igy miis láthatjuk mit láttál...köszi
VálaszTörlésKellemes lehetett és köszönet érte, hogy mi is részesei lehetünk !
VálaszTörlésAz nagy szerencse, hogy az emlékezetünk idővel elhomályosítja a rossz dolgokat és felnagyítja a jókat.Ha nem így lenne elviselhetetlen leki teher lenne az emlékezőképességünk.(alterego)
A kedvencem a macska, a lánc a kút felhúzóján, a sinek. Meg úgy a többi is!:)
VálaszTörlésÉva, a Duna TV ma 21 órakor vetíti
VálaszTörlésA gyertyák csonkig égnek c. filmet.
Tetszett a bejegyzésed és a fotóid :)
Éva, jól esett nekem is a fotózás. Jó volt ott!
VálaszTörlésAlterego, igazad van, így működik.Szerencsére!
Tipitá, macska ott kellette magát. Hempergett, szemezgetett velem!:-)A kutakat nagyon szeretem.
Kati, nagyon köszönöm, hogy felhívtad a filmre a figyelmem. Nem vettem észre. Feltétlenül megnézem.
Kerlek nezz be hozzam, van nalam valami a szamodra!:)
VálaszTörlésaz aggodalom mindig a jelené... utólag pesze , hogy nem aggódunk azért amiért akkor amikor, bár a hatása megmaradhat még igy is... sőt előre is lehet aggódni, aggodalmaskodni...
VálaszTörlésa jeleneben kellene megnyugtatni az aggódót, de akkor nem mindig van mivel... persze, utólag lehetünk bölcsek... (ha nem is annyira , mint Popper - különben ő is elég aggodalamasnak tűnt nekem olykor - csak higgadt bölcsességével feloldta...)
gyönyörű a Márai szöveg!:)
VálaszTörléskedvet csinált a sétára - pedig én többnyire biciklizem...
Ágnes, mindjárt megyek!
VálaszTörlésAlíz, bizony a jelenben aggódik valaki, ha van miért.Márpedig az ember talál aggódnivalót.Nagyon szerencsés az, aki nem. Mert az elméletet tudja bárki, hogy felesleges az aggódás,mégis míg nem biztos egy ügy kimenetele,addig a bizonytalanság előhozza az érzést.
VálaszTörlésLehet ilyenkor bárkit nyugtatni, az igazi nyugalom akkor jön el, mikor lezajlik az ügy, ami okozta a negatív érzést.
Gyakorlatot szerezhet az ember, mert ha többször pozitívan végződik valami, ami miatt az ember korábban aggódott, akkor érzi, hogy a következő is így végződhet.
Igazad van, és nagyon jó, amit írtál. Aggódunk, de higgadt bölcsességgel fel lehet oldani. Popper meg tudta tenni. A magunk módján mi is erre törekszünk.Az a bizonyos bölcsesség kell hozzá.Vagy van, vagy nincs, ezen is áll vagy bukik a dolog.:-)