Múlt

Az ember szinte az utolsó órában ment meg pótolhatatlan emlékeket, többek között régi fényképeket nagymamám eladásra került régi házából .
Nem vérszerinti dédapám az 1910-es években Amerikában vasutat épített. Nem volt könnyű munka, de kellett a családnak a pénz. Ott is maradhatott volna, de itthon várta a felesége és barátjának 2 árván maradt gyereke, akiket fel kellett nevelnie. A kislány a nagymamám volt, aki arról mesélt, hogy az utcán talált almacsutkát is megette. Édesapja Amerikában meghalt, édasanyja is fiatalon a 2. gyerek születése után. Szívem szorul el ilyenkor. Pótdédapám a pénzből tanyát vásárolt, és egy régi hajókofferral végül hazaért, és a két gyereket örökbe fogadta.
A képen egy épülő vasúti sín mellett állnak 13-an, ha jól tudom Virginia államban. Elmosódott szépia kép. Régi szerszámok, ások, csákányok a kezükben, megpihennek arra a pillanatra, míg elkészült a kép. A fakuló képen elszánt tekintetek, férfias arcok, egy pillanatra megmerevedett mozdulatok két párhuzamosan futó sínpár mellett.
A kép az úgynevezett emlékfalamon van. Összegyűjtöttem néhány régi családi képet ükszülőkről, déd-és nagyszülőkről.
Természetesen mind szépia vagy fekete fehér kép hozzájuk illő régi keretekkel, a fotókon messzire tekintő komoly tekintetekkel.