Az ember néha kotorászik a dobozában a bizsuk között. A nő nő marad, még ha nem is a túlcicomázós fajta. Előkerül egy-egy bross, nyaklánc, gyöngysor, karperec, karlánc. Hangulathoz, alkalomhoz, ruha színéhez megfelelőt kiteszem a dobozból. Talán még fel is teszem magamra.Talán.
Kiállításon jártam nem is olyan régen, sok ezer éves sírokat kiásva női csontvázak mellett találtak karpereceket, bokapereceket, nyakláncokat. A nő nő marad. Maga kedvére is díszíti magát, de a férfi miatt is.Főleg miattuk. Megtalálva valamilyen illatot, valamilyen díszt, bármit amivel a nőiségét még hangsúlyozza, elindul, puha vagy izgató illat, és egy kis csillogás marad utána. Nem néz vissza, amikor a férfiak megfordulnak utána.
Mert ez is a kívánatos nő viselkedéshez tartozik. Nem hiúságból megy tovább,hanem a férfi vadászösztönét hagyja érvényesülni.
Ez is évezredes női tudás, és ér annyit mint az ékszer.
Még annyit: Időben kell tudni visszafordulni is!:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése