Anna Ahmatova: Egyszerű élet

Tanulok bölcs, egyszerű életet,

nézem az égboltot, Istenhez esdve,

s hogy elcsitítsam riadt szívemet,

sokáig elcsavargok minden este.

Száraz lapu zörög a domb alatt,

ősz lankasztja az égő berkenyéket.

Én verseket írok, vidámakat,

rólad, múló, múló, gyönyörű élet.

Hazamegyek. Megnyalja kezemet

lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.

És nézem a tavi fűrésztelep

ormán kigyúló fényt az ablakomból.

A csendet csak ritkán zavarja meg

a gólya, ahogy leszáll az ereszre.

És hogyha az ajtót megzörgeted,

talán már fel sem figyelek a neszre.

/Rab Zsuzsa fordítása/