Kisvárosi tavasz

Sofia írt is, és képeket is hozott a 'halványzöld tavaszról'. Le is írtam nála, hogy itt még valahogy nem halványzöld. Úgy döntöttünk, hogy a városokban nem lehet annyira észrevenni még a tavasz jöttét, mint pl. vízparton, a Duna mellett.

Ma ügyintéztem egy munkahelyi értekezlet után az OTP-nél, UPC-nél. 'Nemszeretem' munka.

Kezemben a lista, hogy még mit és milyen sorrendben intézzek, amikor észrevettem, hogy a városba is beszökött a tavasz. Még azt is leírom, hogy a volt gimnáziumom előtti parkban jártam éppen akkor.

Ott álltam a gesztenyefa alatt újra, mint mikor órák után a menzára vártunk csapatokba verődve ebben a parkban, ez alatt a fa alatt.

A falvédő

Mikor M. rokonainak lehetséges sírját kerestük a Vas megyei falvakban kb. 2 hete, akkor Szombathelyre mentünk ebédelni. Van ott egy étterem, amit szeretünk, és otthon érzem magam mindig, ha ott vagyunk.
Egyszerű hely, gyertyákkal, régi fogasokkal, bútorokkal, meszelt falakkal. Valami dejavu érzés is hatalmába kerített legutóbb is. Nem csak azért, mert ha ott vagyunk szinte mindig ugyanahhoz az asztalhoz ülünk.
A szemem valami múltkor is vonzotta a falra. Egy régi hímzett falvédő. Talán az adta az otthonosságot mindig is? Jöttek elő az emlékek? Ez adta a mintha már jártam volna itt, és a húsleves is másképp esett? Valahogy jobban, nem úgy, mintha étteremben lennénk.

Szabó Lőrinc: A szem örömei

Szerettem a szép, sima köveket,

nyulak szőrét, a selymes füveket,

jó anyagot, fűzgally fehér húsát,

melyről úgy lejön a bőr, katicák

piros hátát, fekete pettyeit,

elnézni, a halak hogy kergetik

egymást a vízben, hogy játszik a nap

az Ipoly tükrén s a tükre alatt,

fecskefű vérét, kutyatej tejét,

nagy napraforgók oroszlánfejét,

a zizegő szalmavirágokat,

a szomorú és szelíd lányokat,

aranyzöld gyíkok lüktető hasát,

gőz fátylait, felhők habtorlaszát,

a lepkéket, s nagyon a pókokat

s csöves vagy napernyős hálóikat,

s legjobban azokat a perceket,

amikor nem tudtam, hogy mit teszek.

Útszéli virágokat figyelve

Sétánkon minden kis virágot, köveket fedő mohát megnéztem. Még nincs olyan sok, hogy számon ne tarthattam volna őket végig az úton. Apró kis megbúvó virágok, de minél kisebb egyszerűbb, nekem annál jobban tetszik. 

Ami vonzott, az a végtelen nagy tér volt a hosszú, vonalzós precizitással kimért szántóföldekkel, még lombnélküli, de szép formájú, gyakran magányos, a teret uraló fákkal.

Ott és akkor

Jó volt a séta után  meglátni az autót, hogy értem jön, hogy beülhetek, hogy nem vagyok egyedül.
A sok magányos séta után így jó!

Márciusi zivatar

Boross László: Eső után ( részlet)

Eső esett.
Először dühösen verte a földet,
Később szelíd cseppekben jött le
Bocsánatkérni.
És valahogy megszűnt...

Sétáltunk ma délután, és szinte ránk ültek a felhők. A hirtelen feltámadó szélben, mennydörgéssel tavaszi zápor pattogott ütemesen rajtunk, a földeken, a szántó traktoron, útkereszteződésben a nehéz felhőkben tűrő megfeszített Jézuson.
Hirtelen kesernyésen üde illata lett a friss rögöknek, harsányabbak, súlyosabbak lettek a színek, ég és föld összeért.

Nem siettünk, élveztük. Ebben a záporban tényleg összemosódtam a természettel, és lassan letisztuló nyugalmamban is néha háborgó lelkem tükörképe volt a zivatarnak ezen a márciusi délutánon.

Rövidhír

Egésznapos jövés-menés után hazafelé jövet szinte kínálta magát egy kis ág. Arasznyi tavaszt hoztam be vele a lakásba. Gondolkoztam, hogy mibe tegyem, végül egy 1 dl-es mérőpohár akadt a kezembe a konyhaszekrényből.

Nem is kerestem tovább.

Márai Sándor: Arról, hogy a dolgokat meg kell várni

Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.

Reggeli kávézás az erkélyen

Bár lehetett volna rá lehetőségem a tavaszi időjárás miatt, de ma reggel kávéztam először az erkélyemen. Felmostam, és míg száradt, le is ültem az új székek egyikére.

Lassan ittam a kávém szokás szerint.Közben nézegettem a húsvétra vett barkán a kövér szemeket, melyek kinn vannak az erkélyen egyelőre.

Napjaim

Írok könnyedebb dolgokról is, de amellett zajlik az életem más téren is.

Ma Anyunak segítettem valamit elintézni. Sikertelenül. Nem tőlünk függött a sikertelenség. Nagyon rossz számomra, ha Anyut csalódottság éri. Jobban fáj nekem talán, mint neki.

Utána beletemetkeztem a házimunkába. Ablakpucolás, lámpabúrák tisztitása, reluxák portalanítása, virágfölddel feltöltöttem a cserepeket, tápoldattal megöntöztem őket, kiporszívóztam. Elmentem még egy-két dolgot elintézni, kb. 20 percet pihentem, majd este 9-ig munkahelyen voltam.

Fizikailag bírom a tempót, lelkileg erősítem magam, hogy átadhassam ezt is Anyunak. Mindig ő volt az erősebb, de most valószínű az én erőm is kell neki. Újra kórházba megy majd jövő hónapban. Újabb kórházi tartózkodás, betegség 75 évesen megviselhet bárkit.

Erősnek mutatja magát, nem feszegetem, hogy mennyire az valóban. Most erről nem beszélünk, de biztosan majd erre is sor kerül.

Viszont azt is tudom, hogy nekem akar segíteni mindazzal, hogy tartja magát. Legalábbis mutatja. Segítek neki, beszélgetünk, intézzük a dolgaink. Diétán van, remélem, hogy nem gyengíti le nagyon, hogy nem a megszokott módon táplálkozik. Hasnyálmirigy-gyulladás, epegyulladás után kell a diéta.

Amit tudok segítek neki. Az tesz nyugodttá, ha teszem a dolgom körülötte, ha vele vagyok, és keresem az alkalmat, hogy segíthessek, hogy neki jó legyen.Ő pedig mindig is olyan volt, hogy erősen tartotta magát, ritkán fogadott el bármit, de most olyan jó érezni, hogy néha mégis.

Mert ha adni akarok, kell az elfogadó!:-)

Jól esik, ha az adás és az elfogadás találkozik! Így van értelme.

Így öröm az öröm. Mert nem csak adni kell megtanulni, de elfogadni is.Én is sokág tanultam, de már tudom, hogy az adónak az az öröm, ha elfogadják, amit kínál.

Legyen az öröm kölcsönös!:-)

Haiku

Áhitat helyén

Magasra nézek vagy le:

Ugyanaz a fény.

(Éva)

Szombathely, Ferences templom, 2010. márc. 21.

Kert helyett

Többet dolgozom az otthonomon, mint máskor. Régóta úgy érzem belaktam, szinte minden a kezemre áll már azon a 61 négyzetméteren.

Bizonyos holmik megértek a cserére. Új székeket vettem az erkélyemre. Délelőtt süti a nap az erkélyt, délután árnyékban van. Nyáron ideális hely, hogy úgy legyek otthon, hogy levegőn is legyek. Kávézások, újságok, könyvek olvasásának színhelye, és egy kis napsütés begyűjtése különösen tavasszal.

Vágyam, hogy mindig friss bazsalikom és rozmaring legyen otthon. Veszek cserépben lévőt, és kiültetem őket erkélyládába. Rozmaring kell, ha húst akarok enni, bazsalikom pedig az abszolút kedvenc a jó olaszos salátákhoz és a tepsiben sült zöldségjeimhez. Majd egyszer írok róla.

Másik nagy kedvenc az oregano, de azt szárítva veszem. Volt már úgy, hogy pizzériában kellett még egy-két szórást kérem, mert nekem a normál mennyiség, amit adnak nem elég. De leginkább viszek magammal, hogy nehogy kevés legyen, de kérni se kelljen. Lehet, hogy veszek oreganot is ültetésre?

Porladó keresztek között

M. megint a családfáján dolgozik. Illetve dolgozna, de sokszor elakad. Pedig addig kell, míg az édesanyja és a nagynénje él él. Utána már kevesebben adhatnak információt.

Nem tudományosan, de a vasárnapot a családfájának szántuk. Van valahonnan adata, hogy 1867-ben a dédapja és családja Vassurányban lakott. Onnan költözött egy olyan helyre, ami Trianon után már Ausztriához került. Így a család magyar szála itt is elszakadt.

Egyszer már voltunk ennek a falunk a temetőjében, hogy keressünk olyan sírokat, ahol az ő vezetékneve van az eltemetettek neveként kiírva. Nem találtunk egyetlen ilyen sírt sem akkor.

Tegnap újra irány Vas megye. Vassurány környékén lévő falvak temetőit járuk be. M. Vasszilvágyhoz fűzött tegnap nagy reményt. Elmentünk oda is.

Egyébként 5 falu temetőjét jártuk be.Elhagyott és mégis szépséges régi sírokra bukkantunk.Mikor láttuk, hogy a temetők viszonylag újak ( az egyiket 1912-ben nyitották meg egy helybeli szíves tájékoztatása szerint), és így a sírok legtöbbje is láthatóan új, már nem nagyon reménykedtünk. Persze, leszármazottak még lehetnek a környéken, de valószínű M. tudna róluk.

Március 21-én

A nap nagyobb részért kinn töltöttük 18-20 fok körüli hőmérsékletben. Lábunk elé is néztünk szerencsére. És jó, hogy néztünk, mert ezt is láttuk a mai napon, a tavasz kezdetekor.

Délutáni teázás és egyebek

Automatikusan egy fekete-fehér mintás teásbögrét vettem elő magamnak most teázásra. Thomas készítette nekem egyszer karácsonyra. Bögre aljára belül pirossal festette, hogy: 'Évának'. Egyértelműen az enyém:-), a bögre belső szélén is egy széles piros csík.

A két véglet számomra a fekete és a fehér, a legegyértelműbb két szín. Igen, nem..., akarom, nem akarom...Döntéshozó bögre!

Átszövik kérdéseink napjainkat. A piros pedig megadja a lendületet a kérdésekre való válaszok után. Mert kérdezünk, válaszolunk, és utána teszünk is.

Wass Albert: Otthon

Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.
Ez az otthon.
Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.
Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.
A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.
Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

Elméletből egyre inkább gyakorlat

" Minden elmélet szürke, de zöld az élet fája." Goethe

Két dolog is foglalkoztatott az utóbbi időben ( más mellett).

Önmagam minél jobb megismerése, és úgy érzem, hogy ez a tudás erőt is ad. Mert erőre is szükségem lesz úgy látom. Anyunál egyre több betegségre derül fény, mellette kell lennem egyre többet. Lassan belecsúszok abba a korba, mikor a szülő iránti felelősség, segítségadás napi feladat lesz.

A másik, ami foglalkoztatott, hogy az elméletet, hogy lehet gyakorlatban megoldani, és nem bánom, ha egyszer lehetőségem lesz rá. Mert szép a tudás, de ha nem használjuk semmire, parlagon hever.

Közel egy éve...

Tavaly március 19-én készítettem ezeket a képeket. Akkor sem volt kifejezetten tavaszias időjárás.

Ez történt

Munkahelyem ablakából délelőtt láttam, hogy nehéz, sötét felhők gyülekeznek. Mikor elindultam haza egy rövid időre mai munkaidőm felét letudva, hangos kopogással, hópelyhekkel vegyítve el is eredt az eső.Verte sapkám, kabátom, de esernyőm nem volt. Gyógyszertárba mentem volna , de helyette betértem egy buszmegálló felé úgyis útbaeső virágboltba földet venni. Fel kell frissíteni a cserepeimben a földet, talán átültetés is lesz.

Egy sárga primulát is vettem. Gyógyszertár maradhat, még van itthon a gyógyszerekből.

Nem tudom, hogy én törtem-e le, vagy már így vettem, de egy kis virága letört. Nincs rá gyógyszer, sajnos ez így végezte, de így is szép. A letört is szép. 

A bögrék szabálya

" Ha valaki mindig pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egyetlen bögre sem, az ember hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre. Olyanokat mond, hogy "már háromszor megbeszéltük, hogy növesztesz ide oldalra egy kis fület!", meg hogy "sokkal jobb volna mindenkinek, ha nem lennél ennyire átlátszó, kezd idegesíteni"...stb. Ahelyett, hogy keresne magának egy bögrét! Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, és hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya."

(Paeli Suutari: A Suutari-levelek)

Visszazökkenés

Az ünnep ma számomra azt jelentette, hogy még egy napot itthon maradhatok. Talán éppen ez kellett, hogy összekapjam magam annyira, holnap már dolgozhassak.Ünnepélyre régóta nem megyek már. Minden ünnep számomra már magánügy, bármilyen ellentmondás is ezt így kijelenteni. Kerülöm a tömeget, pláne akkor, ha annak bármilyen köze is lehet a politikához, vagy amit odavezethet, hogy valamilyen propaganda célra használjanak, provokáljanak, hőbörögjenek. Így választás előtt mindez előfordulhat.

A magam módján ünnepelek csendben.

Kinn hideg szél, eszembe sem jutott bárhova menni a lassan szűnő betegségem miatt sem. Egyetlen sétám Anyuhoz vezetett, együtt ebédeltünk, beszélgettünk, majd ő megnézett valamilyen sorozatot. Könnyedet, valami szappanoperát. Azt mondta neki most csak ehhez van ereje, és valamikor korábban bekapcsolódott a sorozatba. 

Szivárványpöttyeim

Bent meleg, kint dühöng a szél, és a napfény is hideg. Mozog, pörög a kristálygömböm, a falon végigfutnak a szivárványos pöttyök. Van amelyik hosszan elnyúlik lustán a falon, majd hirtelen megugorva körformában tovább fut. Fut utána a másik. Izgága, vidám kis társaság. Végül a gömb megpihen, a pöttyeim is.

Megyek utánuk a gépemmel, játszunk egymással. Elcsípek egyet-kettőt az 'örökkévalóságnak'.

Majd minden kezdődik előlről, jön egy újabb szélroham...

Orrfújós este

Másképp terveztem ezt a hétvégét, így alakult. Elfogadom. Lábadozom, szememből folyik a könny. Papírzsebkendő is készenlétben állandóan.

Nem sírok, de hogy sírok... :-)

Megyek lefeküdni.

Haikuk

Csengő csilingel,
Ajtóm, ablakom nyitva.
Bekúszik az éj.


( Éva)


Hold és Nap nálam
Csillagokkal vegyítve.
Itt a Mindenség.


( Éva)

Hangulat

Kinyitottam az ablakot, hogy friss levegő jöjjön be.

Megpörgettem a kristálygömböm, szivárványos pöttyök futottak végig a falamon. Felső szomszéd ereszéről márciusi hólé is csillogott, ahogy cseppenként lassan fogyott és egyre fogyott a víz a gratvitációnak engedelmeskedve.

És akkor megszólalt egy madár is...

Babits Mihály: Ősz és tavasz között

“…olvad a hó, tavasz akar lenni.

Mit tudom én, mi szeretnék lenni!

Pehely vagyok, olvadok a hóval,

mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj.

Mire a madarak visszatérnek,

szikkad a föld, híre sincs a télnek…”

Tavaszi képek helyett ma reggel...

Hullámzó rendszeresség

Írtam a szabályos "szövevényről', hogy egyszer töltődünk, egyszer pedig kiadjuk magunkból, ami erő van bennünk. Ilyen hullámzás az élet. Lehet, mindig számítani arra, ami jön. Rossz után jön a jó, a jobb. Végül is ezt jó így tudni.

Hétfőn nagyon nem voltam jól egy vírustól, de úgy gondoltam nekem dolgoznom kell mennem, mert Anyuhoz is kell menni a kórházba. Nincs más neki csak én, ki más menjen? Ha oda elmegyek, akkor már dolgozni is megyek, akármilyen gyenge is vagyok. Összeszedtem magam, jobban nem tudom kifejezni. Tünetek elmúltak egy nap alatt, gyengeséget látszólag legyőztem. Indultam!

Helyt is álltam, tartott a lendület tegnap estig. Tegnap újra lebetegedtem, sőt influenzás tüneteket is produkálok a hányás-hasmenés mellé. Igaz, ez utóbbi már kevésbé gyötör, mint legutóbb.

Mindig be kell látnom, hogy nem adom meg a betegségeim kezelésének, ami jár. Utána úgyis ágynak dönt, csak még rosszabb. Leckét meg kell tanulni! Hősre nincs szükség, az emberi test, természet, betegségek... a maguk útját járják.

Ma kiírattam magam betegszabira, itthon maradok. Én sem vagyok jól, kollégákat sem akarom fertőzni.

Amit el kellett intézni elintéztem, sőt az új heverőm is meghozták, a régit elvitték kb. egy órája. Korábban jöttek, mint megbeszéltük, de lehet, hogy így volt a jó. Kicsit kapkodtam az elpakolással ugyan, de mindenen előbb túl vagyok legalább.

Délután az új heverőmön lábadozom.

Tanulságaim levontam. Kikövetelte magának a szervezetem azt, ami jár neki! Majd azt viszont kigondolom, miért ezt a betegséget produkáltam, mit jelez a lelkem a testemnek.Azt is meg kell mondanom, hogy sejtem...

Megyek kényeztetni magam.

Kinn esik a hó!