2011. június 3., péntek

Könyvek

Végre elértem újra azt, amit akartam. 
TV alig, könyv annál több. Béke költözött belém általuk. Furcsa, mert csak akkor tudok olvasni, ha béke van bennem, de a könyv megnyugtat is. Helyesebben az olvasás maga hoz ebbe az állapotba.
Tehát elkezdeni nehéz, mert várni kell a belső békére könyv nélkül. Utána már termeli a gondolkodó csendet a sok könyv. Csak el kell tudni kezdeni, de zaklatottan azt sem sem lehet. Valahol itt a megoldandó feladat. Tudom ezt, várok, hogy eljöjjön a pillanat, az óra, a nap, amikor elmélyedek a könyvekben. Mikor el tudok mélyedni bennük.
Most Márai van soron, mert Márai alakjaira figyelni kell. Micsoda emberek, micsoda sorsok, és hogyan leírva!  Szabó Magda, Németh László, Thomas Mann alakjai ( első két író nőalakjai) vonzanak még nagyon. Milyen mélységek...


Míg olvasom (most éppen a Márai könyveket), érzem, hogy igen, úgy kellett történni mindennek, ahogy történt. Mérhetetlen emberismerettel így lehet alakítani és leírni a sorsot. Ok-okozat összefügg. Nem érzem soha a kiszámíthatatlan történéseket ezekben a regényekben.  Nem olvasok előre, kitalálom, hogy vajon mi lesz a szereplőkkel. Mert a jellem, a lélek előrevetít. Emberismeret részemről is? Remélem.
Néha magamra ismerek egy-egy alak néhány megnyilvánulásában, illetve egy-egy tettben, szóban, mondatban. Megérint, hogy igen, ezt én is így átéltem, így tettem, tehettem volna. Van bennem valami, amit egy olyan író, mint Márai is pozitívként könyvel el. Hiúság részemről? Az! 
Aztán elszégyellem magam, mert valamit úgy tettem, ahogy az egyik regényalak tett valamit, ami elítélendő. Az író sejteti, a szereplők éreztetik, hogy ez nem jó, és restellem, hogy valaha én is beleestem ebbe a hibába. Egy elítélendőbe, ami könyvbe is került... Lám, lám, nincs új a  Nap alatt.
Hányan szerettük volna olvasni  életünk könyvét, tudni a jövőt, a végét. De tényleg tudni akarjuk? Bizonyára döntéseink helyességét illetően a döntések előtt szeretnénk. Természetes igény. Erre meg ezt tudom írni: "Ja, kérem így könnyű!"
Jól ki van az találva, hogy nem látunk a jövőbe. Igenis, a magunk akkori fejlettsége és helyzete szerint kell döntenünk.Ott és akkor, a bizonytalan jövőt is belekalkulálva.
Hogy később megbánhatjuk? Persze, mert később, már nem vagyunk ugyanolyanok mint korábban. Fejlődünk, alakulunk, más is ezt teszi. Ezért nem érdemes rágódni azon, hogy bezzeg, ha akkor másképp döntök...Nem úgy tettem, mert nem tudtam úgy tenni akkor. Mindig adott helyzetben hozzuk meg döntéseinket, az akkori várható legjobb eredmény érdekében. 
Hogy a halálunk helyét idejét, körülményeit is tudni szeretnénk? Tudni szeretnénk? Hangsúlyozom azt a kérdőjelet. 
Talán erről egyszer máskor írok.
A könyvben elolvashatom a  sorsokat, tudom mi a vége a történetnek. Ezért vonz. Magamét nem tudom, csak sejtem, de tévedhetek is. 
Így jó!
Olvasni is jó végre!


22 megjegyzés:

  1. Nem tudom miért, de én a mai napig nem tudtam elolvasni egy Márai könyvet sem. Pedig a férjemnek szinte az összes kötet megvan. mindig szemezek velük, aztán elmarad. Talán egyszer.

    VálaszTörlés
  2. Kovtama! Talán eljön az ideje!Az ember egyszer csak rátalál bizonyos könyvekre, vagy azok rá. Kölcsönös a keresés.Lehet, hogy számodra nem ezek a könyvek a vonzóak. Nem kell erőltetni. A nekünk való könyv úgyis megtalál.
    Én Thomas Mann: József és testvéreivel szemezek évek óta. Más Thomas Mann könyvet elolvastam már, ez várat magára. Tudom, hogy eljön az ideje, és nagy élmény lesz. Talán már az lenne, csak még várok a nagy élményre.Mert jóra várni jó!
    Jó, tudni, hogy van tarsolyban egy valami, ami jó lesz.

    VálaszTörlés
  3. Most kicsit irigy vagyok rád: az elmúlt hetekben nemhogy könyvet, de újságot sincs időm olvasni. Egymásra torlódnak események, feladatok, (sokszor nemszeretemek is) kezdek kibillenni:( Mikorra lesz ennek vége? Úgy vágyom egy nyugodt, csendes, pihenős vasárnapra........
    Szép hétvégét Neked!

    VálaszTörlés
  4. Egyszer valahol olvastam az eleterol,hogy jott el, hogy nem ment soha vissza, pedig hivtak , a Lola vilagarol (felesege), ahogy fejbe lotte magat 2 hettel halala utan.Azon a nyaron mindent elolvastam Tole, pedig a ferjem joval korabban kezdte.
    A kedvencem :A gyertyeak csonkig egnek, pedig sokan biraljak ezt a konyvet.Ahogy ir, a valasztekos, kulonleges, mondhatni elfeledett vagy csak kozhaszanlatban soha nem is igen hasznalt szavaival azonnal belem lopta magat.Ugy tud fogalmazni, mint azok a filmek a tv-ben ahol sokat beszelnek, nem akcios film es minden szot hallanod kell.Egyszeruen imadom, de talan koze van valahol annak is, hogy az emigraciorol ahogy ir, ahol ir, kotodom.Nem csak ertem, megeltem, megelem.
    Amit az olvasasrol irtal, szerintem mashogy nem lehet, ha nem tudsz elveszni , nem vagy fokuszban.
    Amikor olvastam, mert hetekig csak Ot, es meseltem, aradoztam volna valakinek, leintett, nem erdekli, hiszen lelepett.Olyan buta volt, hogy nem figyelt oda kinek mondja es mit:)elkoszontem es nem ertette miert nincs kedvem mar maskor beszelgetni.Igy alakul ki egy mimoza, azt hiszem.
    Aztan neha olyat is csinalok, hogy evekkel kesobb csupan azert olvasok ujra valamit, hogy magam teszteljem, mennyit valtoztam es milyen iranyba.

    Bocsanat, hosszu lett, Jo olvasast kivanok!
    Arra kivancsi leszek Neked melyik tetszik majd a legjobban:)

    VálaszTörlés
  5. Dorka, én most valamiről lemondtam, hogy olvashassak. Nem nagy lemondás az, amiről könnyű. Most éppen az eddigi TV nézésről mondtam le azért, hogy legyen időm olvasni.Dolgom sok van, napközben nekem sem menne az olvasás.
    Kívánom, hogy legyen több időd, és legyen nyugis vasárnapod is.

    VálaszTörlés
  6. Éva, örülök a békédnek!
    Nem említetted, hogy láttad volna
    a TV-ben A gyertyák csonkig égnek
    filmváltozatát Agárdi Gáborral és
    Avar Istvánnal, ezért szeretném a figyelmedbe ajánlani, hátha megismétli valamelyik csatorna.
    Érdemes megnézni a filmváltozatot!

    VálaszTörlés
  7. Kati, nem említettem, és nem is láttam a filmváltozatát. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem.

    VálaszTörlés
  8. Húúú, Ágnes, de sok mindenről írtál. Az pedig soha nem baj, ha hosszan írsz.
    Én is beleásom majd magam Márai életébe. Olvastam már tőle, de most a képeken azért ez a kettő van, mert éppen ezeket olvasom. A gyertyák csonkig égtek után kezdtem az Igazi-t és a folytatását Judit... és az utóhang-ot. Ha egyáltalán folytatása. Ugyanazt a történetet három ember meséli el háromféle nézőpontból.
    Bizony, bizony, nagyon mélyen ír,nagyon sokat tud.
    Én is olvasok sokszor újra könyveket. Németh László nagy regényeit: Irgalom, Iszony , Gyász biztos, hogy olvastam mindegyiket vagy 4-5x, mert mindig annyi mindet találok bennük.
    Más országban élni? Külső, belső tényezők szabják meg, hogy lehet-e. Nekem nem lehet. Egyedüli gyerek vagyok, rokon nincs, anyu van egyedül. Nekem itthon van feladatom, kötelességem. Nem mondom, hogy nem mennék már el egy kicsit kikapcsolódni.Nagyon is mennék, de nem tehetem. Néha pár napra el tudok menni fizikailag, de nem igazi kikapcsolódás, mert itthon van az agyam, a lelkem, készen kell lennem arra, hogy hátha itthon azalatt valami történik, és nem segíthetek.
    Akkor jönni kellene azonnal haza, ha egyáltalán megtudnám, hogy indulni kell.Nem mondom, hogy könnyű. Ez van.
    Ha valaki teheti és egyáltalán képes rá, az úgyis elmegy az országból.
    De a többség marad.Mert maradnia kell!Valakinek itthon is helyt kell állni.
    Ez a nehezebb talán. Hozzáteszem, hogy talán. Mert nem tudom mi a könnyebb.
    Ha nincs honvágy könnyű, ha van, akkor nehéz.Erről igazán te tudsz írni.
    Vannak "bölcs" mondások is, ahogy Terentius római császár is szólt erről:"Csak égboltot cserél és nem lelket, aki áthajózik a tengeren."
    Más okos azt mondta, aki a saját hazájában nem találta meg a lelki nyugalmát,a szellemi útját, sehol máshol a világon.
    Mi igaz ezekből? Mindenki maga határoz, éli meg, dönt, hogy megy vagy marad.Sokszor nem is dönthet, helyette döntenek.
    Van aki szükségből, van aki kalandvágyból hagyja el az országot, vagy marad. Mondjuk az "itthoni kalandvágy" eléggé cinikus humor.
    Te is döntöttél, te tudod jól döntöttél-e.
    Másnak nincs joga ítélkezni.

    VálaszTörlés
  9. IGEN!:)
    ez egy igazi ünnepi könyvheti ÜNNEPI bejegyzés az igazi olvasás szépsésgéről, értékéről!!!:)kedvcsináló is...
    Thomas Mann József és testvéreiért azért irigyellek, mert még előtte vagy. Én épp T. mann könyveivel voltam úgy, hogy beosztottam szinte, hogy jusson... de a végére értem...már elég rég...
    (pedig "mélységesen mély...a múltnak kútja"...)

    VálaszTörlés
  10. bocs a félreütésekért! pedig mennyire tisztelem T. MANN-t!:)

    VálaszTörlés
  11. Tudod, Alíz, én is így érzem. Még előtte vagyok, és ez így nagyon jó. Most nyáron már utána leszek, de lehet, hogy begubózós téli olvasmány lesz.
    És igen! Az az első mondat már ott van bennem: Mélységesen mély a múltnak kútja..."
    Várom az élményt!

    VálaszTörlés
  12. én egy egész nyáron át olvastam (tartalmas nyaram volt...:)

    VálaszTörlés
  13. Alíz!
    De jó, hogy a blogspotos blogodból írtad az utolsó sorokat. :-)
    Nagyon szeretem ezt a blogod (is),a freeblogosat is. Mondtam is már neked,ha túl sokszor nem is akartam emlegetni ( mert nehezen viseled a dicséretet, és én is nehezen dicsérek, hogy ne hozzam kellemetlen helyzetbe azt az illetőt, aki nehezen viseli), de most megemlítem újra, hogy a Napok-at és Napok 2-t teljesen belemerülve olvastam régebben. Elmentettem a Kedvencekbe, hogy nehogy véletlen elveszítsem, mert nagyon nehéz lett volna nekem, hogy nincs jelen az életemben az életed és a gondolataid.
    Bizony!:-)
    Tartalmas nyarad volt? Elhiszem, nekem is lesz egy tartalmas időszakom.
    Most éppen mosógép mos( harmadszor is bekapcsolva, mert ugye fehér, színes és más-más hőfok), és a mosógép duruzsolása mellett olvasom Márait a szobában az olvasós fotelemben. Úgy döntöttem nem keresek munkát. Mert találnék, de most nem akarok.
    Azért jöttem ide a bekapcsolt számítógéphez, mert kiteregetek újra utoljára,és itt kell elmenni az erkély felé, ahol a ruhák száradnak.

    VálaszTörlés
  14. Koszonom szepen Eva a valaszaidat, mind jo helyre ment:)
    Nagyon szimpatikus Toled ez a rendesen megvalaszolasa valaminek, nagyon!

    Ami meg szintes erdekes, hogy nalam minden konyve egeszen mas boritasu:)talan lefotozom es csak a kep erdekessegeert posztolom:)

    Tovabbi jo olvasast es koszonom!

    VálaszTörlés
  15. *Kifelejtettem

    Igen , itelkezni, biraskodni konnyu, mar nem faj olyan melyen, mint eleinte, akkor is azert annyira, mert senkit nem erdekelt miert, hogyan, csak jott a biralat keres nelkul.Ettol bezarultam es ma mar harapofogoval sem mondanam el a miertjeimet.

    Mindenki a magaet tudja.Az elerhetetlen sokszor general bennunk olyan erzest, amirol azt hisszuk, az lenne a jobb, mert nem lehet a mienk.
    En legkisebb vagyok , veletlenul szulettem:)de tenyleg:)nem ismertem a szuleimet fiatalon, mindig azt hittek barhol, az unokajuk vagyok.Ezert beszelek le minden not a 40 utani szulesrol, mert sok kimaradt az eletembol.Pedig leirhatatlanul jo kapcsolatunk volt a nagy korkulonbseg ellenere.

    Hogy viselheto legyen, mesebe ultettem, a legkisebb indult el minden meseben szerencset probalni:)
    Ennyire azert nem elek majd vissza a biztatassal, de ez most jol esett leirni.Koszonom!

    VálaszTörlés
  16. Éva, érdekes, amit életünk regényéről írtál. És valóban szép bejegyzés.
    Én azt szoktam érezni, hogy az életünk fölülírja a filmeket. És hogy néha bizony szívesebben nézném én is moziban az enyémet.
    Aztán persze tudatosítom, hogy ezt nem lehet, és így van jól.

    VálaszTörlés
  17. Ágnes, nem kötelező blogot vezetni, beszélgetni sem. De ha már tesszük, akkor illik figyelni a másikra, mit mond, és a választ sem elkapkodni. Így van értelme. Érdekel is mások élete, véleménye.Erre is való a blog.
    Az ember hajlamos könnyen ítélkezni. Van ebben valami sértettség, önzés, az a fájó kérdés, hogy nekem miért nem olyan jó, mint a másiknak.Biztos, hogy jó?
    Jön a morfondírozás:
    Ha elítélem, akkor majd neki is rossz lesz, és akkor talán nekem jó!
    Ebből már kinőttem.Nem mondom, hogy régebben nem ítéltem elhamarkodottan. Azért valami fejlődés csak van bennünk.
    Döntéseinknek sok oka van. Véleményem legfeljebb lehet, de hogy ki miért úgy döntött ahogy, csak ő tudja.
    Engem is ítéltek már el. Nem tudták mit miért tettem és kellett tennem. Fájt az "ítélet"!

    VálaszTörlés
  18. Reményik Sándor: Ne ítélj

    Istenem, add, hogy ne ítéljek –
    Mit tudom én, honnan ered,
    Micsoda mélységből a vétek,
    Az enyém és a másoké,
    Az egyesé, a népeké.
    Istenem, add, hogy ne ítéljek.

    Istenem, add, hogy ne bíráljak:
    Erényt, hibát és tévedést
    Egy óriás összhangnak lássak –
    A dolgok olyan bonyolultak
    És végül mégis mindenek
    Elhalkulnak és kisimulnak
    És lábaidhoz együtt hullnak.
    Mi olyan együgyűn ítélünk
    S a dolgok olyan bonyolultak.

    Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
    Versben, s mindennapi beszédben
    Csak a szükségeset beszéljem.
    De akkor szómban súly legyen s erő
    S mégis egyre inkább simogatás:
    Ezer kardos szónál többet tevő.
    S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

    De egyre inkább csak igen.
    Mindenre ámen és igen.
    Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
    Ámen. Igen. És a gonosztól van
    Minden azonfelül.

    VálaszTörlés
  19. Marvin, sokunknak eszünkbe jut. Nem mondom, hogy nem vágyom rá, hogy láthassam filmen az életem, és főleg sokszor a jövőbe is szeretnék látni általa.
    Csak emiatt szeretném, mert néha nehéz dönteni.
    De nem lehet. Visszafelé igen, előre nem.

    VálaszTörlés
  20. Ágnes, még a könyvborítóról... Most a Helikon Kiadó ilyen külsővel adta ki meg a Márai műveket megjelentető sorozatát.
    Nekem tetszik.
    Régebbről( pl. a Füveskönyv)egy szürkés drapp, durva vászon kötésben van meg nylon( vagy minek is hívjam) borítóval fedve. A durva vászon borító is tetszik.
    Szeretném, ha lefényképeznéd a tieid.

    VálaszTörlés
  21. Koszonom Eva! a verset is es az egesz beszelgetesunket.En is eppen igy latom, ahogy jellemezted a blogot:)

    A kepet a faagassal egyutt potolom!

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu